Joker. Így becézik Nikola Jokicsot, az NBA történetének 66. MVP-jét, vagyis az adott idény alapszakaszának legértékesebb – a könnyebb érthetőség kedvéért legjobb – kosarasát. (Valójában csak a harmincötödik, mert jó néhányan többször is kiérdemelték a liga legbecsesebb egyéni elismerését.) És nem csupán a hasonló hangzás okán kapta ezt a ragadványnevet, hanem ő tényleg humorláda, illetve nem is az, mert fapofával mondja a legfrenetikusabb történeteit, és még az is lehet, hogy ott belül, a szíve mélyén halálosan komolyan gondolja azt, ami másnak eszébe sem jutna. 

Akárhogy is, tény, ami tény: Nikola Jokics az NBA történetének legvalószínűtlenebb MVP-je. Először is akkorát ugrik, hogy egy újságpapírt alig lehetne kihúzni a talpa alól anélkül, hogy az ne szakadna el. Ugyanis a Joker talpa jóformán el sem hagyja a parkettet. 

Másodszor: 2007, Dirk Nowitzki óta ő az első európai és fehér bőrű kosaras, aki a feketék és amerikaiak ligájában a legjobbnak bizonyult. (A tavalyi és tavalyelőtti MVP Jannisz Antetokounmpo ugyan papíron görög, de valójában tőrőlmetszett nigériai, apja, anyja a nyugat-afrikai ország szülöttje, és Jannisz csak 2013-ban kapta meg a görög állampolgárságot.) Sőt 1986, Larry Bird harmadik MVP-titulusa óta is csak a második fehér bőrű, aki ezt a címet kiérdemelte a feketék által uralt NBA-ben.) Amúgy kéretik ebbe nem belemagyarázni semmiféle rasszizmust, mindez egyszerű ténymegállapítás.

Jokics a jelenlegi szezon alapszakaszában 26,4 pontot, 11,1 lepattanót és 8,8 gólpasszt átlagolt, és ezzel szűk körű klub soraiba lépett: rajta kívül csupán két center, a legendás Wilt Chamberlain és Kareem Abdul-Jabbar pedigréjében áll olyan évad, amelyben 25 pontnál, 10 lepattanónál és 5 gólpassznál jobb átlagot mutatott fel. Mi több, soha egyetlen center sem adott átlagban legalább 8,8 asszisztot egy álló idényen keresztül a zombori varázslón kívül. De ha ez nem lenne elég a zsenialitáshoz, hallgassuk meg Alex Englisht, minden idők – eddig... – legnagyobb Nuggets-kosarasát, a nyolcszoros All-Stars, háromszoros All NBA-tag, Hall of Fame-be beválasztott legendát.

„Nikola az első Nuggets-játékos, akit megválasztottak MVP-nek. Méghozzá óriási fölénnyel. (971 pontot kapott a második helyezett Joel Embiid 586 pontjával szemben – a szerk.) Nehezemre esik ilyesmit mondani, de könnyen lehet, hogy ő lesz a Denver történetének legjobbja. Ha már most nem az...”

Tehát az NBA első főnökéről elnevezett Maurice Podoloff-trófea már ott van Nikola barátunk birtokában, péntek este kapta meg ünnepélyes keretek között a denveri Ball Centerben, a nyugatifőcsoport-elődöntő harmadik mérkőzése előtt. Rövid beszédében szerényen társainak dedikálta a szobrocskát, majd nekifogott a lehetetlennek: győzelemre vezetni megfogyatkozott csapatát a Phoenix Suns ellen. Csakhogy hiába produkált emberfelettit – 32 pont, 20 lepattanó, 10 gólpassz, azaz tripla-dupla, mindössze két eladott labdával –, a csapat nem bírta el a súlyos térdsérüléssel korábban kidőlt Jamal Murray hiányát. A 116–102-es vereséggel olyan gödörbe került a Nuggets, ahonnan még egyetlen csapat sem tudott kimászni, 0–3-ról még senki sem tudott fordítani négy nyerésig tartó sorozatban. (Ezzel a statisztikai sorral ugyanabba a társaságba került Jokics, mint az éves átlagával; az NBA rájátszásainak történetének mindössze Chamberlain és Abdul-Jabbar volt képes 30/20/10-es meccsre.)

