Hányszor hallottuk már, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, vagy azt, hogy ebből biztosan film készül majd Hollywoodban. Az észak-amerikai majorligák történelme tele van Hamupipőke-sztorikkal, amikért lelkesedni lehet – nem kevésbé elképesztő fordításokkal. Most ezeket hoztuk el olvasóinkhoz, hogy ismét kiderüljön: addig nincs vége, amíg le nem fújják a meccset!
Csoda a New Meadowlandsben
Az amerikaiak persze szeretnek hangzatos neveket adni a nagy sikereknek, még akkor is, ha „csak” egy csoportrangadóról van szó. A 2010-es alapszakasz 15. fordulójában, december 19-én az egyaránt 9–4-es mérleggel álló New York Giants és Philadelphia Eagles csapott össze előbbi pályaválasztásával, és nyolc perccel a vége előtt úgy tűnt, hogy az „óriások” tesznek hatalmas lépést a playoff felé, hiszen 31–10-re vezettek. A „sasok” azonban nem adták fel, az utolsó előtti percben egyenlítettek, majd az utolsó másodpercekben DeSean Jackson visszahordott touchdownjával a győzelmet is megszerezték (31–38)!
Nyolc perccel a vége előtt még 31–10 volt...
Peyton Manning: Fogd meg a söröm...
Az Eagles fordítása sem volt semmi, de akkor mit mondjunk a Coltséra? A Tampa Bay elleni, 2003-as ütközeten ugyanis már négy perc sem volt hátra, amikor a regnáló bajnok Buccaneers 21 ponttal vezetett (35–14), innen sikerült Peyton Manningéknek hosszabbításban nyerniük! Az Indianapolis egy sikeres negyedik kísérletes touchdownnal indult meg a fordítás felé, majd a sikeresen visszaszerzett kezdőrúgás után hasonlóképpen szépített. Az utolsó percben az egyenlítés is összejött, de a címvédőnek volt még egy esélye lezárni a meccset a rendes játékidőben, igaz, Martín Gramáticának 62 yardról kellett volna berúgnia a mezőnygólt, ezt végül egy blokk hiúsította meg. A hosszabbításban a Tampa Bay támadhatott először, de megrekedt az ellenfél 41 yardosán, így a győzelemért mehettek Manningék, és bár Mike Vanderjagt 40 yardos mezőnygólja kimaradt, egy szabálytalanság miatt maradt a labda a Coltsnál, másodjára pedig a kapufa segítségével már eredményes volt – és mint kiderült, az egész idényben egy darab rontott rúgása sem lett, elsőként az NFL történetében!
Őrület a hétfő esti rangadón
Houston, baj van... A rájátszások legnagyobb fordítása
Az előző két idényben Super Bowl-résztvevő Bills számára pocsékul indult az 1992–1993-as idény rájátszása, hiszen a sztárirányító Jim Kelly nélkül kellett pályára lépnie a Houston Oilers ellen, a nagyszünetben pedig már 28–3-ra vezettek a vendégek. A legendás irányító helyére a jelenleg az Indianapolis Coltsot edző Frank Reich állt be, de neki sem ment túl jól, egy interception utáni visszahordással már 35–3-ra vezetett a Houston. Reich azonban négy TD-passzt kiosztva visszahozta csapatát, amely végül hosszabbításban 41–38-ra nyert. A 32 pontos hátrány a legnagyobb, amelyből valaha egy NFL-csapat fordítani tudott.
Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza
Merthogy az egyetemi bajnokságban volt még ennél is elképesztőbb feltámadás! A Michigan State Spartans hiába szerzett vezetést a Northwestern Wildcats ellen, a „vadmacskák” sorra szerezték a pontokat, és a harmadik negyed derekán már 38–3-ra vezettek. A spártaiak azonban nem adták fel, a 0–38-ra 38–0-val válaszoltak, és 41–38-ra megnyerték a meccset!
35 hátrányból is van visszaút
This is Sparta!
Soha ne írd le Tom Bradyt...
