Meghitt ünnepségen köszöntötték Mészöly Kálmánt pénteken délután nyolcvanadik születésnapján a nevét viselő focisuli sporttelepén. A jeles alkalomra összegyűlt gyakorlatilag mindenki, aki számít a magyar labdarúgásban – függetlenül attól, hogy a piros-kék színekért dobog-e a szíve, vagy valamely másik klubért.
Már három negyed órával a kezdés előtt gyülekeztek a Vasas legendái a találkozóhelyen, a csillaghegyi strand előtti parkolóban. „Te is itt vagy, Lajos?”, fogadta Puskás Lajost, a piros-kékek 1966-os, veretlen bajnokcsapatának 77 éves jobbösszekötőjét a nála öt évvel fiatalabb, sokszoros válogatott klasszis, Müller Sándor. Aztán sorra érkeztek a többiek: Tóth Bálint, Híres Gábor, Kiss László, a rivális Újpestből Véber György, Szlezák Zoltán, a honvédos Garaba Imre, a szintén újpesti kötődésű korábbi szövetségi kapitány, Kisteleki István, a Vasas első fekete bőrű kedvence, a magyarul perfektül beszélő Jean-Claude Mbemba, Thomas Sowunmi, aztán Jakab János, a BMTE tiszteletbeli elnöke, vagy Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, az MSÚSZ elnöke. De olyan „szakmán kívüliek” is eljöttek, mint Soós Ágnes, a Sportkórház főigazgatója vagy Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség korábbi elnöke, Mészöly nagy barátja. És még reggelig sorolhatnánk, hány és hány szenzációs egykori labdarúgó jött el köszönteni a 61-szeres válogatott, korábbi háromszoros szövetségi kapitány legendát, a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Mészöly Kálmánt.
A várakozás percei alatt durrantak a poénok, évtizedek óta nem találkozó öreglegények ugratták egymást, felelevenedtek a fantasztikus gólok, a lélegzetelállító cselek, az emlékek – szépek és kevésbé szépek egyaránt. (Persze a szépek voltak túlnyomó többségben, természetesen...)
Aztán fél öt tájban bordó old timer 220-as Mercedes kabrió gördült be a pályára, a sofőr mellett Mészöllyel, az ünnepelttel, aki mögött hitvese, Bardi Gyöngyi, minden idők egyik legnagyszerűbb magyar röplabdázója ült, és Gyöngyi veje, Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára.
A Szőke Sziklát ki kellett segíteni az ülésről – mert már nehezére esik a járás –, de a hangulata kiváló volt, amikor helyet foglalt a székén, felesége, Géza fia és az államtitkár társaságában.
Előbb Jákó János, a Vasas tiszteletbeli elnöke mondott köszöntőt, felidézve azokat az időket, amikor Lantos Mihály, az Aranycsapat balhátvédje bizonygatta neki, hogy Mészölynek abban az utolérhetetlen válogatottban is bérelt helye lett volna.
Hegyi Iván kollégánk, a Vasas krónikása hosszú perceken át méltatta az ünnepeltet, de ha nem szakítják félbe, reggelig hallgathattuk volna az anekdotákat – amelyek az utolsó szóig igazak voltak. Például azt, hogy 1971-ben csak úgy voltak hajlandók Dél-Amerikában fogadni a túrára meghívott Vasast, ha Mészöly is játszik a csapatban – pedig a brazil vendéglátók nem is tudták, hogy Kálmán már csak levezet örök barátjával, a fiatalon elhunyt Farkas Jánossal együtt.
Mészöly fénykorában a levegő ura volt, feje magasabbra emelkedett, mint a vele együtt felugró kapus kinyújtott karja, a tizenegyeseket pedig edzésen úgy értékesítette, hogy a nekifutás végén 181 fokos fordulattal besarkazta a labdát a döbbenten, földbe gyökerezett lábbal álló kapus hálójába.
Iván barátunk hangulatos magánszáma befejeztével DJ Dominique, a délután moderátora felkonferálta Kökény Attilát, és az énekes – stílszerűen – Máté Péter örök slágerével (Azért vannak a jóbarátok) köszöntötte az ünnepeltet.
Aki meghatottan, olykor könnyeit morzsolva mosolyogta végig a felejthetetlen délutánt.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)