Miért itt találkozunk, az Arena Plaza kávézójában?

Mert itt lakom a szomszédban, ez a törzshelyem. Látja, a pincér is csak annyit kérdezett: a szokásosat?

Tudott aludni az éjjel?

(Hosszas csend.) Egy percet sem. Újra meg újra visszapörgettem az agyamban az elmúlt hónapok történéseit.

Ne lepődjön meg, nem az MTK-tól történt menesztéséről kérdezem. Még most sem bánta meg, hogy augusztusban elhagyta a válogatottat? Ha tudja, hogy így alakul a sorsa az MTK-nál, akkor is így dönt?

Nem, nem, egyáltalán nem bántam meg. Ezt kellett cselekednem. A jövőt sohasem ismerheti az ember, abban a pillanatban pedig azt kellett tennem, amitől boldognak éreztem magam. Kínálkozott egy olyan lehetőség, amit meg akartam ragadni.

Korábban hívták már NB I-es csapathoz?

Nem, ez volt az első ilyen lehetőség, amit az MTK kínált. Mármint Magyarországról, mert külföldre hívtak. Egy kétéves szerződést kínált az MTK, amit el kellett fogadnom, olyan kihívás volt, ami tetszett, ami hízelgett nekem. Végre a saját lábamra akartam állni. Úgy terveztem, hogy az Európa-bajnokság után távozom a válogatottól, az lett volna a megfelelő időpont, de Marco azt mondta, már nem tudnék teljes erővel a válogatottra összpontosítani, jobb, ha azonnal elmegyek. Mivel ő az edzői stáb főnöke, így is történt. Ez volt fél éve, azóta nem beszéltünk.

Ugye öt éve éppen Rossi hozta önt Magyarországra?

Igen, és ezért örökre hálás is maradok neki. 2016-ban kerültem a Honvédhoz pályaedzőnek, videóelemzőnek, és alig egy éve voltam a csapatnál, amikor 2017-ben bajnokok lettünk. 2016. október 22-én 3–2-re kikaptunk a Fraditól, és én akkor azt mondtam, hogy innen már nem nagyon fogunk veszíteni, és bajnokok leszünk. Erre Hemingway úr és Marco is a tanúm, és így is történt. Mint ahogy a bajnoki rajt előtti edzőtáborban, Belekben is ezt jósoltam, és akkor az elnök úr megmosolygott.

Hogyan került hozzánk?

Akkor én már öt éve dolgoztam Finnországban, élvonalbeli klubok vezetőedzőjeként. Ismertem Marcót, egyszer felhívtam, hogy megnézhetem-e az edzéseit, igent mondott, aztán 2016-ban hívott a Honvédhoz asszisztensnek. Nagyon örültem a lehetőségnek. Sokat kaptam tőle, de szerintem nem maradtam adósa, a Honvédban, a Dunaszerdahelynél és a válogatottnál is mindent beleadtam. Én nem is tudok másképp dolgozni.

2017. május 27. Mit mond önnek ez a dátum?

Ekkor vertük meg 1–0-ra a Videotont az utolsó fordulóban, és lettünk bajnokok a Honvéddal. De ez csak egy hosszú folyamat betetőzése volt. Amelynek az utolsó évében már én is benne voltam.

Öt éve dolgozik nálunk. Fejlődött ennyi idő alatt a magyar futball?

Azt hiszem, most magasabb az NB I színvonala, mint akkor volt. A Fradi például sokkal, de sokkal erősebb, mint öt éve. Oké, a Fradiban jobbára külföldiek futballoznak, de nem csak erről van szó. A klubok lettek erősebbek. A Fradi, a Vidi, a Puskás Akadémia, szerintem a Honvéd is jó úton jár, itt van a Kisvárda, rájuk senki sem számított, és a Debrecenben is van potenciál. És ha már a potenciálnál tartunk, egyszer az Újpest is magához tér majd, a Vasas és a Diósgyőr visszajut az NB I-be, szóval megvan a potenciál a magyar futballban.

