Szóval abban mindenki megegyezik, hogy James Buster Douglas KO-győzelme az addig veretlen Mike Tyson ellen 1990. február 11-én volt a legnagyobb szenzáció a boksztörténelemben. Iron Mike 42:1 arányban volt esélyesebb a fogadóirodáknál Douglasnél, mindössze egyetlen kaszinó, a The Mirage fogadott el téteket a meccsre, annyira egyértelműnek tűnt Tyson győzelme. Az sem Douglas malmára hajtotta a vizet, hogy édesanyja 23 nappal a meccs előtt, 46 éves korában elhunyt. Douglas azonban lelkiismeretesen felkészült a mérkőzésre, szemben Tysonnal, aki félvállról vette az összecsapást a nem túl acélos, 38-4-es mérleggel érkező ellen. De nemcsak Tyson volt elbizakodott, hanem a ringsegédek is; még a duzzanatok elsimítására szolgáló vasalót és jeget sem hoztak a meccsre, amikor Tyson szemei elkezdtek bedagadni Douglas bombáitól, egy gumikesztyűt töltöttek meg csapvízzel, azzal próbálták meg ápolni a sérüléseket.

A második helyre több jelentkező is van, mi Max Schmeling 1936. június 19-én a dugig megtelt Yankee Stadiumban Joe Louis felett aratott KO-győzelmét tartjuk érdemesnek az ezüstéremre. A meccset 57 millióan hallgatták rádión (televízió még nem volt), a 22 éves Barna Bombázó 10:1 arányban volt esélyese a mérkőzésnek a 31 éves, öregedő Schmelinggel szemben. A rutinos német azonban felfedezett egy hibát Louis védekezésében, és ezt kihasználva a 12. menetben kiütötte. Louis veresége annyira megrendítette Amerikát, hogy meglett férfiak zokogtak Manhattan utcáin. 

A harmadik hely – és a kétes értékű dicsőség – Anthony Joshuáé, de nem a szombat éjjeli, Uszik elleni veresége, hanem a 2019. június 1-jén Andy Ruiz Juniortól elszenvedett KO-ja okán. A kiütés a hetedik menetben érkezett meg az addig veretlen világbajnok Joshuának attól a kis duci mexikóitól, aki azzal dicsekedett, hogy a felkészülés során ipari mennyiségű Snickers csokit fogyasztott el. (Meg is látszott rajta.) Ruiz 25:1 arányban volt underdog, bár az is igaz, hogy nem volt rossz bunyós, 32-1-es mérleggel érkezett a meccsre. 

A negyedik helyre az 1964. február 25-én Miami Beachen vívott Muhammad Ali–Sonny Liston összecsapás kívánkozik. Alit akkor még Cassius Claynek hívták, Liston volt az uralkodó világbajnok és a favorit 8:1 arányban. Liston valójában bűnöző volt, aki a Missouri Állami Büntetés-végrehajtó Intézetben tökéletesítette boksztudását, és a maffia szolgálatában állt, a Lucchese-klán verőembereként. 1964. február 25-én azonban a 22 éves Clay volt a verőember, aki a hetedik menetben TKO-val győzött, mert Liston nem tudta folytatni a küzdelmet. 

2001. április 22-én a dél-afrikai Brakpanban Hasim Rahman az ötödik menetben kiütötte Lennox Lewist. A brit világbajnok 20:1 arányban volt a meccs esélyese, a WBC, az IBF és az IBO világbajnokaként lépett a szorítóba az amerikai ellen. Lewis mindegyik pontozónál vezetett, amikor az ötödik menet vége felé egy pillanatra leejtette mindkét öklét, Rahman ekkor lecsapott, és egy jobbegyenessel kiütötte ellenfelét. 

Persze némi szubjektivitás is van ebben a sorrendben, csupán Buster Douglas Tyson elleni KO-ja a teljesen egyértelmű rangelső. Sorolhattuk volna még Oliver McCall második menetes KO-ját Lewis ellen, aztán azt, amikor Evander Holyfield először legyőzte Tysont. Meglepő volt Michael Spinks sikere Larry Holmes felett, és arra sem sokan számítottak, hogy Ali megveri George Foremant Zaire-ban. Még reggelig sorolhatnánk a szenzációs meglepetéseket, amelyek között feltétlenül meg kell említenünk Kovács Kokó István váratlan vereségét Julio Pablo Chacóntól 2001. június 17-én a Kisstadionban, bár ez a meccs nyilván csak nekünk, magyaroknak volt fontos, hiszen nem nehéz-, hanem pehelysúlyban vívták.

Hogy Uszik győzelme Joshua felett hová kívánkozik ezen a listán, annak megítéléséhez egy kis távlatra lesz szükség, de könnyen elképzelhető, hogy idővel az első öt közé avanzsál.