Hogyan fogadta a családod, amikor bejelentetted, hogy külföldön folytatod?

Egyszerűen megfogalmazva: kisebb sokkot kaptak. A döntést pár napon belül meg kellett hozni 2017 elején, hogy tudom-e vállalni érettségi előtt a Párizsba történő utazgatást, majd a kiköltözést. A tanulást a gyakorlásokkal hogyan tudom összeegyeztetni, kiskorúságom mellett az utazás és minden más sok-sok dilemmát és aggodalmat okozott. Tudták, hogy ez volt a nagy álmom, viszont nem tudták felmérni, hogy mekkora lehetőség áll előttem. Az akkori menedzserem szakmai szemmel magyarázta el nekik, hogy nincs mitől félniük, ezt a felkérést nem szabad kihagyni.

Milyen áldozatokkal és lemondással jár az, hogy valaki idáig eljusson az e-sportban?

15 éves koromban minden vágyam az volt, hogy profi e-sportoló legyek, és egy csapat játékosaival összeköltözve gamerházban éljek. 18 évesen Párizsig mentem, hogy ez a vágyam megvalósuljon. Előtte hazai színekben játszottam, amely a tanulás, az iskola mellett már akkor sem volt egyszerű. Próbáltam nagyon sokat gyakorolni, hogy minél jobb legyek, ami sok időt elvett a hétköznapok szabadidejéből és a hétvégékből egyaránt, így magánéletre nagyon kevés idő jutott. Minden energiámat abba fektettem, hogy nemzetközi szinten is felfigyeljenek rám, egyre többet és napi rendszerességgel játszottam főleg külföldi profikkal. Rengeteg streamet néztem, hogy fejlődjek. A fordulópont 2017-ben történt, amikor érettségi előtt álltam, és előtte hónapokig ingáznom kellett Párizs és a lakóhelyem között a versenyek miatt. Ez eléggé felforgatta az életemet, keveset voltam a családommal, nem volt időm az addigi személyes kapcsolataimat ápolni. Szerintem nagyon sok lemondással járt az eddigi karrieremhez vezető út, amit utólag nem bánok, hiszen tudatosan készültem rá, még ha olykor jól esett volna egy kis kikapcsolódás, társaság, családi rendezvényeken való részvétel.

Volt-e olyan pillanat, amikor a szüleid le akartak beszélni arról, hogy e-sportoló legyél?

Ilyenre nem emlékszem, de volt olyan időszak, amikor megnehezítették a helyzetemet a tiltakozásukkal a játékkal kapcsolatban. Gondolok itt arra, hogy kamasz koromban azért az iskola és tanulás mellett nem játszhattam korlátlanul és keretek nélkül. Ezen a területen valahogy velem együtt „nőttek fel”. A hazai versenyeken való részvétel és a velem kapcsolatos pozitív visszajelzések alapján elfogadták, hogy az e-sportnak van jövője. Azt, hogy abban az időben mennyire hittek benne és bennem, vannak kétségeim, de mindig támogattak és mellettem álltak, mára az első számú szurkolóimmá váltak. Rendszeresen beavattam őket az e-sport rejtelmeibe, együtt néztünk közvetítéseket, versenyeket, ligákat. Fiatal koromból kifolyólag rendszeresen vittek hazai rendezvényekre, ott megismerkedhettek játékosokkal, casterekkel, látták, hogy mi fán terem egy-egy ilyen verseny, és mit jelent számomra.

Próbáltak-e más hobbit rád erőltetni a szüleid a League of Legends helyett?

Gyermekkoromban, mint a fiúk többsége, focizni jártam én is. Volt időszak, amikor rendszeresen jártam edzésekre is. Aztán ez elmaradt, mert az időmet inkább a játékkal töltöttem. Ennek nem örültek, de elfogadták, és szankciók mellett ugyan, de teret adtak annak, amit szeretnék csinálni, de voltak nehéz helyzetek is. Visszagondolva úgy érzem, hogy kisiskolás korom óta tudatosan készültem erre a pályára, habár akkor még az e-sport mint tevékenység és fogalom nem is létezett talán hazánkban.

