Az egész tavaly márciusban kezdődött. 

Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, az egy kicsit azért volt sokkoló, mert mi a Covid miatt hoztuk előre a babaprojektet – emlékezett dr. Kodák Anna, a diplomás jogász. – Tavaly márciusban hazajöttünk a hajóról, a Karib-tengerről, ahol dolgoztunk Olival, áprilisban már kiderült, hogy egy időre megáll az élet a pandémia miatt, és akkor egy kicsit a szülők unszolására, hogy na gyerünk, csináljatok unokát, belevágtunk. És hihetetlenül gyorsan teherbe is estem, annak ellenére, hogy a hormonháztartásom nem volt tökéletes. Az esélytelenek nyugalmával készültem a babavárásra, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. Ráadásul közben aláírtunk egy másik szerződést, amelynek értelmében júliusban hajóra kellett volna szállnunk. Olaszország körül keringtünk volna, kizárólag olasz utasokkal, december 24-ig, tehát karácsonyig. 

Anna szerint a karibi szigetvilág lakosai nagyon féltek a koronavírustól, és amikor kiderült, hogy a hajójukon valaki megfertőződött, őket légmentesen elzárták a külvilágtól, nem engedték, hogy partra szálljanak a kikötőben. Három napot töltöttek hatósági karanténban, de utána a Costa hajótársaság vezetősége elintézte, hogy repülőgépre rakják a házaspárt, akik így végül hazajutottak Budapestre.

Guadeloupe szigetén úgy bántak velünk, mint a zombikkal, beraktak egy buszba, kiraktak a repülőtéren, be sem mehettünk a terminálba, csak minél gyorsabban ki akartak söpörni minket a szigetről. Az átszállásnál Párizsban már csak lázat mértek, és végül hazaértünk. Itthon kéthetes önkéntes házikarantént tartottunk, eközben a szülők végezték nekünk a bevásárlást. 

Jogi doktor a manézsban

Anna szakszerű elnevezéssel hajlékonyakrobata, és Madách: Az ember tragédiáját adták elő 45 percben. A szám címe Éva almája volt, angolul The Magic Apple, azaz Varázsalma.

Ádámtól, Évától indultunk el, egy kicsit összegyúrtuk a tudományt és a vallást, az őskortól indultunk el, és eljutottunk a távoli  jövőbe, az űrbe, amit a légtornász számunk jelenít meg – beszél Anna a szám keletkezéséről. – Egy kicsit sci-fi lett a vége. Én találtam ki a sztorit, mi terveztük a kosztümöket, mi vágtuk meg a videókat. Én egyébként végzett jogász vagyok, megvan a doktorim is, de a jogász szakmában nem dolgoztam, a szakvizsgát nem tettem le. Ez a diploma már ott marad a vitrinben, nem tervezem, hogy jogászként dolgozzam a jövőben. 

Anna útja különben nagyon érdekes, mert azt mondják, nem mindennapi, ahogy artista lett.

Joghallgatóként, 20 éves fejjel lettem artista az egyetemi éveim alatt, ami igen nagy elhatározás volt részemről, tudniillik édesapám teljesen rosszul volt az ötletemtől. De végül elértem, amit akartam, és cirkuszi akrobata lettem, majd egyre magasabb szintre jutottam. Az elmúlt hat évben hajón dolgoztunk a férjemmel ezzel a teljes estés, saját showműsorral, így járva szabadon a világot.

De egyszer ennek a szabadságnak is vége lett tavaly nyáron. Még ha csak átmenetileg is.

Júliusban derült ki, hogy várandós vagyok, már a hajóorvosnál voltunk, éppen töltöttük ki az újabb papírokat az olaszországi munkához – emlékezett Anna az egy évvel ezelőtti izgalmas pillanatokra. – Kötelező terhességi tesztet kell végezni, mert terhesen nem engednek felszállni a hajóra, és a nővér jelezte nekem, hogy pozitív. Én ezt nem hittem el, csináltattam még egyet, és miután az is azt mutatta, hogy terhes vagyok, az első magánklinikán, a saját költségemre harmadszor is megcsináltattam. Na, akkor már elhittem, hogy tényleg anyuka leszek. Sokkoló volt számomra, de mindenki nagyon örült a családban, és aztán már én is örültem. Tudja, nekem pajzsmirigy- és egyéb problémáim voltak, nem igen hittem el, hogy teherbe tudok esni. Ezért hitetlenkedtem. 

