Aki ott volt 2004. augusztus 28-án az Athén melletti Szkíniász evezős és kajak-kenu központban, az még nézőként is élete egyik legcsodálatosabb egy óráját élhette át. Hát még a történések főszereplőjeként, mint Janics Natasa, a 22 éves, addig mifelénk szinte ismeretlen bácskapalánkai lány, aki történelmileg pillanatok alatt beírta a nevét a magyar sport aranykönyvébe. 

Pedig fél évvel korábban még az állampolgársági esküt sem tette le, és ott tornyosult előtte a megoldhatatlannak tetsző akadály: kétszer is le kellett győznie a válogatón a kajakkirálynőt, Kovács Katalint. Ő ezt magától értetődő természetességgel megtette, majd odakint az athéni olimpián, azon az izzasztó kánikulai délelőttön előbb úgy hagyta faképnél egyesben a mezőnyt, benne a legendás Josefa Idemmel, hogy a végén még ki is engedhetett, rápihenve a hamarosan kezdődő párosra, majd a válogatón kétszer is legyőzött Kovács mögé beülve – micsoda lélektani szituáció! – azt a számot is behúzta, kiérdemelve a sportágban elérhető legnagyobb elismerést, a nyolcszoros olimpiai bajnok, második helyre szorított példaképe, Birgit Fischer pusziját és gratulációját. Természetesen ő lett az év magyar női sportolója, majd négy évre rá Pekingben Kováccsal megismételte a párosbeli bravúrt, ráadásképpen a négyes tagjaként ezüstérmet szerzett, és immár háromszoros olimpiai bajnokként vonult be a magyar sport virtuális Hall of Fame-jébe. 

Aztán közben teltek, múltak az évek, Natasa kétszer is férjhez ment, 2011 szeptemberében kislánya született, szakított nemcsak azzal az edzővel, akinek saját bevallása szerint is mindent köszönhetett („Kati néninek, azaz Fábiánné Rozsnyói Katalinnak, s a férjének, Öcsi bácsinak köszönhetek mindent. Amit ők nem tudnak erről a sportágról, az nem is létezik”, nyilatkozta Janics még Athénban e sorok írójának.), hanem menedzserével, Csonka Gáborral, továbbá klubot is váltott, Szegedről Győrbe költözött. A londoni olimpián párosban ezüst, 200 egyesben bronzérmet szerzett, majd váratlanul bejelentette, hogy újból szerb színekben versenyezne. Mivel ennek 150 000 euró lett volna az ára, elállt szándékától, 2014-ben gerincsérvvel megoperálták, a riói olimpián döntőbe sem került. Közben férjével Kínában edzősködött, majd 2019-ben úgy tűnt, végleg befejezte sportolói pályafutását.

Igaz, Douchev-Janics Natasa a közösségi portálokon újabban egyre többet posztolt önmagáról edzőtermi képeket, mégis mindenkit meglepett, amikor három számban (K-1 200 és 500 méter, továbbá K-2 500 méter a kétszeres olimpiai bajnok, 40 éves Fazekas-Zur Krisztinával) felfedeztük nevét a szerdai és csütörtöki szegedi olimpiai kvalifikációs verseny indulói listáján. Másfél hónappal 39. születésnapja előtt megpályázza élete hatodik olimpiáját. (Az elsőn, Sydneyben, 18 évesen, még szerb színekben lett negyedik egyesben.)

A szegedi olimpiai pótkvalifikációs viadalra válogató verseny három számban bírt befolyással a tokiói játékokon történő kvalifikációra: K-1 férfi 200 m, C-1 férfi 1000 m, K-2 férfi 1000 m. Ebből már könnyű kitalálni, hogy Douchev-Janics Natasa (és győri klubtársa, Fazekas-Zur Krisztina) nagy dirrel-durral beharangozott visszatérése, ha nem is tét nélküli versenyzés volt, de csak azt befolyásolta, hogy Hüttner Csaba szövetségi kapitány elindítja-e a magyar színek képviseletében a két hölgyet a jövő heti, ugyancsak szegedi világkupán.

