A budafoki Molnár Janka még csak 10 éves kislány volt, amikor bekerült Bartha Attila csoportjába, így akkor az atlétapalánta és a testnevelőtanár-edző sem sejthette, hogy közös munkájuknak mi lesz az eredménye. Négy évvel ezelőtt azonban már mind a ketten megbizonyosodhattak arról, hogy nem dolgoztak hiába, mert a fürgelábú és tanulékony Janka bronzérmet nyert az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál 400 méteres döntőjében. A budafoki műhely reménysége egy évvel később, még mindig csak 17 esztendősen ugyanebben a versenyszámban az első országos bajnoki győzelmét is kivívta, amiből a tapasztalt szakemberek arra következtettek, hogy Janka számára ez még csak a kezdet, a java ezután következik.

Nem fogtak mellé

Aki így látta a BMTE atlétájának a jövőjét, az nem fogott mellé. Janka a tavalyi bajnoki duplázásával és az idei debreceni győztes futásával immár négyszeres magyar bajnok, legjobb számában, a 400 méteres gátfutásban pedig az U23-as korosztály európai rangsorának hatodik helyezettje.

Csoda, hogy idén egyéni csúcsokat javítva egész jó évet zárhatok, mert tavaly a járványveszély miatt megtorpantam a fejlődésben, elvesztettem az erőm javát, és a versenyzésből is kiestem. Nem mehettünk ki a pályára, a konditermeket sem látogathattuk, de szükségmegoldásként még Attila bácsi iskolájának tornatermében sem edzhettünk. Maradt a Dunapart és a Kamaraerdő, ahol futni ugyan lehet, de vágtázni már csak bajosan, erősíteni pedig végképp nem. Amilyen balszerencsés vagyok, idén, amikor már egész jól felhoztam magamat, tavasszal engem is megtalált a COVID-vírus, másfél hétre le is döntött a lábamról. Ezen is túltettem magam, de a háromhetes olaszországi edzőtábor végén mégsem éreztem úgy magamat, mint aki a feladatát jól teljesítette. Engem is meglepett, hogy nem sokkal később a tatabányai nemzetközi versenyen 56.19 másodperces idővel U23-as rekordot sikerült javítanom a 400 gáton, még inkább az, hogy egy nappal később Veszprémben 23.95-tel a 200 síkon meg egyéni csúcsot döntöttem. Ehhez már erő és állóképesség is jócskán kellett – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 20 eszendős atlétanő, akire azért is büszke az edzője, mert szorgalmas és kiszámítható társ az edzésmunkában.

Bravúros mesterhármas

Molnár Janka, aki a tatabányai bravúrt követően a debreceni országos bajnokságon újabb korosztályos rekordot jelentő 56.09-cel lett aranyérmes a 400 gáton, síkon pedig a második helyen ért a célba, néhány nappal ezelőtt a hazai Szuperliga döntőn ritkaságszámba menő mesterhármassal rukkolt ki.

Az a ritka bravúr, hogy Janka a 200 és a 400 síkon is győzni tudott, nem változtat azon, hogy a fő versenyszámának továbbra is a 400 gát számít. Erre összpontosítunk, ebből hozhatja ki a legtöbbet a jövőben is – mondta az SzPress munkatársának Bartha Attila, Janka mestere, akinek hosszú évek óta okoz gondot a testnevelőtanári munkájának és edzői tevékenységének az összehangolása, főképpen akkor, ha az iskolát elhagyva edzőtáborba kell a versenyzőivel utaznia.

A tapasztalt szakember nem bánkódik különösebben, amiért tanítványa nem lehetett ott a tokiói olimpián.

Jankával együtt én is azon a véleményen voltam, hogy 2021-ben nem a tokiói részvételért kell küzdenie, még ha a szintteljesítéshez igen közel is került, hanem inkább az U23-as Európa-bajnokság mezőnyében bizonyítania. Nem a tallinni EB volt az idei legjobb versenye, de az ötödik helyével ismét azt bizonyította, hogy a korosztályában továbbra is a legjobb hat közé tartozik. Most viszont már itt az ideje egy öles lépésnek, a tartósan 55 másodperces futásoknak. Ennek csak az egyik feltétele az, hogy a tanári pályától elköszönve fő tevékenységként az atlétáimmal tudjak foglalkozni, mert a felkészülésünk körülményeivel sem lehetünk elégedettek, és ez nem kis hátrány a riválisokkal szemben – hangsúlyozta Bartha Attila, aki úgy gondolja, hogy Molnár Janka számára jövőre Münchenben az első „felnőtt” Európa-bajnoksága, 2023-ban pedig a budapesti világbajnokság jelentheti a legnagyobb kihívást.