Báldi Gergőt joggal nevezhetjük Michelisz Norbert utódjának. Korábban két szezont vezetett a Hankook Racer Cupban, a másodikat bajnoki címmel zárta. 2017-től az ülését támogatás híján elvesztve, csak a szimulátorozásra koncentrált. A 2020-ban kiírt #NextMichelisz tehetségkutató versenyt megnyerte, így 2021-ben az M1RA zászlaja alatt ismét valódi szériában versenyezhetett. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Pont egy zárthelyi dolgozat után beszélgetünk, mit tanul?
Műszaki menedzsernek tanulok a Budapesti Műszaki Egyetemen, az ötödik félévemben vagyok. Eddig nem csúsztam, ha minden igaz, akkor a mostanival együtt három szemeszter van hátra. Később kezdtem az egyetemet, mint mások, mert a középiskola után elmentem dolgozni, hogy ezzel majd megváltom a világot, de nem váltottam meg. Dolgoztam futárként és egy hotelnek személyszállítóként, végül is vezetni kellett ott is. Aztán jobb döntésnek éreztem, ha visszamegyek tanulni.
Hogy indult a szimulátoros karrierje?
2008-ban kezdtem el szimulátorozni, de két-három évig csak leültem játszani, amikor kedvem volt, hogy elüssem az időmet, semmi komoly célom nem volt vele. Aztán volt egy szimulátorverseny, ahol Michelisz Norbival kerültem egy ágra, ott hallottam először az ő történetét, és onnantól kezdve van számomra mélyebb jelentése a szimulátorozásnak. Rájöttem, hogy ez nemcsak szórakozás, hanem a valós versenypályákra is ki lehet jutni. Ez 2015-ig nem igazán sikerült, aztán úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet, mert nem lehet belőle semmi. Pont akkor jött egy tehetségkutató, aminek köszönhetően 2015–2016-ban lehetőséget kaptam a Hankook Racer Cupban. 2016-ban meg is nyertem az országos bajnokságot. Akkor bizakodtam, de 2017-ben nem volt ülésem, visszatértem a szimulátorozás világába. Akkor kezdett ez az egész egyre felkapottabbá válni.
Aztán 2019 elején nem igazán jöttek az eredmények, úgy éreztem, hogy kezdek kiégni. Valami hiányzott belőlem, ami beindítja a boogie-t.
Ezzel egyidejűleg keresett meg az M1RA, hogy legyek náluk az egyik pilóta, mert szeretnének egy e-sport-szakosztályt indítani. Ez volt az a löket, ami ahhoz kellett, hogy újra százszázalékos teljesítményt tudjak nyújtani. 2019-ben és 2020-ban megnyertem a WTCR hivatalos e-sport-bajnokságát, illetve egy olyan szériát is, ahol valós versenyzőkkel együtt indultam.
Végül 2020 nyarán sikerült megnyerni a #NextMichelisz tehetségkutatót, bár nagyon nehéz volt. Alaposan megtépáztak minket, sok különböző feladat elé állítottak bennünket, amire nem is lehetett készülni. Tényleg nagyon nehéz volt.
Komoly mélyponton volt azelőtt, hogy az M1RA felkarolta volna?
Végül is igen, de nem igazi mélypont volt, csak valami hiányzott, nem jöttek az eredmények, nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Akkor úgy éreztem, lehet, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom. Lehet, hogy kiégtem, vagy öreg vagyok. Sok minden eszembe jutott akkor. De amikor jött a M1RA-s lehetőség, akkor visszajött minden.
21 éves volt, amikor kiderült, hogy nem lesz ülése a következő szezonra. Mit érzett akkor?
Nyilván nem volt jó érzés, de úgy voltam vele, hogy 2015-ben a B3 Racing színeiben tudtam versenyezni, aztán 2016-ban egy kvázi konkurens csapat, a George Racing Team segített nekem az indulásban. Már azért, hogy csak jófejségből lehetőséget adtak egy szezonra, sok hálával tartozom. Amikor kiderült, hogy nem lesz lehetőségem folytatni, szomorú voltam, de inkább arra fókuszáltam, hogy mik a jövőbeli lehetőségeim. A legtöbb esetben ilyen vagyok, hogy ha kiderül egy rossz hír, vagy jön egy rossz eredmény, utána néhány napig magam alatt vagyok, megélem a hullámvölgyet. Utána viszont sokkal nagyobb lendülettel vágok bele abba, hogy mit lehet kihozni a helyzetből.
