A 2019-es bajnok Falco KC a címvédő, és ebben nincs semmiféle tévedés, hiszen 2020-ban a koronavírus-járvány miatt nem hirdettek bajnokot a férfi NB I.-ben. A trónkövetelő pedig a jóval veretesebb hagyományokkal rendelkező, kilencedik aranyérmének megszerzésére készülő Szolnoki Olaj. A szezon kezdetén a szakma a magyar válogatott játékosok sokaságát (Váradi Benedek, Perl Zoltán, Benke Szilárd, Keller Ákos) felvonultató szombathelyi alakulatot tartotta esélyesnek, ám a jóval kisebb költségvetéssel és papíron kevésbé erős játékoskerettel rendelkező Szolnok eddig meggyőzőbb teljesítményt nyújt a három nyerésig tartó, best-of-five rendszerű fináléban. Kétszer is vezetéshez jutott a pályaelőnyt birtokló Olaj, s a címvédőnek futnia kellett az eredmény után, legutóbb Szombathelyen csak véres verejtékkel, hatalmas hátrányt ledolgozva tudott egyenlíteni. 

Szerda este mindenképpen befejeződik a döntő, hatodik meccs már nincs, bajnok viszont lesz: vagy a Szolnok kilencedszer, vagy a Falco harmadszor. A nagy csata előestéjén a két mesterrel, a 40 éves Gašper Potočnikkal (Szolnok) és a nyolc évvel idősebb Gašper Okornnal beszélgettünk.

Rengeteg párhuzam van kettőnk edzői karrierjében – mondta Gašper Okorn, aki a harmadik idényét tölti a Falco KC csapatánál, és a 2019-es bajnoki cím mellett az idei Magyar Kupa-siker, a klub történetében az első, is az ő érdeme volt. – Bár mindketten Ljubljanában születtünk, de egy Škofja Loka nevű kisvárosban kezdtük az edzőpályafutásunkat, női, majd férficsapatnál, majd mindketten dolgoztunk az Olimpija Ljubljanánál, és mindenhol Gašper Potočnik váltott engem. Kollégák vagyunk, jól ismerjük egymást, de most a döntőben nincs barátság, mindketten a bajnoki címért küzdünk, és csak egyikünk győzhet. 

Sokan próbálták már megfejteni a szlovén titkot, hogyan képes egy kétmilliós kis nemzet ennyi nagyszerű kosarast kitermelni, és itt nem csupán napjaink szupersztárjára, az NBA rájátszása első két meccsén a Clippers ellen remekelő Luka Dončićra, a Dallas Mavericks vezérére gondolunk. 

Természetesen nem Lukával kezdődött a szlovén kosárlabda – mosolyodott el Okorn. – Persze a 2017-es Európa-bajnoki aranyérem óta, sőt már azelőtt is mindenki róla beszélt, amikor még tizenévesként a Real Madridban varázsolt. Ma már ott van az NBA öt legjobb játékosa között a rájátszásban remekül rajtoló Dallas Mavericks vezéreként. De Luka nem előzmények nélkül, a Marsról cseppent bele a világelitbe, hiszen ott vannak a nagy elődök a világbajnok Peter Vilfantól és Jure Zdovctól a San Antonióval NBA-bajnok Rašo Nesterovićon és Beno Udrihon át az Európa-bajnok Goran Dragićig. Vagyis megvan a folytonosság a hetvenes évektől napjainkig. A titok ott keresendő, hogy mi, szlovénok is az egykori jugoszláv kosárlabda termékei vagyunk. És a jugoszláv kosárlabda a hetvenes-nyolcvanas, sőt még a kilencvenes években is vetekedett az NBA-vel. 

