Százhatvanegy évvel ezelőtt, 1860. április 17-én került sor az első „világbajnoki” bokszmérkőzésre, no akkor még nem egy olyan nagy stadionban, mint például a később óriási ütközeteknek helyt adó, New York-i Madison Square Garden, hanem egy dél-angliai nyílt mezőn.
A mérkőző felek egyike a 25 éves John Carmel Heenan volt, aki összamerikai bajnoknak vallhatta magát ebben az időben.
Ellenfele az angol Tom „Titch” Sayers volt, a 34 éves bunyóst a hírverő plakátokon a „ring okos kis tábornokaként” mutatták be, erre pedig szüksége is volt, hiszen csupán 173 centi és 68 kiló volt, riválisa pedig 188 centire nőtt, tömege pedig 88 kiló volt.
A harcra puszta ököllel került sor, ami nem volt legális, de ez sem akadályozta meg, hogy óriási tömeg gyűljön össze a hampshire-i Farnborough melletti téren, többen külön erre az alkalomra indított vonatokkal érkeztek meg.
Az összecsapás prominens emberek figyelmét is felkeltette, a nézők között volt állítólag a többek között a Twist Olivért, Copperfield Dávidot vagy a Karácsonyi éneket író Charles Dickens, a Hiúság vásárát megalkotó William Thackeray, vagy éppen Henry John Temple miniszterelnök, és még az akkor 18 éves walesi herceg is, aki később VII. Eduárd brit királyként vonult be a történelembe.
Amikor a felek 1860. április 17-én derékig vetkőztek a bunyóhoz, mindketten remeknek titulálták a hűvös, de napos reggelt.
Csodás reggelünk van a melónkhoz
– mondta állítólag Heenan a meccs előtt.
Ha egy ember nem tud küzdeni és nyerni egy ilyen friss reggelen, akkor egyáltalán nem tud harcolni
– replikázott Sayers.
A maratoni ütközet helyi idő szerint pontban 7 óra 29 perckor vette kezdetét, itt pedig mindkét megjegyzés szó szerint értendő:
2 órán és 27 percen át viaskodtak egymással az elképesztő mennyiségű ütést kiálló, csurom vér felek.
Már készültek kijönni a 43.(!) menetre, amikor megérkezett a rendőrség, hogy véget vessen a küzdelemnek, a tömeg – és a bokszolók – pedig menekülőre fogták, hogy megússzák a letartóztatást.
Nagy-Britannia akkori vezető sportlapja, a Bell's Life beszámolójában kiemelte, hogy bár mindkét bunyós fáradt volt, még tudták volna folytatni a küzdelmet, amikor is be kellett fejezniük, Heenannél pedig arról írtak, hogy egy szarvas segítségével szökött meg a helyszínről...
A mérkőzést végül döntetlennek nyilvánították, és mindkét férfi 200 dollárt kapott fájdalmai kompenzálására.
Ezt követően már egyikük sem harcolt többé, és mindketten a harmincas éveikben hunytak el.
(Borítókép: Print Collector / Getty Images Hungary)