Vannak itt ír újságírók? – érdeklődtem a szójátékokban utolérhetetlen nemzeti sportos kollégámtól kedd este hét óra tájban a Szusza Ferenc Stadion lelátóján, mire pályatársam a kettővel mellette lévő széken ülő tudósítóra mutatott: „Ő is ír!” És bár az általam jól ismert újságíró magyarul köszönt rám, tagadhatatlan volt, hogy két kézzel veri a laptop klaviatúráját.

Vagyis ír...

Lám, mi mindenre képes a páratlanul gazdag és többértelmű magyar nyelv...

De térjünk a lényegre. A június tizenötödikei, Portugália elleni Eb-nyitó meccsére készülő magyar labdarúgó-válogatott Ciprus után most is egy olyan ellenféllel találkozott utolsó előkészületi összecsapásán, amely nem Európa-bajnoki résztvevő: Írországgal. És papíron ismét mi voltunk az esélyesek, hiszen nemzeti együttesünk a világranglistán a 37. helyen áll, míg a szigetországé a negyvenhetediken.

A két ország összecsapásainak történelmi mérlege is magyar fölényt mutatott; öt-öt győzelem és döntetlen mellett mindössze két vereség csúfította az összképet 25–18-as összesített gólkülönbség mellett.

Az ír játékoskeretről alig valamivel tudtunk többet, mint a ciprusiról. A legértékesebb labdarúgója Stephen Kenny szövetségi kapitány keretének Matt Doherty, a Tottenham Hotspur 29 éves wingbackje, ahogy a Premier League-ben mondják, vagyis a jobbhátvéd, a jobbhalf és a jobbszélső szerepkörét egy személyben (three-in-one) betöltő mindenes, aki kedden huszadszor viselte hazája válogatottjának zöld mezét. Értékét a Transfermarkt 16 millió euróra becsüli. 

Jómagam különben délelőtt már egyszer találkoztam az Ír válogatottal, amikor a játékosok – kék-zöld szerelésükben – futóedzést tartottak a budai Duna-parton, a Batthyány tér magasságában. 

Kenny magyar (olasz?) kollégája, Marco Rossi csapata tízmeccses veretlenségi szériájával érkezett a Megyeri útra. Amíg Ciprus ellen meglehetősen kísérleti tizenegyet küldött pályára a druentói maestro, kedd este már vélhetően a portugálok ellen tervezett együtteshez sokkal inkább hasonlító alakulat futott ki a kifogástalan minőségű újpesti gyepre. Visszatért Szalai Ádám és Willi Orbán, a két bundesligás kulcsember, továbbá Fiola Attila, az egyik legmegbízhatóbb, és gólpasszra is képes védőnk. Sallai Roland izomfáradtsága még mindig hátráltatja a Freiburg klasszisát, ezért rá legkorábban jövő kedden, Portugália ellen számíthat a kapitány. A kezdő tizenegyek:

Magyarország:

Gulácsi – Kecskés, Orbán, Szalai A. – Bolla, Kleinheisler, Nagy Á., Schäfer, Fiola – Szalai Á., Varga R.

Írország:

Bazunu – Doherty, O'Shea, Egan, McClean – Cullen, Hourihane – Knight, Parrott, Duffy – Idah.

A mieinknél Nagy Ádáméknak hétfőn megszületett első gyermeke, múlt pénteken Hahn János lett apa, soha jobb hangulatot a válogatott háza táján!

A kezdő sípszóra az írek letérdeltek, erre hatalmas füttykoncertet kaptak a tízezer nézőtől, a magyarok állva maradtak, ahogy az várható is volt. Ezért megkapták a publikumtól a „Szép volt, fiúk!” elismerést.

Aztán a nézőknek torkára fagyott a biztatás az 5. percben. Jobbról érkezett az ír szabadrúgás, és Egan 8 méterről a léc alsó élére fejelte a labdát, ahonnan az szerencsére kipattant a mezőnybe. A mieink csak nézték az esetet, Szalai Ádámmal, Fiolával és Gulácsival az élen. 

Ami ezután következett a félidő hátra lévő részében, az bizony maga volt a tömény unalom. Talán leginkább Kleinheisler „lövése” foglalta össze legjobban az első harmincöt percet: az eszéki középpályás hanyatt dőlve kirúgta a labdát a stadionból. 

Aztán a 39. percben felforrósodott a légkör. Előbb Schäfer beadását Szalai Ádám fejelte kapura, és Bazanu mentett bravúrral, majd a szöglet után Kecskés fejesét vágták ki a gólvonalról.  

A szünetben bömbölt a hangszórókból az AC/DC-től a You shook me all night long, az ember arra gondolt, ilyen intermezzo után nem is jöhet más, csak egy fergeteges második félidő.

Bolla Bendegúz helyett Lovrencsics Gergő jött be félidőben, Varga Rolandot pedig Varga Kevin váltotta. 

Óriási lendülettel kezdték a második 45 percet Schäferék. A hangulat fantasztikus volt, Kleinheisler is feljavult, nagy iramot diktált a kirobbanó erőben lévő magyar válogatott. A 63. percben Bogdán Ádám is szóhoz jutott, beállt Gulácsi helyére a kapuba, Kleinheisler is lement, és Loic Nego jött be. A közönség Lá-lá-lá, lálálálálá, Lőjetek egy gólt! szövegű rigmussal követelte a vezetést. 

A 68. percben eladtuk a labdát, Idah 18 méterről, laposan a jobb sarokra bombázott, Bogdán nagyot védett. A válasz Varga Kevin remek kiugratása volt, Nego lövését az utolsó pillanatban blokkolták. Szalai Attila kapott sárgát, azt csak a lengyel bíró tudja, hogy miért. A 75. percben Fiola lépett ki a védők közül, aztán Szalai Ádámhoz került a labda, de ő csak gyengén tudott lőni. A 79. percben Fiola is lement, pályára lépett Hahn. 

A 82. percben Szalai Ádám fejesét védte bravúrral az ír kapus, majd a szöglet után a másik Szalai lövését blokkolták szögletre a tűzijáték végén. A 87. percben végre Schön Szabolcs is bemutatkozott a válogatottban, Szalai Ádámot váltotta. Óriási nyomás nehezedett a vendégek kapujára, de maradt a 0-0, igaz, a végén majdnem kaptunk egy gólt...

Pedig győzelmet érdemeltünk volna, ám a veretlenségi sorozatunk így is tizenegy meccsesre hízott. Húsz éve volt egy tizenkettes szériánk vereség nélkül, ezt a Portugália elleni Eb-nyitányon állíthatjuk be...

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Szusza Ferenc Stadion, 12 000 néző, v.: Stefanski (lengyel)
Magyarország–Írország 0–0

EURÓPA-BAJNOKSÁG
F CSOPORT
1. FORDULÓ (június 15.)
18.00: Magyarország–Portugália (Budapest, Puskás Aréna)
21.00: Franciaország–Németország (München, Allianz Aréna)

2. FORDULÓ (június 19.)
15.00: Magyarország–Franciaország (Budapest, Puskás Aréna)
18.00: Portugália–Németország (München, Allianz Aréna)

3. FORDULÓ (június 23.)
21.00: Portugália–Franciaország (Budapest, Puskás Aréna)
21.00: Németország–Magyarország (München, Allianz Aréna)

(Borítókép: Szabó Bernadett / Reuters)