Index Vakbarát Hírportál

Jégkorong: pihen az Erste Liga, bajnok a Sportklub

2021. április 14., szerda 11:42

Az Erste kupa a Kárpát-medencei Stanley, a rangos, harcos mérkőzések tégelye, nagy becs, nagy cím, vonzza a nézőt, játékost, mint a mágnes. Döntői parádésak, bárki is áll a dobogóra, az biztosan megérdemelten. A mérkőzéssorozatot azért egy éve beárnyékolja valami: az üres lelátók. A pandémia szabta szabályok közt verte végül a mezőnyt a csíki hoki csillaga, a Sportklub.

Az Erste Liga – a korábbi Mol Liga – 2008-ban létrehozott nemzetközi jégkorongbajnokság, közép-európai, többnyire magyar, osztrák és romániai csapatok részvételével. Kezdetben még szerb és bolgár csapatok is részt vettek a tornán, aztán kilenc évvel később a bajnokság ezen a néven 2017-ben megszűnt és Erste Liga néven folytatódott. 2017-2019 között még az osztrák liga utánpótláscsapatai is beneveztek a liga mérkőzéseire, viszont a 2020–2021-es szezont már csak román és honi csapatok kezdték el, szám szerint tízen. 

A csíkszeredai Sportklub április nyolcadikán a nagy rivális, az ugyancsak erdélyi Brassó Coronával vívott párharc után pontot tett a vitatott kérdések végére és míg a tavaly a Fradival megosztottan volt bajnok, idén, egyértelműen 4–2-es összesített eredménnyel diadalmaskodva szerezték meg a liga harmadik aranyérmét. Az elsőt még a Mol Ligában 2011-ben, akkor a dunaújvárosi Acél Bikákat (a DAB-ot) kellett maga alá gyűrniük a csíki hokisoknak. 

Jégkorong Erste Liga, döntő, 6. mérkőzés: Csíkszeredai Sportklub–Brassói Corona 5–3 (0–1, 3–1, 2–1) Gólszerzők: Becze (24., 37.), Taratuhin (29.), Blackwater (44.), Farkas (59.), ill. Fowlie (19., 46.), McFadden (39.)

Hogy mit csinál a hokis egy nehéz bajnokság után, arról a Sportklub vezetőedzőjét, kapitányát és performereit kérdeztük.

Csíkban a fiúk korcsolyával a lábukon születnek

Hozó Levente másodedzővel arra kerestük a választ, hogy ugyan Csíkszeredában többnyire saját nevelésű játékosok vannak, akik akár a több mint százéves hokihagyománnyal rendelkező klub mellett kinőtt hokidinasztiák játékosai, pár éve idegenlégiósokkal egészítik ki a keretet. Lehet-e „csíkiasítani” a külföldieket? Mi az a csíki hoki? Mitől különbözik az, mondjuk a Fradiétól vagy akár a Galaciakétól?

Kezdjük azzal, hogy az első, akkor még Mol Liga-aranyat is amikor elhoztuk, már volt idegen játékosunk, de valójában a csíki hoki a saját utánpótlására épít. Csíkban a fiúk korcsolyával a lábukon születnek. Mi minden szezon elején nyilatkozzuk és kinyilvánítjuk, hogy a torna végén dobogósok leszünk.

Ha a székely egyszer valamit mond, az úgy is lesz, ha orr, vagy csont törik is, de a szavát állja

– fogalmazott Hozó Levente az Indexnek.

A valóság az, hogy kellettek a minőségi, más ligákban szocializálódott idegenlégiósok, ezáltal a mieink is fejlődőképesebbek, egyfajta egészséges verseny alakul ki a játékosok között és ennek jótékony hatása látszik is a Sportklub eredményein. Míg öt évvel ezelőtt, bár – nehéz szívvel emlékszünk rá – a csíkiak pofozózsák voltak a ligában, mostanra csak itt az Erste Ligában van egy bronz, egy ezüst és két aranyérmünk. A feladat a székely virtust, szorgalmat a légiósok világlátását közös előnnyé kovácsolni. Ez sikerülni látszik.

Milyen Jason Morgan edzővel dolgozni? Mi a közvetítő nyelv az idegenlégiósokkal? A székely vagy a magyar megy már nekik?