Jokiccsal jópofa interjút készített még májusban Rachel Nichols, az ESPN sportcsatorna sztárriportere. Ebből a beszélgetésből megismerhetjük az igazi Jokert.

Aki gyerekkorában mindennek készült, csak nem kosarasnak, ahogy az az Indexen februárban publikált portréból is kiderült. Remekül futballozott – ahogy az a videón is látszik, akár még freestyle zsonglőrnek is elmenne a 213 centis óriás –, sőt még vízilabdázott is. 

 „Csak nem a vízilabdából jönnek ezek az egykezes, sokszor alulról indított, a kosárlabdától idegen, mégis roppant hatásos passzok?” – érdeklődött Ms. Nichols. „Az igazat megvallva én mindig így kosaraztam, valahogy keveredtek nálam a különböző sportágak elemei, mivel szinte mindegyik labdajátékkal megpróbálkoztam, röplabdáztam, sőt még spikeballoztam is – válaszolt Jokics. – Engem minden labdajáték érdekelt, nem akartam leragadni a kosárlabdánál, amit egy időre abba is hagytam.”

Ezután a riporter rákanyarodott Jokics híres trükkjére, a szülővárosa, Zombor után elnevezett mozdulatra, az angolul Sombor Shuffle-nak, azaz zombori csoszogósnak elkeresztelt dobásra, amelynek lényege, hogy jobbra tesz egy suta féllépést a center, majd egy lábról elrugaszkodva – amiről azt tanítják az edzők, hogy tilos –, kissé hátradőlve elereszti a labdát. A dobás gyakorlatilag kivédhetetlen, hasonlít a nagy fehér előd, Dirk Nowitzki fadeaway tempódobására azzal a különbséggel, hogy a német óriás a bal lábáról rugaszkodott el. 

A zombori csoszogóst Draymond Green, a világ egyik legjobb védőjátékosa lényegében blokkolhatatlan dobásnak nevezte, pedig ha belegondolunk, hogyan is született meg, csodálkozni fogunk.

„Bokasérüléssel bajlódtam, kifordult a bal bokám, nem tudtam rendesen felugrani (most sem tud, pedig nem sérült – a szerk.), és azért kísérleteztem ki, hogy ne kelljen ugranom a sérült bal lábammal, csak a jobbal. Dobálgattam, dobálgattam, és döbbentem konstatáltam, hogy bemennek a dobásaim” – árulta el Jokics az interjúban. Aki önkritikusan azt mondja magáról, hogy ő az NBA „legkriplibb kosarasa”. (The worst conditioned body in the NBA.)

A későbbiekben Ms. Nichols azt firtatta, nem gondolta-e Jokics, hogy túlságosan alacsonyan draftolták, amikor a 2014-es játékosbörzén mindössze a 41-es sorszámmal húzta ki a Nuggets. A kérdésből kiderült, hogy az ESPN riportere nem olvassa az Indexet, ugyanis mi már februárban kiveséztük ezt a témát.

„Nem gondoltam, mert nem is tudtam, hogy draftoltak. Ugyanis otthon aludtam Zomborban, a bátyám hívott fel New Yorkból, hogy figyelj, öcskös, bekerültél az NBA-be. Kicsit mérges is voltam, hogy felébresztett, hallottam, hogy egy kicsit be van nyomva, pezsgők durrantak a vonal túlsó végén, miközben nekem jóformán le sem esett a tantusz, hogy megfogtam az isten lábát.”

De Ms. Nichols még nem fejezte be: „Amikor átjött az óceánon, és 2015-ben elkezdett játszani a ligában, még nem volt ez a karcsú izomgép (muscle machine, ezt a jelzőt használta, pedig Jokics minden, csak nem izomkolosszus – a szerk.), ami most. Hogyan jellemezné akkori önmagát?”