Janics ezzel a helyezéssel is bejutott a középfutamba, de olyannyira nem tűnt elégedettnek a formájával, hogy nem is nyilatkozott senkinek. „Majd a verseny után”, mondta, Fazekas Kriszta viszont beszédes volt. Hiába, ő már hosszú évek óta Kaliforniában él férjével, az izraeli Rami Zurral és két kisgyermekével, arrafelé nem divat a szűkszavúság. A család egyelőre nem tartott vele Magyarországra. Ez a távollét szemmel láthatóan megviselte a kétgyermekes anyukát.

Nem úgy ment a versenyzés, ahogy szerettem volna, nem lesz könnyű kijutnom életem harmadik olimpiájára – mondta Fazekas-Zur, aki Newport Beach-ben edz, egy védett tengeröbölben a férjével. – Holnap Natasával megpróbáljuk az 500 párost, talán az jobban sikerül. Ő keresett meg engem, azt mondta, ne izguljak, csak üljek be mögé a hajóba, ő jó formában van, és ő majd visz magával. Szolnokon edzettünk egyet, rábeszéltem, hogy induljunk el Szegeden, ez lesz holnap. Különben nemrég jöttem haza Magyarországra Kaliforniából, még az is lehet, hogy az átállással is gondjaim vannak, szóval, nem jött ki jól ez a verseny. Jobbra számítottam, ez az igazság. Szerencsére ez csak egy kötelező tájékoztató verseny volt, ezért jöttem haza, most legalább látszik, hogy sokat kell még javulnom. Elsősorban agyban kell összeraknom magamat, mert fizikumban jól vagyok. Most mérges vagyok magamra, mert jobban kellett volna teljesítenem. Másfél éve nem versenyeztem, eddig úgy hittem, nekem használt az olimpia egy évvel történő elhalasztása, mert nagyon sokat tudtam pihenni, de most már ebben nem vagyok annyira biztos. Pedig jól sikerült a felkészülésem, nagyon vártam az edzéseket, látja a tenyeremet, mennyire kérges, szóval, sokat edzettem. Kíváncsi vagyok, milyen lesz holnap a páros Natasával.

Arra mi is kíváncsiak vagyunk... Janics roppant csalódottnak tűnt a negyedik helyezése miatt, nem is állt szóba velünk, talán csütörtökön, ha jobban megy neki. Aztán elindult a K-1 500 méter középfutamában is, de kilencből csak a nyolcadik lett, messze lemaradva, ebből nem lett döntő. Maradt csütörtökre a 200 m egyes és az 500 m páros Fazekas Krisztinával. 

Ott szurkolt a parton a szintén háromszoros olimpiai bajnok Szabó Gabriella, aki a maga 34 évével szinte kislány Janicsék mellet, de ő már visszavonult. És ahogy mondja, hála istennek...

Nekem sikerült elengedni – mondta mosolyogva London és Rio bajnoknője. – Amikor kiderült, hogy egy évvel elhalasztják az olimpiát, én azt mondtam, ennyi volt, befejeztem. Egyre nehezebben mentek már az edzések, ahogy most elnéztem a futamokat, semmi nosztalgia sincs bennem, örülök, hogy el tudtam engedni a versenyzést. Az, hogy Natasa nem nyilatkozott, szerintem nem az udvariatlanság jele, nagyon aranyos ő, csak már évek óta nem magyar közegben él, a tízéves kislánya nem is tud magyarul, bolgár a férje, és szerintem nem is tudja olyan jól kifejezni magát magyarul, azért nem nyilatkozik szívesen. 

Ami Janicsékat illeti, ők még nem engedték el, de ezért nem szabad megszólni őket, a jelek szerint még sokat jelent számukra a kajakozás. 

Hiába, nem vagyunk egyformák.

Janics szerencsére a középfutam után már szinte szószátyár volt.

Jólesett a versenyzés, hiszen három éve nem indultam versenyen, de az az igazság, hogy van még bőven hová fejlődnöm. Nem egyszerű két fronton helytállni, anyaként és edzőként, illetve most már versenyzőként. Szó sincs róla, hogy feladnám az olimpiai álmaimat, de látom, hogy sokat kell még dolgoznom, az most egyértelművé vált.

(Borítókép: Douchev-Janics Natasa 2021. május 05-én a  szegedi olimpiai kvalifikációs versenyen. Fotó: Szalmás Péter / Magyar Kajak-Kenu Szövetség)