Nyilván a szelídebb szitkok könnyebben elsajátíthatók, de van úgy, ha egymás között beszélgetnek, akkor csak erősen vájt fülűnek kell lenni, hogy megértsük egymást, de nyelvi problémák végtére nincsenek, annak mentén csínyek vannak olykor, de azért a közös nyelv a hoki.

Van olyan játékosa, akire rámondaná, hogy „dacjukos”?

Pavel (Dacjuk) páratlan zseni, szerintem nem is lehet és nem is kell hozzámérni a mieinket. Nálunk kiváló játékosok vannak, mindegyik másképpen másban jó, nekünk, edzőknek ezt a sokszínűséget és tudást kell egybegyúrni.

Mit szeretne látni öt év múlva és mondjuk mit 10 év múlva ? Merre tart a Sportklub?

Az elmúlt öt évről beszéltünk... Tíz év múlva jönnek az új, saját nevelésű hibrid titánjaink és a mostani eredményeinkre még rátesznek egy lapáttal.

Világhírű lesz a csíki hoki.

Sok meccs elmaradt tavaly év végén a járvány miatt, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a csapat tagjai úgy nagyjából egyszerre estek át a fertőzésen, erős szervezetű legények a mieink, viszonylag enyhe lefutású tünetekkel megúsztuk, de amikor a legjobban tombolt a vírus, akkor sem álltunk le

– meséli lapunknak Papp Szabolcs csapatkapitány.

Kültéri és beltéri edzések a szabályok rigorózus betartása és szigorú orvosi felügyelet mellett folytak, nagyon megszerettük volna nyerni ezt a bajnokságot, nem lehetett lazsálni. A Brassóval hatszor ütköztünk, volt döntetlen, volt egy korongos különbség és volt amikor a Brassó Corona korongja a kapunkba se jutott. Adorján Örs és a fehérorosz Makszim Szamankov olyan bravúrokat tudhat maga mögött, hogy azt a világ bármely pontján megsüvegelhetnék. De ott vannak a védők is, akik kiszámíthatóan végigmelózták az egész bajnokságot. Fejben is, felkészültségben is a playoffba állt össze a csapat igazából és, hogy ilyen hektikus játék van mögöttünk, azért is lehet, mert mindig valaki máskor volt toppon,

hol Titi, hol Combi, hol meg más tudott villantani és húzni a csapatot.

Most volt egy kis buli, ugyan, a kellő távolságtartással, mert a szurkolóink már nagyon szerettek volna velünk ünnepelni, de holnaptól edzés, amit egy öt órás út követ, megyünk Galacra, folytatódik a román bajnokság. 

Onnan is hozunk ÉRMET, MAJD A KUPÁT IS, az egyszer biztos

– mondta az Indexnek Papp Szabolcs, a Sportklub csapatkapitánya.

Papp Szabi sérülés miatt sok ideig nem volt bevethető állapotban, de felépült és mindvégig nagy segítségére volt a csapatnak. A rájátszásban 17 mérkőzésen lépett jégre, ezeken 5 gólpasszt szerzett és a védelem abszolút támasza volt.

Szeredába került sor a hatodik mérkőzésre, ha itt döntetlen, akkor menni kellett volna Brassóba, de mi már nagyon be akartuk fejezni a Bajnokságot. 5–3 lett  a hatodik összecsapás eredménye, 4–2-es összesítés mellett, mit mondjak erről? - odaraktuk a botot, jó helyen van itt a kupa

– mondta Becze Tihamér (Titi) az Indexnek. Titi a döntő mvp-je is, azaz a most valuable player – Erste különdíjat kapott – ami annyit tesz, a Liga legértékesebb játékosa.

34 meccs, 32 gól, 30 assziszt (részvétel a gólszerzésben), ez gyakorlatilag egy gól és legalább egy gólpassz meccsenként. 

Életem legjobb szezonja volt, és mégis azt tudnám kiemelni ebből, hogy nagyon hiányoznak a szurkolók, az, hogy tudjunk osztozni ezen az örömön, ha nincs ez a pandémia, akkor minden egyes alkalommal több ezer torokból hangzott volna fel a Székely Himnusz

– mondta Becze Tihamér (Titi) az Indexnek.