Az első trimeszter nehéz volt, fel kellett dolgozni az új élményt, de a másodikban és a harmadikban Anna már úgy érezte, visszakapta önmagát. Közben edzett, edzősködött, neki a mozgás a lételeme, egy pillanatig sem tartott attól, hogy ebből neki vagy a magzatnak bármiféle baja származhatna. Nem is volt semmi gond.

Maxi kipattant, akár a rakéta

Riogattak jobbra-balra, hogy ennyit talán nem kellene sportolnom, de én nem hagytam magam. A nőgyógyászom teljesen odáig volt, hogy milyen fitt vagyok. Az utolsó hónapban ugyan nagyon ránkijesztettek, mert nem híztam sem én, sem a baba, ezért egy pénteki napon befektettek a kórházba, tíz nappal a kiírt dátum előtt, és még aznap este, március 26-án  megszültem Maxit, aki – az orvos szavaival élve – úgy pattant ki, mint a rakéta. Száztíz percet tartott az egész az első fájástól Maximilián megérkezéséig. 2750 grammal jött a világra, nem kevés, teljesen megfelel a testalkatomnak. Nem voltak limonádé fájásaim, kiabáltam persze, és azt mondtam utána, köszönöm, egyszer elég volt. De időközben megjött a kedvem, mivel Maxi nagyon jó baba... 

Anna mindenhová magával viszi Maxit, nincs is szükség cumisüvegre, hiszen kéznél van a természetes „palack”. Amikor az interjú készült, akkor is ott volt az artista anyukájával a három hónapos kisbaba a próbateremben.

Eszik, mint a gép, már két hónapos korára megduplázta a testsúlyát. Mindenhová visszük magunkkal, nyaralni is, fellépni is, velünk volt a forgatáson is a cirkuszban. Fudi nagyon örült, neki és az anyósomnak Maxi már a harmadik unoka, az én szüleimnek az első. Az egész család nagyon odáig van érte. 

Ahogy Anna hazament a kórházból, már spárgázott, de rájött, hogy ez annyira nem jó ötlet.

Ennek ellenére a szülés utáni nyolcadik napon elkezdett kézenállni, de miután felhívta a manuálterapeuta gyógytornászát, és megvizsgálta magát, kiderült, hogy szétnyílt a hasizma, és arra bizony gyógytornáznia kell.

Két hét után mindenesetre elkezdtem „lájtosan” aerobikozni, és annyira türelmetlen voltam, hogy már öt hét elteltével elmentem a hathetes kontrollra. Minden rendben volt, és azóta nagyon intenzíven edzek, artista dolgokat is csinálok, bár a háromnegyed órás mágikus almánkat még nem tudom végigcsinálni. Fel kéne lépnünk a Cirkuszok éjszakáján a Fővárosi Nagycirkuszban, de mivel maximalista vagyok, még nem gondolnám, hogy tökéletes lenne a produkciónk. Olivér különben fellép a helyettesemmel, akit betanítottunk a számomra. Három és fél hónapos terhesen léptem fel legutóbb, már kerekedett a pocakom... Most tizenegy héttel a szülés után volt a forgatásunk a cirkuszban, akkor már felléptem, de leállásokkal, így könnyebb volt. Ott már voltam a levegőben, Olivér kezében, de éreztem, hogy egy kicsit megerőltettem a hasamat. De az biztos, hogy augusztustól már vállalok fellépéseket. Megjegyzem, a terhességem alatt is tartottam online jóga- és kondiórákat. Meg közben vágom, szerkesztem a videóinkat, és produkciós menedzser is vagyok a Fővárosi Nagycirkuszban. Itt azért nem jön rosszul a jogi képzettségem. 

Anna egy pillanatra sem nyugszik, igazi perpetuum mobile, a leállás hónapjaiban az útifilmjeiket szerkesztette. Ősszel  pedig minden bizonnyal újra indul indul a világ körüli túra, de hogy merre, milyen szerződésekkel, az még a jövő zenéje.