Kint voltam a magyar–francia meccsen. Euforikus örömöt éltem át egy stadionnyi emberrel. Mámorító volt. Azt vártam, hogy Mbappé és társai lefutják a stadionban a nemzeti tizenegyünket, ehhez képest egy remek állóképességgel rendelkező magyar csapattal szembesültem – mondta el az Index megkeresésére a fitneszguru.

Jó volt látni, és megmutatni a világnak, hogy noha Magyarország Európa intenzív osztálya, lévén igen előkelő helyen szereplünk az elhízás, a cukorbetegség, a daganatos megbetegedések terén, a válogatott bebizonyította, hogy ez koránt sincs így.

Ma este csodát várok. Sírnék, ha nyernénk, de, ha kikapunk, akkor is büszke leszek. A magam részéről 1:0-ra fogadnék, bízva a mi győzelmünkben, és akkor biztos, hogy az Éjjel soha nem érhet véget című kilencvenes évekbeli partihimnuszt, ami 2016-ban egy csapásra vált a magyar válogatott hivatalos dalává, elénekelném.

A tegnap focistatragédiája úgy is, mint szívbeteget, mélyen megérintett. Ugyan nem tudom, része-e a sportolói vizsgálatoknak a szívultrahang, de mindenképp alkalmazni kellene, mert saját tapasztalatból tudom, hogy a terheléses EKG önmagában kevés, nem tár fel, csak aktuális állapotot, a születési rendellenességből származó, szívvel kapcsolatos rendellenességeket azonban nem jelzi.