2004-et írtunk. A férfi és a nő Quang Nam tartomány egy kis falujában élt, Vietnám középső részén, az egykori hatalmas amerikai támaszpont, Da Nang szomszédságában, mélyszegénységben. Nem volt semmijük, csak a szerelem, és annak gyümölcse, egy tizennégy hónapos, gyönyörű kislány.

Csakhogy mindketten házasok voltak, és nem egymással. A brutálisan szigorú és kegyetlen szokásjog kizárta, hogy elváljanak és egymáséi legyenek. Nem látván kiutat az anyagi és spirituális nyomorúságból, reménytelenségből, borzalmas tettre szánták el magukat.

A férfi és a nő is egy-egy bombát kötözött magára, a kislányt kettejük közé szorították, összekapaszkodtak, és működésbe hozták a detonátort.

Az eset nagy visszhangot kapott a vietnámi médiában, és az interneten keresztül eljutott az Egyesült Államokba, a Missouri állambeli Carthage-ba. Itt élt Rob és Shelly Shepherd, átlagos farmerek, hat gyerekkel – négy lánnyal és két fiúval. Tipikus, istenfélő amerikai család a Középnyugatról. 

Csakhogy két évvel az amputált lábú vietnámi kislány születése előtt ezt a családot is tragédia érte. Rob az öccsével, Terryvel balesetet szenvedett: egy súlyos tartály, amelyet ők ketten vontattak, rázuhant Terryre, aki belehalt sérüléseibe. Robnak nem lett semmi baja, csak a lelke tört össze, ami amúgy is sérült volt édesapja négy évvel korábbi, váratlan halála miatt. 

Rob búskomor lett, a házassága is veszélybe került, egész nap csak ült az asztalnál, és maga elé meredt fátyolos tekintettel. 

Ekkor történt, hogy ismerőseik, Pam és Randy Cope, akik egy árva gyerekeket felkaroló alapítványt működtettek, megkérték őket, kísérjék el a házaspárt Vietnámba, mert meg akarják menteni a bombarobbanásban mindkét lábát elveszítő, nagyszülei által nevelt kislányt. 

Robék igent mondtak.

Amikor a 38 órás repülőút, majd a dzsungelen átvezető gyötrelmes túra végén megérkeztek a kis faluba, a kislány ösztönös módon belekapaszkodott Sallybe, és Rob tekintete azonnal felderült. Hirtelen újra értelmet nyert az élete.

Csakhogy a kislányt egy missouri család megbízásából vitték át az Egyesült Államokba. Rob és Sally szíve összetört, hogy nem maradhat velük a kislány. Ám néhány hónap elteltével kiderült, hogy a befogadó család anyagi problémái miatt nem képes tovább nevelni a gyermeket. Sallyék megkaphatták az akkor húsz hónapos kislányt, akinek a Haven nevet adták.

Az alábbi fotó akkor készült, amikor Rob a karjaiban vitte a kis Havent a Saigonból felszálló repülőgépre:

Közben eltelt tizenhat év. Haven gyorsan megtanult úszni, és kiderült, tehetséges a medencében. Bekerült a paralimpiára készülő amerikai válogatottba. 

Emellett modellkedik is, a Tommy Hilfiger márka termékeit népszerűsíti, a crossfit sportágban is jeleskedik, és motivációs előadásokat tart.

Nem haragszom a biológiai szüleimre, akik felrobbantottak, hiszen nekik köszönhetem, hogy egyáltalán élek

– nyilatkozta egy alkalommal.

Haven tökéletesen elégedett az életével, a világ legboldogabb teremtésének érzi magát, hiszen azt csinálhatja, amit szeret. Szerető, gondoskodó szülei vannak, négy nővére és két bátyja, és most élete nagy teljesítményére készül: paralimpiát akar nyerni.

Az S8, az SB7 és az SM8 kategóriákban versenyez – ezek különböző sérülési fokozatok –, valamennyi úszásnemben kiváló. Most, tizennyolc évesen érhet eddigi élete csúcsára. Egy olyan testben, amelyet egyáltalán nem tart csonkának.

Nincs tökéletes ember – vallja. – Valamennyiünknek van kisebb-nagyobb testi hibája. Nekem egy picit nagyobb az átlagosnál. Ennyi…

(Borítókép: Haven Shepherd versenyez a 200 méteres egyéni gyorsúszásban a 2021-es amerikai paralimpiai úszóverseny 3. napján a Jean K. Freeman Aquatic Centerben 2021. június 19-én Minneapolisban, Minnesota államban.  Fotó: Stacy Revere / Getty Images)