Hogy érintette a koronavírus-járvány?
Nem szeretnék olyat mondani egy világjárványról, hogy jól jött, de a szimulátoros világ nagyon jól használta fel ezt a bezártságot, a valós pilóták is sok versenyen elindultak. Még olyanok is, mint Sebastian Vettel, aki régimódi versenyző, semmilyen közösségimédia-platformon nincs jelen. Ez is jól mutatja, mennyire megmozgatott mindenkit ez a szimulátoros felhajtás.
A #NextMichelisz tehetségkutatóban sokak szerint végig érződött, hogy ön a favorit. Érezte, hogy ezt a programot önnek találták ki?
Tudtam, hogy az M1RA-sok sem akarják, hogy azért, mert én már ültem versenyautóban, nekem adjanak ismét lehetőséget. El is mondták, hogy a valós versenyzői rutinom miatt engem bizonyos feladatoknál más szemmel fognak nézni. Tényleg azt keresték, akivel hosszú távon jó eredményeket lehet elérni. Hiába mondták sokan, nem hiszem, hogy ez tényleg nekem lett megrendezve.
Akkor nehezebb volt a dolga, mint a többieknek?
Nem mondanám, szerintem jól mérlegelték a dolgokat, hasonlóak voltak a feltételek mindenki számára. Nem feltétlenül arra volt minden kihegyezve, hogy ki mindig a leggyorsabb, hanem más, változatos feladatok is voltak. Tényleg arra ment ki, hogy az győzzön, akire hosszú távon lehet építeni.
Most negyedik lett a Swift Cup Europe-bajnokságban úgy, hogy az első fordulóban nem tudott indulni, az utolsó forduló helyett pedig a TCR Eastern Europe idényzáróján kapott lehetőséget. Hogyan gondol vissza a szezonra?
Az első futamot ki kellett hagynom, mert három héttel előtte koronavírusos lettem. Akkor még azt hittem, ha nincs semmi nagyobb baj, a szezon elejére jól leszek. Lehet, hogy kicsit gyengébben állok rajthoz, de legalább kialakul a védettség.
Végül a betegség annyira elhúzódott, hogy ki kellett hagynom az első fordulót, a futam után két héttel múlt el teljesen a betegség.
A szezon során minden hétvégén volt valami újdonság, emiatt nem voltam teljesen elégedett magammal. Nem tudom egyik hétvégére sem azt mondani, hogy ott mindenből kihoztam a maximumot, emiatt kicsit befejezetlen küldetésnek érzem ezt a sztorit. Mindig volt valami hiba, amire rá tudtam mutatni, de ezzel mindig így vagyok. Ha szimulátorozásban volt egy verseny, ahol a három futamból kettőt megnyertem, akkor azután is találtam hibát. Ez most a suzukis szezonra hatványozottan igaz. Ennek ellenére sok jó eredmény összejött, jól tudtunk együtt dolgozni a csapattal. De úgy érzem, hogy több volt bennem.
A TCR-es hétvégével kapcsolatban is úgy gondolom, a következő futamon az eddigi tapasztalatokat hasznosítva sokkal jobb eredményeket tudnánk elérni. Láttuk a hétvége közben a fejlődést, ismerjük a hiányosságokat, ezeket ki tudnánk javítani. Ha valahol, akkor az M1RA-nál lehetőségünk van erre, mert a szakértelmünk megvan.
Azért azon a hétvégén a balszerencse is bőven megtalálta.
Igen, az új keverékű gumi kicsit visszavetette a teljesítményünket, elment a szervó is egyszer, ez sem jött jól. De ezek is olyan dolgok, amiken át kell esni, ebből tudunk tanulni.
Milyen volt a Suzukiból átülni a Hyundaiba?
Minimális tapasztalatom volt már az autóval, mert a #NextMicheliszben Hyundaijal ment a döntő. A Hyundai egészen más volt, mint a Suzuki. Ez egy ízig-vérig versenyautó, a Suzuki sokkal közelebb van a szériaautóhoz. Ha hamar rájön az ember, hogy mit kell máshogy csinálni, akkor nagyon kezes tud lenni.
Mégiscsak ezzel az autóval nyert szimulátorban két WTCR-szezont. Milyen volt a Hyundait a valóságban vezetni?