Amúgy Okorn és a Szolnokot irányító Potocnik is annál az Olimpija Ljubljanánál edzősködött, ahol Luka kosárlabda-pályafutása elkezdődött. Sajnos azonban egyikük sem dolgozott a kölyökzsenivel. Nem, mert Luka nagyon fiatalon, tizenhárom évesen kikerült Madridba a Realhoz – magyarázta Okorn, aki azonban mégiscsak edzett egy Dončićot, ha nem is Lukát, hanem…

Hanem az apját, Sašát – emelte fel a hangját. – Saša két évvel fiatalabb nálam, és meg kell mondanom, óriási tehetség volt, Luka kategóriája, a fia kitartása és komolysága nélkül. A KK Škofja Loka csapatában játszott, amikor én voltam ott az edző. Luka akkor született, Ljubljanában, de az apja Škofja Lokában kosarazott, és úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, a kis, kétéves Luka ott csetlett-botlott a pályán, mindig ott volt az edzéseken. Nem fér kétség hozzá, hogy Luka az apjától örökölte a tündökletes tehetségét. Az apja testalkata egy az egyben olyan volt, mint a fiáé. Oké, Luka csak egy van, de az apja is óriási tehetség volt. Tizennyolc évesen nemcsak Szlovénia, hanem az egész egykori Jugoszlávia talán legreményteljesebb ifjúsági kosarasa volt, óriási potenciállal. De hagyjuk, ez egy nagyon hosszú történet, végül is nem tudott kiteljesedni, ellentétben a roppant elkötelezett fiával. Hiányzott belőle az a mentalitás, ami, hála istennek, Lukában megvan.

Ahogy vesszük, mert azért a kosárlabdapályán kívül is roppant sikeres volt Saša.

Más kérdés, hogy Saša és Mirjam 2008-ban elváltak, és attól kezdve a szépségkirálynő egyedül nevelte a fiát.

Lukával én is nap mint nap találkoztam Škofja Lokában – vette át a szót a másik Gašper, az Okornnál nyolc évvel fiatalabb Potočnik. – A kis Luka őrületes dolgokat művelt a labdával a meccsek szünetében, mert az apja mindig magával vitte, és már akkor látszott, hogy a gyerekből világklasszis lesz. De az az igazság, hogy most minden gondolatomat a magyar bajnoki döntő köti le, nem pedig Luka.

Az a döntő, ahová a Szolnok némi meglepetésre jutott be, hiszen a jelenlegi Olaj jóval kisebb költségvetéssel működik, mint öt-tíz évvel ezelőtt, amikor nemcsak a legjobb, hanem egyszersmind a leggazdagabb kosárklub is volt Magyarországon. 

Tény és való, hogy a legtöbben a Falcót tartották a bajnoki cím esélyesének, de engem, illetve minket Szolnokon ez nem érdekelt, mi csak arra a negyven percre koncentrálunk, ameddig egy mérkőzés tart – mondta a Szolnok mestere, aki 2019 végén vette át a csapatot a szerb Dragan Aleksićtól, előtte pedig, 2016 és 2018 között a Körmend edzője volt. – Elismerem, hogy a Falco jól szervezett, komoly büdzsével működő klub, remek játékosokkal, de mi meg akarjuk nyerni az ötödik mérkőzést. Nem törődünk a körülményekkel, az edzéseken mindvégig úgy dolgoztak a srácok, mint akik bajnokok akarnak lenni, és a meccseken is kitették a szívüket a pályára. Ezért vagyunk most itt egyetlen lépésre a bajnoki címtől. Sőt, a negyedik meccsen a kezünkben volt a végső siker, de az utolsó percekben elveszítettük az agresszivitásunkat, és kiengedtük a kezünkből a győzelmet. De szerda este mindenki nulláról indul, mi is és a Falco is. Az esélyek megoszlása 50-50 százalék. Talán az szól mellettünk, hogy a saját szurkolóink előtt játszunk.

Ez kétségtelenül komoly előny Szolnokon, ismerve a hazai rajongók vérmérsékletét. A szerdai döntő mérkőzés 20 órakor kezdődik a Tiszaligeti Sportcsarnokban. 

(Borítókép: Luka Doncic 2017-ben. Fotó:  Salih Zeki Fazlioglu / Anadolu Agency / Getty Images)