A csíki hoki lényege az, az összetartás és bajtársiasság, ami jellemzi egyébként a székelységet és roppant jó lett volna, ha kitűnő légiósaink kaphattak volna ízelítőt abból a virtusból, ami a csíki hokit 1920 óta a lelátókról is élteti. Egész életünkben telt ház mellett játszottunk, idegenbe is népes szurkolótábor kísért, minden egyes mérkőzés előtt, után, utcai felvonulás volt a városban. Most a nagyon közeli hozzátartozókon, riportereken kívül nem lehetett ott senki a mérkőzéseinken, de az, hogy a Vákár Lajos jégcsarnok előtt százak várnak, énekelnek, buzdítottak, bátorítottak, ha azt kérdezi:

Mi is a csíki hoki? Na ez! Ez az igazi öröm

– foglalta össze, némiképp rekedten az Erste Liga élményeit Titi mvp.

A szurkolók is több ízben kifejezték támogatásukat, mezekkel, lelátóra kirakott transzparensekkel tartották a lelket kedvenc csapatukban.

Idegtépő finálé volt

– mondta az Indexnek John Anthony Combs, a hokiligában egyszerűen csak Jack Combként, a csíkiak Kombijaként ismert játékos, aki a Liga legjobb csatárának járó elismerését is begyűjtő amerikai idegenlégiós, aki a kék-fehéreknek a rájátszásban rekordszámú, 19 gólt hozott össze.

Egy amerikai nem a Stanleyre vágyik? Ahhoz képest az Erste, vagy egyáltalán az európai kupák smafu...

Igen, természetesen szeretnék Stanley Kupát nyerni, de az NHL üldözésének ideje lejárt, most az európai győzelem felé fordulok, az Erste sem degradáló, főleg a Sportklubbal, akik aztán minden egyes alkalommal anyai apait beleadnak – néha nagyon nem értem, honnan van ezeknek a fiúknak ennyi energiájuk, nem egyforma az edzés morálunk, de amit ezek a pályán művelnek, visz mint egy hurrikán.

Hogyan került Csíkszeredára?

A koronavírus-járvány hozadéka. Beszűkültek  a lehetőségek, alig lehetett hozzáférni a ligákhoz, pont egy hosszabb németországi sorozat után kerültem haza, aztán Jason Morgan edző rábeszélő készségének köszönhetően indultam Csíkba. Sose fogom megbánni. A feleségem meg a fiam vár Altonban (IL), és a tavaly nyári újraindítás után párszor haza is utazhattam az Államokba, de ezeket a korlátozásokat nem csak a pályán lehet nehezen viselni, a magánéletünket is befolyásolja. 
Nekem is hiányoznak a szurkolók, és a csíki lelátó jó értelemben vett hoki őrültjei, de legtöbbször keményen meg kell hajtani, belső hangokra figyelek és legfőképpen a csapat mozgására, így nem egyszer azért kizárom a tribunt a játékból. De kétségtelen, hogy még egy ilyen nehéz évet nehezen bírnék ki. A közös siker a közös ünnep elengedhetetlen.

Gyakoriak a hosszú meccsek, melyik formát kedveled jobban, a gyors halált, vagy a szétlövést? Mi van ha erre a sorsa jut a Sportklub?

A hirtelen halál egyértelműen jobb, mint a büntetőlövések és úgy vélem igazságosabb is, itt hamar meglátszik a pszichés és a fizikai az állóképesség is. Ezzel a legtöbb jégkorongos egyetért. Ebben a csapatban például több ligából, sok tapasztalttal rendelkező játékost kellett összerakni, ez a keret előtt ebben a pillanatban nincs akadály, és hát itt az arany hirtelen halál nélkül is, nemde?! – nyilatkozta Kombi az Indexnek. 

Az ünneplésről és a díjátadásról készült felvételt a Magyar Jégkorong-szövetségnek köszönhetjük:

A teljes mérkőzés, a linkre kattintva, ITT megtekinthető. 

(Borítókép:  A gólszerző Becze Tihamér a Csíkszereda (elöl k) játékosa a jégkorong Erste Liga döntőjének hatodik SC Csíkszereda - Corona Brasov mérkőzésén Csíkszeredában 2021. április 8-án. Fotó: Veres Nándor / MTI) )

Rovatok