Nem távolodtál el a barátaidtól, mióta külföldön játszol?

Barátaimat az e-sport által ismertem meg, többükkel közös csapatban játszottunk hazai pályán. Eleinte hiányoztak a közös programok, az e-sport bározások, a lanok, viszont online tartottuk a kapcsolatot. Amikor 2-3 hetet itthon tudtam nyaranta tölteni, találkoztunk egy-egy program, fesztivál keretén belül. Sajnos ez tavaly már elmaradt, nem sok szabadidőm volt a ligák és a gyakorlások mellett.

Fizikálisan vagy mentálisan megterhelőbb az e-sport?

Mentálisan nagy a teher a liga során. A napi 7-8 órás folyamatos koncentráció fárasztóbb számomra, hiszen igyekszem mindig a legjobbat kihozni magamból, jól teljesíteni, ami maximális koncentrációt igényel, főleg a versenyek során. Itt nem lehet magánéleti problémára, vagy fáradtságra hivatkozni, topon kell lenni, félre kell tenni minden zavaró tényezőt amely nagyon nehéz. Előfordul, amikor nem úgy teljesítek, ahogy szeretném. A legnehezebb feldolgozni azt, amikor tudja az ember mit hibázott, és másképp is csinálhatta volna. Évek óta próbálok rendszeresen edzeni, egyrészt levezetem a belső feszültséget, másrészt jól esik a testmozgás az egész napos egy helyben ülés miatt. Igaz a mondás, ép testben ép lélek.

Mivel jár az, ha valaki egy külföldi sztárcsapat játékosa? Hogy néz ki egy átlagos napod?

A napjaim nagyon aktívan telnek, feszített a munkatempó. Heti egy szabadnap áll rendelkezésünkre, amely legtöbbször egyéni gyakorlással telik el, de kis kikapcsolódásra, kirándulásra is jut idő olykor. A többi napokon egy időbeosztáson alapuló rendszerben működünk együtt a csapattársaimmal, edzővel. Naponta ingázunk autóval a határon, hiszen az apartman a határ francia oldalán van, az iroda pedig Svájcban, Genfben található. Ebéd után kezdődnek a megbeszélések, scrimek, elemzések, amelyek általában 7-8 órásak. Az esti órákban jut idő közös tevékenységekre, általában éjfél körül indulunk az apartmanunkba. Nagyon jó a hangulat, jól érzem magam a csapattársaimmal, hiszen a BDS irodaházában luxus körülmények között tölthetjük mindennapjainkat. Külön játéktermet alakítottak ki a játékosoknak, billiárd, asztalitenisz, flipper, is áll rendelkezésünkre, hogy kikapcsolódjunk. Van egy pihenőszoba nagy kivetítővel, ahol közösen szoktunk meccseket nézni. Rendelkezésünkre áll performance coach, valamint a fizikai edzéshez szükséges gépek. Rendszeresen járunk focizni a csapattal és a stábbal együtt. A liga meccsnapjain viszont kicsit kötetlenebb az időbeosztásunk, hogy ne fáradtan játszunk az olykor késő este kezdődő meccsekre.

Itthon már most a legjobbak között emlegetnek, és egyre feljebb törsz a ranglétrán. Hogyan viseled az egyre nagyobb figyelmet és nyomást?

Háromszor kaptam meg az Év e-sportolója díjat MOBA kategóriában az Esportmilla és a Magyar E-sport Szövetség szakmai zsűrije által, valamint idén a Magyar Marketing Szövetség Sportmarketing Tagozata által meghirdetett Legértékesebb e-sportoló kategóriában a második helyen végeztem. Nagy örömmel tölt el, és megtiszteltetés számomra, hogy elismerik a munkámat, a törekvéseimet, az eredményeimet. Elfoglaltságomtól függően igyekszem eleget tenni minden felkérésnek amit kapok, hiszen hálás vagyok értük. Szeretném megmutatni, hogy kellő elszántsággal, kitartással, sok-sok munkával igenis elérheti az ember az álmait, vágyait, még ha sok lemondással és nehézséggel is jár olykor.

(Borítókép: Subicz Dániel)