Az első méterek nagyon furák voltak, rengeteg új impulzus ért. De amint elkezdtem otthonosan érezni magam az autóban, úgy éreztem, hogy egyre több a hasonlóság a szimulátorral, egyre több technikát tudtam alkalmazni, ami szimulátorban is működött.
Minél rutinosabb voltam a valós autóval, annál hasznosabbnak éreztem a szimulátoros kilométereket.
Ilyen téren nagyon jó eszköznek tartom a szimulátort a valós versenyre való készüléshez.
Elég egyértelmű kérdés lesz, de ha választhatna a valós versenyzés és a szimulátor között, melyikben indulna?
Hülye lennék azt mondani, hogy nem szeretnék valós pályán versenyezni, ez most a prioritás. Egészen addig, amíg azt érzem, hogy helyt tudok állni a valós pályákon, és van értelme ezt űzni, addig ezért fogok hajtani. Emellett a szimulátorozást sem szabad félretennem, mert jó felkészülés, és ott is jól érzem magam, jó versenyeket lehet futni. Általában nem ugyanolyan az adrenalinlöket, de ha ott is téthelyzet van, és egy bajnoki címért megyünk, ugyanúgy elönt az adrenalin, mintha egy rendes autóban ülnék. Ezeket a helyzeteket nagyon szeretem. Kedvelem a szimulátorozást, és fogom is csinálni, de ha választani kéne a kettő közül, akkor a valós TCR-autót választanám.
Melyik a megterhelőbb? A szimulátorozás vagy a valós versenyzés?
Érdekes, mentálisan hasonlóan érzem magam mindkettő után.
A valós versenyzésben persze ott a fizikai terhelés, de ezekben a túraautókban nem fárad el fizikailag annyira az ember, hogy olyan nagy különbség legyen.
Még a TCR-ben sem, pedig ott néha 70-80 barral kell ráugrani a fékpedálra. Ez fárasztó tud lenni, de én nem éreztem fizikai fáradtságot a TCR-es versenyhétvége után.
A mostani szezonban eddig semmilyen szimulátoros bajnokságban nem indult eddig. Miért?
Nem indultam sehol, mert vagy időben nem jött volna ki, vagy olyan szimulátorral volt, amit nem éreztem annyira hasznos felkészülésnek. De mondjuk a nürburgringi 24 óráson elindultunk, meg tervezünk még endurance versenyeken indulni, de rendes bajnokságban nem mentem. A télre szeretnék szimulátorban indulni valahol. Formában tart, meg szeretem is csinálni. A napokban beugrottunk egy versenyre, hogy segítsünk a többi M1RA-s versenyzőnek, ott meg is nyerték mindkét futamot a csapattársaim. (A CUPRA Simracing Series monzai állomásán az első futamban Barna Martin, a másodikban Zsupanek Bence nyert – a szerk.)
Mit tud a jövőjéről, van már ülése a következő szezonra?
Nincs még, a támogatóktól függ. Az év ezen szakaszában a következő évi költségvetést tervezzük, ettől függ, hogy jövőre tudok-e valahol indulni. Szeretném folytatni, illetve ahogy mondtam, ez egy befejezetlen küldetés nekem, bízom benne, hogy lesz lehetőségem a folytatásra.
Akkor nem arról van szó, hogy nem mondhatja el?
Tényleg nem tudom még, hogy mi lesz jövőre.
Tegyük félre az anyagiakat. Ha bármelyik szériában mehetne, melyik lenne az?
Nyilván a WTCR az a kategória, ami a legmagasabb szintet képviseli. Ha lenne megfelelő mennyiségű tesztnap, és tudnánk eleget készülni, akkor biztosan ezt választanám. De úgy érzem, hogy a jelenlegi tapasztalatommal még túlságosan mély víz lenne egyből ebben indulni. Inkább egy európai TCR-széria lenne a logikus döntés, de ha álmozodhatok, akkor a WTCR-t mondanám.
Akkor önt csak a túraautózás világa vonzza?
26 éves vagyok, a Formula-autók világába késő lenne átállni. Megy az elektromostúraautó-bajnokság, én azt is izgalmas projektnek tartom, szerintem a WTCR szintjére is fel fog érni népszerűség tekintetében, egy jó szériának tartom. Esetleg a GT-autózás érdekelne, de olyan sokat szimulátoroztam elsőkerekes túraautókkal, annyira ebben vagyok benne, hogy most ezen a fókusz.