Aki az NFL-t az elmúlt két év tizedben nagyjából bármikor követte, az tudhatja, hogy nagyon ritka az az esemény, amikor egy Tom Brady vezette csapat ellen kényelmesen hátra lehetne dőlni. A New England Patriots korábbi irányítója nyert meccset együttesével 24–0-s félidei hátrányból az akkor 9–1-gyel álló, későbbi döntős, rekorddöntögető támadósorral bíró Denver Broncos ellen, vagy éppen két számjegyű hátrányból az utolsó percekben a Colts, a Bills, a Browns, a Chargers, a Bears, a Raiders vagy éppen a Seahawks ellen (ez utóbbi például Super Bowlon történt).
A 2016-os idény nagydöntőjében az Atlanta Falcons ellen úgy tűnt, semmi sem akar összejönni a „hazafiaknak”, a nagyszünet előtt csak egy szépítő mezőnygólra futotta (3–21), a harmadik negyed végjátékában pedig 28–3-ra vezettek Matt Ryanék. Itt már mindennel próbálkozott a New England, de még a korábban irányítót játszó elkapó, Julian Edelman passzkísérlete sem hozott áttörést, és negyedik down következhetett. Ezt megcsinálták Bradyék. Aztán a következő játékot is, meg az az utánit, akadt, aminél a nem éppen mobilis irányító iramodott meg a tojással a kezében. James White elkapott touchdownja után még az extra pontot is kihagyta a Patriots, majd hiába az újabb jó támadás, Grady Jarrett sackjei miatt csak mezőnygól jött össze, az Atlanta Falcons tulajdonosa pedig már a pálya közeléből nézte izgatottan, hogy övéi végre révbe érhetnek. 28–16-os hátránynál viszont Dont'a Hightower labdaszerzése újabb esélyt adott, a New England két touchdownt és két sikeres kétpontost is bemutatott a hátralévő percekben, hosszabbításban pedig 34–28-ra győzött. Ez volt az első ráadásos Super Bowl és természetesen messze a legnagyobb hátrányból megnyert nagydöntő az NFL történetében. Bradynek ez volt az ötödik Super Bowl-győzelme, azóta a New Englanddel és idén a Tampa Bay Buccaneersszel is nyert egyet, így már hétnél jár.
Megtörik a Bambino átka
A Boston Red Sox az 1910-es évek kiemelkedő baseballcsapata volt, 1912 és 1918 között négyszer is bajnok lett, de elcserélte Babe Ruthot a gyűlölt rivális New York Yankeeshez. Amely ezt követően sikert sikerre halmozott, a bostoniak pedig nem csupán vesztettek, hanem művészi szintre emelték ezt... Megannyi elképesztő leolvadás és/vagy szerencsétlenkedés után a Bambino átka 2004-ben tört meg, akkor viszont legalább epikus módon.
A konferenciadöntőben a Yankees már 3–0-ra is vezetett, miután a harmadik meccsen 19–8-ra (!) kiütötte ellenfelét, és a negyedik meccsen a kilencedik inningben 4–3-as előnyben volt. Innen azonban két maratoni csatában aratott sikerrel visszakapaszkodott a Red Sox, a következő két meccset pedig New Yorkban megnyerve kiharcolta a döntőbe jutást. Ott 1946-hoz és 1967-hez hasonlóan a St. Louis Cardinals volt az ellenfél, ezúttal viszont már nem volt megállj: 4–0-ra nyert a Boston, és megtörte a Bambino átkát – 86 év után lett bajnok a Red Sox! Azóta 2007-ben, 2013-ban és 2018-ban is bajnok lett a gárda, kilenc sikerével pedig holtversenyben a harmadik helyen áll az örökrangsorban.
Ciao, Bambino!
Ugyanitt kötelezően megnézendő alkotás a Szívem csücskei (Pitch Fever), ami a Red Sox átkának megtörését mutatja be Drew Barrymore és Jimmy Fallon romantikus vígjátékában.
A Toronto lenyúlta a bajnoki címet
Az 1941–1942-es idényben még csupán hét gárda viaskodott a bajnoki címért, és miután az elődöntőben a Toronto elintézte az alapszakaszelső New York Rangerst, máris jöhetett a Stanley-kupa fináléja az addigra már két párharcot is letudó Detroit Red Wingsszel szemben. A csupán ötödik helyen bejutó michiganiek aztán a döntőben is folytatták szárnyalásukat, két torontói siker után Detroitban is simán nyertek, a negyedik felvonáson pedig már 2–0-ra és 3–2-re is vezettek – karnyújtásnyira volt a bajnoki cím. A Maple Leafs viszont az utolsó negyedórában megfordította a meccset, otthon kilencet vágott riválisának, majd lendületből behúzta a finálét – ez az egyetlen döntő, amelyet egy csapat 3–0-s hátrányból meg tudott fordítani!
