Csuhay... góóóól! Kettő-egy! És ezzel továbbjutó, döntőbe jutó a Videoton! Kevesebb mint három perc a hátralévő játékidő, kedves nézők, Csuhay megszerezte a Videoton gólját!

Bizonyára sokan emlékeznek még Gulyás László 36 évvel ezelőtti tévéközvetítésére, amely a magyar futball történetének egyik leghihetetlenebb sikerét örökítette meg, a Videoton UEFA-kupa-döntőbe jutásának feledhetetlen pillanatait. És mivel azok a pillanatok tényleg feledhetetlenek, itt volt az ideje, hogy örök emléket állítsunk a magyar klubfutball egyik legnagyobb bravúrjának. (A kétségkívül legnagyobb a Fradi 1965-ös győzelme volt a Juventus felett a Vásárvárosok Kupája döntőjében 1965-ben.)

Szentesi Zöldi László meg is tette, amikor megírta Lövés Szarajevóban című, a napokban boltokba kerülő könyvét a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla Programjának támogatásával. A szerző tizenöt évesen élte át azokat a pillanatokat: a debreceni református kollégium tanulószobájában nézte a meccset harminc társával együtt. Azt a meccset, amelyet – ahogy a könyvében fogalmaz – nemzedéke meghatározó futballélményévé nemesített az idő. 

És ebben semmi fölösleges pátosz nincs, tudniillik ezzel magam is így vagyok, pedig másfél évtizeddel idősebb vagyok a szerzőnél. Akkoriban az MTI sportrovatának munkatársaként kísértem – részben – a Vidi nagy menetelését. A hazai meccseken természetesen valamennyin ott voltam, az idegenbeliek közül a manchesteri negyeddöntő és a madridi döntő jutott nekem osztályrészül. Mondhatom, nem pechemre, 29 éves firkászként, alig négyéves szakmabeli múlttal eljuthattam a földkerekség két, talán legemblematikusabb futballstadionjába, az Old Traffordra és az Estadio Santiago Bernabéuba. (Utóbbiba akkor immár másodszor, mert egy évvel korábban volt alkalmam és szerencsém Puskás Ferenccel megtekinteni egy spanyol bajnokit a Szentélyben.)

A Grbavicában – a Fudbalski Klub Zeljeznicar 1953-ban épült, már akkor sem csillogó, ma meg már végképp romos, ütött-kopott stadionjában – azonban nem voltam ott 1985. április 23-án, amikor az UEFA-kupa elődöntőjének visszavágóján a Videoton a 2–1-es vereséggel kiharcolta a döntőbe jutást. A tévében néztem és izgultam végig, már minden reményt feladva, a meccset, ahogy a szerző is debreceni tanulószobájában. 

És akkor jött a 88. percben Csuhay...

Szentesi Zöldi László – jegyezzük meg gyorsan, nem sportújságíró, „csak” szimplán zsurnaliszta, de annak elsőrangú – kézen fogja az olvasót, és nem ereszti el 147 oldalon keresztül. Mert a Lövés Szarajevóban – természetesen mindenki érzi az áthallást – magával ragadó, jó könyv, sőt nagyon jó. Megismerkedünk a korabeli Jugoszlávia bosnyák tagköztársaságának fővárosával, a Zeljo veretes történelmével, a szerző felidézi a szóban forgó mérkőzés előzményeit, hogy valójában senki sem tartotta esélyesnek a fehérváriakat, még azok után sem, hogy odahaza 3–1-re legyőzték Ivica Osim, a legendás edző alakulatát. 

És nem is úgy nézett ki, hogy meglesz a döntőbe jutás. A 73. percben már 2–0-ra vezetett a Zeljo, és mivel végig sokkal jobban játszott ellenfelénél, uralta a meccset, nem tűnt valószínűnek a szépítés.

De „Csuhás”, ez az egri születésű hátvéd másképp gondolta. És belőtte a döntőbe, valamint a történelembe a Videotont.

Szentesi Zöldi László nemcsak a fehérvári főszereplőket szólaltatta meg – sajnos Kovács Ferencet, a sikeredzőt már nem tudta, mert három éve elhunyt, Szalmásy Tamás ügyvezető pedig már 2008-ban eltávozott közülünk, s a Bernabéu gólszerzője, Májer Lajos, valamint Horváth Gabi, a „Perás” sincs már az élők sorában –, hanem elutazott Szarajevóba, ahol beszélt többek között Dragan Skrbával, a vasutasok akkori kapusával, Zdenko Jelic klubtitkárral, szurkolókkal, kocsmárosokkal, akiknek a memóriájába beleégett a Zeljo történetének legtragikusabb győzelme.

Amely egyszersmind a Vidi históriájának legdicsőségesebb veresége volt.

(Szentesi Zöldi László: Lövés Szarajevóban. 147 l., Valera Kiadó, 3490 forint)

(Borítókép:  Csuhay József (b) és Horváth Gábor (b2), a Videoton játékosai közös erővel szerelik a jugoszláv Zeljeznicar játékosát az UEFA-kupa elődöntőjében játszott mérkőzésen a Grbavica Stadionban 1985. április 24-én.  Fotó: Wéber Lajos / MTI)