2015-ben autóbalesetet szenvedett. Szolgált ez valamilyen tanulsággal?
2015. december 12-én nagyon fáradtan, kimerülten autóval bementem a városba. Fontos lecke volt, sokkal rosszabbul is végződhetett volna, de szerencsére sem nekem, sem az utasomnak nem lett semmi maradandó sérülése. Nekem eltört a kezem meg az állkapcsom, az utasomnak semmi baja nem volt, pedig az ő oldalával találtam el az oszlopot. Ez is segített, hogy benőjön a fejem lágya, azóta semmilyen büntetésem vagy balesetem nem volt.
Nem mondom, hogy a baleset előtt ész nélkül közlekedtem, de nem mindig mértem fel felelősségteljesen a dolgokat. Nem fogyasztottam alkoholt vagy bármilyen kábítószert, sima rosszullét miatt történt az a baleset. Megtanított rá, hogy csak akkor üljünk a kormány mögé, ha száz százalékig az útra tudunk koncentrálni.
Pályán volt már valamilyen balesete?
Semmilyen nagyobb ütközésem nem volt. A túraautózásból fakadóan test-test elleni kontaktok és kis lökhárító-leszakadások voltak persze, illetve idén például egy kőfelverődés miatt az oldalablak egyszer csak az ölembe hullott, de nagyobb borulásom egyszer sem volt.
Mi köze van a BME Formula Racing Teamhez?
Az operatív csoport tagja vagyok, ahova eredetileg grafikusként jelentkeztem. Most bejött a közösségimédia-felületek kezelése is, a csapat imidzsével foglalkozom majd a következő szezonban. Emellett a pilóták is a csapatból kerülnek ki, nekem is volt szerencsém versenyezni, úgyhogy ezt a két dolgot csinálom most.
Milyen érzés ezt az autót vezetni? Látványban elüt egy átlagos versenyautótól.
Nagyon nagy élmény. Amíg nem voltam a csapat tagja, nekem is idegennek hatott. Olyan, mint egy Formula–1-es autó, mégis pici. Amikor csatlakoztam a csapathoz, láttam, hogy milyen szakértelemmel és alázattal állnak hozzá a mérnökök az autó megépítéséhez, megtervezéséhez. Láttam, hogy mennyi munkaórát tesznek bele a hallgatók, mert a tervezéstől a gyártáson át a megjelenések szervezéséig minden az ő feladatuk.
Ha csak az anyagköltséget nézzük, 50-60 millió forint körül van. EbbEn nincs benne a munkaórák száma, a gyártás, és még sorolhatnám.
Ez a verseny nagyon drága, és sok időt elvesz, de olyan alázattal csinálják a hallgatók, hogy engem is lenyűgözött, magába rántott ez a közösség.
Az autó pedig brutális. Bólyákkal kirakott pályán kell menni, nem nagy végsebességre tervezzük az autót, 100 km/óra körül van a vége. De ezt a tempót 1,8 másodperc alatt eléri. Elképesztő a gyorsulás, emellett összkerék-meghajtásos az autó. Négy elektromos agymotor kormányozza a négy keréknél az autót azért, hogy mindig az optimális nyomatékot adja le az autó kanyar közben vagy kigyorsításon. Ezt az autót vezetni fizikailag sokkal megterhelőbb, mint a túraautót. Én nagyon élvezem, és nagyon örülök, hogy itt vezethetek, és a csapat tagja lehetek.
Michelisz Norberttel milyen a kapcsolata, sokat dolgoznak együtt?
Nagyon jó a kapcsolatunk, ha bármi kérdésem van, vagy tanácsra van szükségem, fel tudom hívni. Sok mindenben segítünk egymásnak. Például volt most egy szimulátorverseny, ahol az én felszerelésemmel indult.
Van B terve?
Nem igazán. Úgy vagyok vele, ha valamit csinálok, azt szeretném jól csinálni. Ha most B terveket szőnék, meg máson gondolkoznék, nem jutna elég idő erre. Persze csinálom az egyetemet, próbálok több lábon állni, de a fókusz most a versenyzésen van, nem is szeretnék másba belegondolni. Szeretnék ezzel foglalkozni.