Bostoni hullámvasutak
A 2010-es idényben a Bruins a Philadelphiával csapott össze a konferencia-elődöntőben, és az első három meccs megnyerése után a negyediken is vezetett 2–1-re. Hogy aztán a Flyers hosszabbításban 5–4-re nyerjen, majd idegenben üsse ki 4–0-ra a bostoniakat, ezt követően pedig hazai jégen 2–1-re győzzön. A mindent eldöntő ütközetre viszont a Bruins vendégeként került sor, és úgy tűnt, hogy a bostoniak végül csak örülhetnek, hiszen a 15. percben már 3–0-ra vezettek. Hogy aztán ezt a meccset és a párharcot is ilyen előnyről bukják 4–3-ra...
3–0-ról bukni – duplán
Három évvel később újabb nagy hullámvasutazást élhettek át a szurkolók, hiszen a rájátszás első körében a Toronto 3–1-es hátrányból egyenlített, a hetedik meccsen pedig 4–1-re vezetett a harmadik harmadban, és még az utolsó előtti percben is 4–2 volt a Maple Leafsnek. A meccset viszont hosszabbításban a Boston nyerte meg ezúttal, így a párharcot is.
A dupla fordulat
Miller time! 8 pont 8,9 másodperc alatt
Reggie Miller korának egyik legjobban dobó játékosa volt, a 2560 sikeres triplája pedig Ray Allen (2973) és Stephen Curry (2677) mögött az NBA történetének harmadik legjobb mutatója. Az 1995-ös rájátszás konferencia-elődöntőjében nagy hasznát vette ezen képességének, amikor a New York Knicks vendégeként az Indiana Pacers 105–99-re égett 18,7 másodperccel a vége előtt. A többi már történelem, Reggie Miller beindult, és 8,9 másodperc tiszta játékidő leforgása alatt egymaga szerzett nyolc pontot, együttese pedig 107–105-re megnyerte a meccset.
McGrady sokkolja a Spurst: 13 pont 33 másodperc alatt!
A San Antonio Spurs 37 másodperccel a vége előtt még kényelmesnek mondható 76–68-as előnyben volt Houstonban, amikor Tracy McGrady úgy érezte, hátára kell vennie a csapatát. Beszórt egy triplát, majd még egyet Tim Duncan faultja mellett (a büntetője is sikeres volt), aztán még egyet, 11,2 másodperccel a vége előtt pedig már csak két pont volt a házigazda hátránya (78–80). A Rockets labdát szerzett, McGrady megindult, és újabb triplát vágott be, amivel 81–80-ra megnyerte a meccset a houstoni együttes. A hétszeres All Star-játékos 33 másodperc alatt szerzett 13 pontjával egymaga fordította meg a derbit!
LeBronék csodát tettek a liga történetének legjobb csapata ellen
Ez nem egy meccs végi jelenetsor volt, „csupán” a 2015–2016-os idény nagydöntője... A címvédő Golden State Warriors finoman szólva is jól rajtolt, hiszen 24 összecsapás után 24–0-val állt, de a 30 meccs során összehozott 29–1-es mutató is új rekord volt természetesen. Stephen Curryék álltak az alapszakasz során 36–2-vel, 48–4-gyel, 55–5-tel, 62–6-tal és 68–7-tel is, akkor azonban egy kis visszaesés jött, és 69–9-re romlott a mérleg. A gárdának a hátralévő négy meccsen így egyaránt győzelemre volt szüksége az új csúcshoz, ezt pedig sikerrel abszolválta, így a Bulls 20 évvel korábban felállított 72–10-es rekordját átadta a múltnak (73–9).
