Olekszandr Uszik a WBA, a WBO, az IBF és az IBO világbajnoka a profiboksz királykategóriájában, a nehézsúlyban. Mégis megosztó személyiség hazájában, Ukrajnában, olyannyira, hogy az ukrán televízió nem is közvetítette szeptember 26-i győztes címmérkőzését a brit Anthony Joshua ellen. Az ok Uszik ambivalens viszonya hazájához és Oroszországhoz, mivel Szimferopolban született, és gyakran hazalátogat szülővárosába, amely az Oroszország által annektált Krímben van.
A szeptember 26-i Anthony Joshua–Olekszandr Uszik nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés a londoni White Hart Lane stadion 67 ezer nézője előtt a profiboksz ünnepe volt, az egész világon – hazánkban is – közvetítették a meccset. Kivéve a győztes Uszik hazájában, Ukrajnában.
Aki ott akarta nézni a hatalmas érdeklődéssel várt összecsapást, annak az orosz állami televízióra kellett kapcsolnia, vagy valamelyik fizetős csatornára.
Mert hiába döngette a mellét büszkén Volodimir Zelenszkij ukrán köztársasági elnök a meccs után („Ukrajna megszerezte azt, ami az övé!”), utalva arra, hogy a Klicsko fivéreknek köszönhetően hosszú éveken keresztül ukrán bunyós őrizte a királykategória legértékesebb világbajnoki öveit, az országban nem mindenki tekinti nemzeti hősnek Uszikot.
(Magyar kapcsolat: tavalyig az újpesti Madárfészek Akadémián dolgozott Anatolij Gavrilov, aki az amatőr Uszik egyik edzője volt.)
A skizofrén állapotnak az az oka, hogy a 2012-es londoni olimpia nehézsúlyú bajnoka Szimferopolban született, márpedig a város a Krím félszigeten van, amit Oroszország annektált. Mi több, Uszik családja – orosz származású felesége, Jekatyerina és a házaspár három gyermeke – is Szimferopolban él, maga Uszik is oroszul beszél, és rendre kibújik a válasz alól, amikor az újságírók megkérdezik tőle, szerinte a Krím félsziget hová tartozik. Ilyenkor mindig azt feleli: „A Jóistenhez!” Uszik ugyanis hívő ortodox, a Joshua elleni győzelme után így nyilatkozott: „Jézus Krisztus dicsőségére szereztem meg a világbajnoki öveket.”
Nem könnyű Uszik helyzete. Identitása ugyanis kettős, és egyiket sem akarja megtagadni. A Joshua elleni meccsen egyik kesztyűjére az Ukrajna, a másikra a Szimferopol szó volt felírva, és amikor ünnepelte a győzelmét, hatalmas kék-sárga ukrán nemzeti zászlóval futotta a tiszteletköröket a szorítóban.
Mi több, a tradicionális ukrán népi táncot, a hopakot adta elő a közönség nagy örömére:
Miután visszatért Kijevbe Londonból, Uszik még olajat is öntött a tűzre azzal, hogy bejelentette: elviszi a világbajnoki öveket Szimferopolba, hogy megmutassa őket a rokonainak és a nevelőedzőjének a Tavrija Szimferopol klubban.
Ukrajnában az sem arat osztatlan elismerést, hogy Uszik rendszeresen úgy beszél az oroszokról és az ukránokról, mint egy nemzetről, és ezzel kísértetiesen ugyanazt mondja, amit Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Továbbá az ortodox egyház fejének a moszkvai pátriárkát tekinti, és a közelmúltban szerepelt is egy orosz filmben, amelynek a témája az ortodox egyház volt.
Ugyanakkor az is igaz, hogy Uszik meglátogatta a frontot Kelet-Ukrajnában, ahol bokszolni tanította az ukrán hadsereg katonáit. Szóval a kép meglehetősen vegyes, úgy tűnik, maga a világbajnok nem tud és nem is akar választani a két rokon nemzet között. Egy biztos: valamilyen szinten elismerésre méltó a viselkedése, hiszen nem az ellenségeskedést, hanem a sportbarátságot propagálja Ukrajna és Oroszország között.
Még ha ez a két ország politikusainak nem is feltétlenül nyeri el a tetszését.
(Borítókép: Olekszandr Uszik. Fotó: Richard Heathcote / Getty Images)