Több mint harminc évig abban a tévhitben ringatóztunk, hogy minden idők legnagyszerűbb kosárlabda-csapatának, az 1991 és 1998 között nyolc idényben hat NBA-aranygyűrűt kiérdemlő Chicago Bullsnak a szentháromságát, a valaha volt legeredményesebb, edzőként tizenegy aranygyűrűt begyűjtő Phil Jacksont, valamint a csodacsapat káprázatos swingmanduóját, Michael Jordant és Scottie Pippent kikezdhetetlen szövetség/barátság fűzi össze. Vagy mégsem? Pippent egy 27 évvel ezelőtti – valószínűleg üldözési mániából fakadó – sérelem nem hagyja nyugodni.
A bili hétfőn borult ki a Dan Patrick Show-ban, Amerika egyik leghallgatottabb rádiós (és a televíziós) beszélgetős műsorában. A házigazda Scottie Pippent, a kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros NBA-bajnok és hétszeres All Star kosaras legendát faggatta a GQ magazinban megjelent, erősen megosztó interjúja kapcsán.
A show-ban a Chicago Bulls egykori oszlopa fenntartotta a magazinban tett kijelentéseit, miszerint akkori edzője, Phil Jackson rasszista, Michael Jordan, a csodacsapat kapitánya csak a kameráknak játszott, és 1993-ban azért ment el baseballozni, mert azt hitte, neki minden sikerül. (Mondjuk ez utóbbi könnyen lehet, hogy igaz...)
No de miért is lenne rasszista a az edzőként tizenegy bajnoki aranygyűrűvel (hat a Bullszal, öt a Los Angeles Lakersszel) büszkélkedő Jackson?
Pippen, akinél a jelek szerint beakadt a lemezjátszó tűje, egy 27 évvel ezelőtti esetet emlegetett fel, ami – úgy tűnik – a mai napig nyomja a lelkét.
Az 1994-es NBA-rájátszásban történt. Michael Jordan éppen baseballozott – 1993 őszén bejelentette, hogy felhagy a kosárlabdázással, részben azért, mert meggyilkolták az édesapját, részben pedig azért, mert már nem talál kihívást a sportágban –, a címvédő Chicago Bulls vezére pedig természetes módon a Jordan árnyékából előlépett Pippen volt.
Aki meg is ragadta a lehetőséget, a minneapolisi All Star Game-nek ő lett az MVP-je (29 pont, 11 lepattanó, 4 labdaszerzés), az alapszakaszt 55/27-es remek mérleggel zárta a Jordan nélküli Bulls, Pippen pedig élete legjobb átlagával (22 pont, 8,7 lepattanó, 5,6 gólpassz, 2,93 labdalopás) bekerült az All NBA First Teambe, vagyis a szezon legjobb ötösébe.
És akkor elkezdődött a playoff.
A Bulls az első körben 3-0-lal intézte el a Cleveland Cavalierst, majd jött a főcsoport-elődöntőben az ősellenség, a New York Knicks és Patrick Ewing. A harmadik meccsen, 1,8 másodperccel a befejezés előtt oldalról jött bedobással a Bulls. 102-102 volt az állás, és időkérést követően Phil Jackson egy olyan támadást rajzolt fel, amelyben Pippen dobja be a labdát az újonc, a Bullsnál elsőéves Toni Kukocnak, és a horvát kosarasé a meccs utolsó dobása.
Na, ezen Pippen megsértődött, és nem volt hajlandó bemenni a pályára.
Sebaj, így is Kukoc kapta a labdát, és a turnaround jumper, a levegőben 180 fokos fordulattal végrehajtott tempódobás csont nélkül a gyűrűbe hullott, 104-102-re nyert a Bulls. (Más kérdés, hogy végül 4-3-ra elvesztette a párharcot.) A meccs után Pippen elnézést kért durcás magatartásáért, úgy tűnt, az ügy el van temetve, de nem, 27 évvel később hajmeresztő kontextusban került ismét a felszínre.
Az ominózus jelenet 11:20-nál.
Nos, 27 évvel később Pippen a GQ-ban ezt találta mondani:
Úgy éreztem, hogy Jackson Kukocnak akar adni egy lehetőséget, hogy kitűnjön. Szerintem ez egy rasszista döntés volt. Azok után, amit én ezért a franchise-ért tettem, kirak engem az oldalvonal mögé, hogy én dobjam be a labdát? És éppen Toni Kukocnak? Ez bizony sértés volt.
Mármost, a show-ban Dan Patrick jó újságíróhoz méltó módon rákérdezett erre a mondatra. És Pippen nem szívta vissza a mondandóját.
Miért kapná meg Toni az utolsó dobás jogát? Egy újonc... És miért raknának ki engem az oldalvonalon kívülre? Ez pontosan az, amit én rasszizmusnak nevezek.
Ezek után Patrick ismét rákérdezett:
Amikor azt mondod, hogy ez egy rasszizmus által motivált cselekedet volt, azt is mondod, hogy Phil Jackson rasszista?
Nekem ez nem okoz gondot.
Tehát Phil rasszista?
Oh, igen...
Patrick nem hagyta annyiban, még egyszer nekifutott:
Szerintem ez nem rasszizmus volt Jackson részéről, egyszerűen a lojalitás hiánya feléd.
Ó, dehogynem. Ezt te kívülről így látod, én viszont nap mint nap együtt voltam vele az öltözőben és a pályán.
A továbbiakban Pippen azt is Jackson szemére vetette, hogy miután 2004-ben lelépett a Los Angeles Lakerstől, a The Last Season című könyvében mindent kitálalt, ami korábban az öltözőben elhangzott, főleg Kobe Bryantről írt le kínos dolgokat. Mindezt azok után, hogy mindig is azt hangoztatta, hogy ami az öltözőben elhangzik, történik, az ott is marad.
Aztán 2005-ben Jackson visszatért a Lakershez, és tovább két bajnoki cím lett az együttműködés eredménye.
Pippen a show-ban Jordannek is nekiment. Egyrészt azt vetette a szemére, hogy szerinte minden idők legnagyszerűbb kosarasa kettős életet élt: egyet a kameráknak, egyet pedig a valóságban. Kifelé megjátszotta magát, makulátlan jellemnek tüntette fel magát, miközben a privát életben egy zsarnok volt, aki nem tűrt meg ellenvéleményt. (Mondjuk, ez egy kicsit kiviláglott a The Last Dance című sorozatból, amit pedig meglehetősen Jordan szája íze szerint forgatott a Netflix.) A másik pedig, amit a szemére vetett, az a kirándulás volt a baseball területére. Pippen szerint Jordan azt hitte, neki minden sikerülhet, amibe belefog, de a baseball végül is kudarcnak bizonyult.
Az 56 éves Pippen egyébként manapság bourbon whiskey gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, meglehetős sikerrel.
(Borítókép: A Chicago Bulls játékosa, Scottie Pippen és Michael Jordan ül a kispadon a Vancouver Grizzlies elleni meccsen 1998. január 27-én, Vancouverben. Fotó: Andy Hayt / NBAE / Getty Images)