„Amikor otthon kosaraztam Szerbiában, képtelen voltam megcsinálni egy fekvőtámaszt. Én voltam az NBA leggyengébb kondícióban lévő teste. Frankón az voltam. És napi egy gallon (majdnem négy liter – a szerk.) Coca-Colát ittam. Mármint odahaza Zomborban. Mert amikor átjöttem Amerikába, az első nyári ligámban ittam meg az utolsó kólámat. Ez belém égett. Hogy miért? Mert manapság, hat évvel később is meghalok egy korty kóláért, de nem lehet. Diétán vagyok...”

Jokics akaratereje fantasztikus, és ez főleg akkor derült ki, amikor a Covid–19 miatt leállt az NBA, és Nikola hazautazott Zomborba. Ahol senki sem felügyelte, ő azonban kőkemény erőnléti edzésekbe fogott, súlyt emelt, futott, és tovább diétázott. És a 140 kilós kelt tésztából 120 kilós – ha nem is izomkolosszus, de – fitt sportember lett. Ha megnézzük a 12 évvel ezelőtti útlevélképét, mindez hihetetlennek tűnik.

„Villámgyorsnak most sem lehet nevezni engem, az már sohasem leszek, de észrevettem magamon, hogy nem fáradok el olyan hamar.”

Aztán az is kiderült, hogy Jokics elképesztően szerény srác, merthogy a többi NBA-jelölt – Embiid, Curry, LeBron James – lépten-nyomon nyilatkozott, hogy ő ezért meg ezért érdemli meg a díjat, a szerb fickó azonban meg sem szólalt a témában, az meg végképp nem fordult meg a fejében, hogy reklámozza magát. 

„Akár hiszi, akár nem, eszembe sem jutott, hogy MVP lehetek, amikor átjöttem az óceánon, azt hittem, itt mindenki jobb kosaras nálam. Mindig is underdognak, esélytelennek éreztem magam.”

A Nuggets legitim bajnokesélyesnek tűnt, mígnem április 12-én Jamal Murray bal térdének keresztszalagja elszakadt.

„Teljesen odavoltam, mert Jamal a csapatunk motorja, óriási harcos, vele semmit sem tartottam elképzelhetetlennek. De meg kell próbálnunk nélküle addig jutni, ameddig csak lehet, és erre csak csapatként, egymást segítve lehetünk képesek.”

Vagy még úgy sem, mert 3–0-ra vesztésre állnak a Phoenix Suns elleni főcsoport-elődöntőben, és ahogy az elején említettük, innen még egyetlen csapat sem állt fel. 

Szóval kiesésre áll a Nuggets, mindez azonban nem fogja megakadályozni Jokicsot abban, hogy jövőre megkösse az NBA történetének legborsosabb szerződését. Ezt a megszerzett MVP-címnek – is – köszönheti, és így 2022-ben, amikor már hét NBA-szezon lesz mögötte, aláírhatja az úgynevezett supermax szerződést, ami az alábbi summákat hozza majd neki a konyhára:

Ha minden igaz, 2023 és 2028 között 241 millió dollárt fog keresni, ami jelenlegi árfolyamon számolva 68 milliárd 685 millió forintnak felel meg. 

Jokics különben 2013-ban játszott Pasaréten az MKB Euroleasing U18-as tornáján, amelyen klubcsapata, a Mega Vizura Beograd győzött, és Nikola lett az MVP. Van is egy fotónk erről a tornáról, Jokics Garamvölgyi Ákossal ugrik a labdáért. 

Aztán 2014-ben szintén a Mega játékosaként pályára lépett az ABA Ligában a Szolnoki Olaj ellen, és – ilyesmi is ritkán fordult elő – zsákolt egy jó nagyot. A mi kedvünkért, hogy ilyesmit is tud:

(Borítókép: Nikola Jokics (15) és Deandre Ayton (22) 2021. június 11-én. Fotó:  Dustin Bradford / Getty Images)