A playoffban a Houston és a Portland 4–1-es kiejtése után Kevin Duranték Oklahoma Cityje már 3–1-re is vezetett, de Klay Thompsonék innen is megnyerték a párharcot, és lendületből elléptek 3–1-re a nagydöntőben a Cleveland Cavaliers ellen. LeBron Jamesék azonban nem adták fel, Kyrie Irvinggel ketten 82 (41-41) pontot szereztek a Warriors otthonában, majd LeBron otthon is eljutott 41-ig, és máris jöhetett a döntő összecsapás, ismét a Golden State pályaválasztásával. Addig nem láthattunk túl sok szoros meccset, hiszen a Warriors 15, 33 és 11 ponttal nyert, a Cavaliers pedig 30, 15 és 14 ponttal, de a hetedik ütközet már fináléhoz illő végjátékot hozott, három és fél perccel a vége előtt 89–89-re álltak a csapatok. Hogy innentől kezdve a házigazda már pontot se szerezzen! Köszönhető ez persze a parádésan védekező LeBronnak is, aki elképesztő blokkjával őrizte meg a kosarát. Az utolsó perc kezdetén aztán megtört a jég, Irving triplájával a Cavaliers 92–89-re vezetett, Curry hármasa kimaradt, James egy sikeres büntetővel négy pontra növelte a fórt, és mivel Curry újabb triplája is eredménytelen volt, a Cleveland megszerezte fennállása első (és eddigi egyetlen) bajnoki címét. A Cavaliers az egyetlen csapat, amely az NBA történetében a nagydöntőben 1–3-ról meg tudott fordítani egy párharcot!
LeBronék nem engedtek pontot a végjátékban
Boston, Boston...
Persze, mert majd az amerikai futball, a baseball és a jégkorong után pont a kosárlabdában maradna ki Boston... A 2007–2008-as alapszakaszt 66–16-os mérleggel magabiztosan behúzó Celtics számára a playoff nem indult könnyen, hiszen a nyolcadik kiemelt Atlanta Hawks és a negyedikként rangsorolt Cleveland ellen is csak a hetedik meccsen tudta kiharcolni a továbbjutást, a Detroit elleni konferenciadöntőben pedig ugyancsak 2–2 volt négy felvonás után. A Los Angeles Lakers ezzel szemben összesen három meccset bukott a fináléig vezető úton, lényegesen többet pihenhettek tehát Kobe Bryanték, de hiába vezettek a bostoni nyitányon 51–46-ra a szünetben, Kevin Garnették 98–88-ra nyertek, majd a második felvonást 108–102-re húzták be. Otthon szépített a kaliforniai együttes, és úgy tűnt, hogy a Boston negyedik párharcában is készülhet a 2–2-es állásra, hiszen az első negyed után 35–14-re vezetett a Lakers. Még a harmadik negyed nagy részében is remekül állt a házigazda, amelynek a meccs során volt 24 pont előnye is, de a játékrész végén elképesztően elkapta a fonalat a Celtics, egy 21–3-as szériával két pontra zárkózott (73–71), a végjátékban pedig a győzelmet is kiharcolta (91–97). Az NBA-döntők történetének legnagyobb fordítása után a Lakers otthon még szépített, de Bostonban a hatodik meccsen hatalmas pofont kapott (131–92) a párharc lezárásaként.
A 24 pontos hátrányból megnyert meccs
A Postás sokszor csengetett
Az 1996–1997-es alapszakaszban lejátszott Utah Jazz–Denver Nuggets-meccs nagyszünetében alighanem kevesen gondolták a hazai szurkolók közül, hogy minden idők legnagyobb fordítása van készülőben, hiszen a vendégek 70–36-os előnnyel vonulhattak pihenőre, majd egy újabb kosárral már 36 ponttal vezettek a harmadik játékrészben. Az idény legértékesebb játékosának megválasztott Karl Malone vezérletével a házigazda végül 107–103-ra nyert, a 31 pontot szerző Postás mellett Jeff Hornacek játéka és 29 pontja is kiemelendő.
A szünetben még 36–70 volt az állás
Hétfőn az amerikai majorsportágakon kívül nagy feltámadásokkal jelentkezünk!
(Borítókép: Tom Brady – Focus on Sport / Getty Images; LeBron James – Andrew D. Bernstein / NBAE / Getty Images; A Red Sox ünneplése – Billie Weiss / Boston Red Sox / Getty Images)