Rosszak az amerikai férfitenisz kilátásai a hamarosan kezdődő Roland Garros előtt. A profitenisz-világranglista létezése, vagyis 1973 óta most fordult elő első ízben, hogy nincs amerikai a férfiranglista legjobb 30 helyezettje között. A legjobb amerikai játékos jelenleg Taylor Fritz, aki a 32., míg a lassan már kiöregedő John Isner a 34. helyen áll majd a hétfőn megjelenő friss rangsorban.

A dicső múlt

Hol vannak már a 80-as évek, amikor a két amerikai fenegyerek, Jimmy Connors és John McEnroe egymás után nyerték a Grand Slam-tornákat, sőt időnként házi döntőt tartottak, mint például 1982-ben és ’84-ben Wimbledonban. Mindketten hosszú időn át vezették is a világranglistát, McEnroe 170, Connors pedig 268 héten át. Aztán jöttek a 90-es évek, amikor a nagy hármas, Pete Sampras, Andre Agassi és Jim Courier folytatták a sort, és hárman összesen 26 Grand Slam-trófeát gyűjtöttek be, miközben Courier 58, Agassi 101, Sampras pedig a sokáig rekordot jelentő 286 héten át vezette a világranglistát.

Eközben megszokottá vált, hogy a Grand Slam-versenyek döntőit egymás között játsszák, folytatva elődeik dominanciáját. A 2000-es évek elején Andy Roddick még világelső tudott lenni, és egy Grand Slam-tornát is megnyert, a 2003-as US Opent, innentől azonban az amerikai férfitenisz egyéni Grand Slam-torna-győzelmeinek és a világranglista első helyén töltött heteknek a száma megegyezik: 0, azaz nulla. Roddick ugyanis rosszkor született. Pályáját nagyjából a svájci Roger Federerrel egy időben kezdte, így sorsa meg is pecsételődött. Hiába jutott még négyszer Grand Slam-döntőbe, pechére minden alkalommal Federer ellen kellett játszania. A végeredmény ismert. A világranglista első helyét is Federer vette el tőle 2004 februárjában, és utána rekordot jelentő ideig, 237 héten át nem is adta ki a kezéből. Roddick után még futotta top 10-es férfi játékosra az amerikai tenisznek, legutóbb Jack Sock, illetve a már említett John Isner személyében, de Isner már 36 éves, Sock pedig, bár még csak 28 éves, már a top 100-ban sincs. 

Pénz beszél?

Az okokat természetesen régóta próbálják megfejteni az Amerikai Teniszszövetség, a USTA szakemberei. Szerintük, ahogy Amerikában szinte mindenre, itt is az anyagiak adják meg a választ. A tehetséges fiatal sportolók számára nem vonzó a tenisz, mert ott tényleg csak a legjobbak keresnek jól, míg más sportokban, például a kosárlabdában, baseballban, jégkorongban, de leginkább az amerikai futballban már közepes teljesítménnyel is komoly, évi több millió dolláros jövedelmekre lehet számítani.

A topjátékosok számára persze jól jövedelmez a tenisz, hiszen a tavalyi év legjobban kereső férfi és női sportolója is teniszező volt, Roger Federer, illetve Oszaka Naomi személyében. Az évi egymillió dollár feletti jövedelemhez viszont a világ legjobbjai közé kell tartozni. Az amerikai fiatalok így inkább a fenti sportok közül választanak. Van szerencsére azért kivétel is, például Sebastian Korda, aki jégkorongozóként is kipróbálta magát, és a Tampa Bay NHL-csapata profi szerződést is kínált neki. Ő azonban a tenisz mellett döntött, amiben feltehetően a családi örökség is szerepet játszott, mivel édesapja, a cseh bevándorló Petr Korda kiváló profi teniszező volt, a világranglista második helyéig jutott. Sebastian lánytestvérei azonban nem követték a családi hagyományokat. Tenisz helyett mindketten a golfot választották. 

És a hölgyek?

Az amerikai női tenisz jobban áll ugyan, de a hölgyek sincsenek könnyű helyzetben. A salakkirálynő Chris Evert, majd a későbbiekben szintén világelső Tracy Austin, Jennifer Capriati, Lindsay Davenport és a 2000-es években sikert sikerre halmozó Williams nővérek méltó utódját sem sikerült még megtalálni. Ők még ugyan játszanak, de legutóbb 2017-ben értek el komoly eredményt: az Australian Open döntőjét egymás ellen játszotta Serena és Venus Williams.

Mivel házon belül nem sikerül, úgy tűnik, az amerikai hölgyek importból próbálják a sztárokat pótolni. A jelenlegi legjobb amerikai női teniszjátékos ugyanis az orosz szülők gyermekeként Moszkvában született Sofia Kenin, aki már amerikai színekben játszva megnyerte a 2020-as Australian Opent, a tavalyi Roland Garroson pedig döntős volt, és az év játékosa címet is elnyerte a nemzetközi női profitenisz-szövetségnél, a WTA-nál. Ő jelenleg a világranglista 5. helyén áll. A tehetségek külföldről történt importjára persze korábban is volt már példa az amerikai női teniszben. Szeles Mónika eleinte jugoszláv, majd amerikai színekben lett világelső, illetve Martina Navratilova, aki csehszlovák színekről váltott amerikaira, és dominált a női teniszben hosszú éveken át. 

(Borítókép: Teniszpálya a lelátóról nézve a Roland Garroson 2019-ben. Fotó:  Adam Pretty / Getty Images)