Hát a pénz, az biztos, hogy már megvan.

Itt nemcsak a pénzről van szó, hanem hogy miként költöd el azt a pénzt, és milyen célokat tűzöl ki magad elé.

Okosan költik el a pénzt a magyar futballban?

Szerintem okosan. Egész egyszerűen erősödtek a klubok. A mostani körülményeket nem is lehet összehasonlítani az öt évvel ezelőttiekkel. Itt van a Vidi, vagy ahogy most hívják, a Mol Fehérvár. Biztos, hogy Sallóival a sportigazgatói székben előbb-utóbb visszajutnak oda, ahová valók. A Puskás Akadémia pedig a saját utánpótlására támaszkodva stabilan erős marad. Hiszen látszik, hogy a klub erre akar alapozni.

Már régen erre kellett volna bazírozniuk…

Na de hány éves az akadémiájuk? Tíz?

Tizennégy. Igaz, a klub csak kilencéves.

Mindegy, idő kellett, mire az első generációk felnőnek. Mindenhez idő kell. De a fejlődés határozott.

Tragédiaként éli meg, hogy menesztették? Amikor beszélgetünk, még nincs is 24 órája, hogy kirúgták.

Fáj, nagyon fáj. Csalódott vagyok, mert szerintem nem dolgoztam rosszul, négy ponttal a kiesőzóna felett vagyunk, a játék legtöbb mutatójában – labdabirtoklás, passzok pontossága, megnyert párharcok satöbbi – javultunk.

A játékosok hozzáállásával nem volt gond? Nem vetődött fel önben, hogy buktatni akarják?

Ugyan már! Velük volt a legjobb a kapcsolatom. (Ebben a pillanatban, mintegy végszóra csipogni kezd a telefonja, kap egy üzenetet Balázs Benjamintól, az MTK játékosától: „Helló, Coach! Sajnáljuk, hogy elmegy! Nagyon jó volt önnel! Sok sikert a továbbiakban!”) Látja? Engem mindenhol szerettek a játékosok. Tegnap délután találkoztam Szoboszlaival.

Tényleg? És mit mondott Dominik?

Csak egy szót: Why? Miért? Nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti, miért rúgtak ki. De mindegy, az MTK-ról semmit nem akarok mondani, az már a múlt. Velem mindig korrektek voltak a klubnál, anyagilag is megegyeztünk, semmi gond. Hálás vagyok, hogy kaptam tőlük egy lehetőséget, hogy élvonalbeli edző lehettem Magyarországon. De visszatérve Szoboszlaira, a többiekkel is fantasztikus volt a kapcsolatom a válogatottnál. Szalai Ádámmal, Nikóval, vagyis Nikoliccsal. Tudja, én ki nem állhatom a lusta játékosokat, mert én is mindent beleadok az edzéseken, meg amikor készülök az edzésekre. És ezek a srácok nem lusták, ellenkezőleg. Itt van például Niko. Nyilván már nem ugyanaz a játékos, aki öt-hat éve volt, amikor három ország gólkirálya tudott lenni. De a munkamorálja fantasztikus! Ezért szeretem annyira.

Milyen az ön futballfilozófiája?

Játszani, játszani, játszani! Mi a Fehérvár ellen is játszani akartunk, nem kibekkelni a meccset. Zalaegerszegen is játszottunk, kihagytuk a tizenegyest, rögtön berúgta a ZTE a második gólt, egyenlítés helyett kikaptunk. Ilyen a futball. Nálam a sorrend a következő: előbb a játék, aztán az eredmény. Edzőként a játékot nem tudom ellenőrizni, de az eredmény külső tényezőktől is függ. Nem mindenhol ez a sorrend, máshol az eredmény a legfontosabb.

A futball már csak ilyen. Hogyan tovább?

Meglátjuk, nagyon friss még a kirúgásom, nincs még ajánlatom. Szeptember 17-én Covercianóban megszereztem az olasz pro licencet, erre büszke vagyok, megdolgoztam érte. Magyarországon jól érzem magam, szeretnék itt dolgozni a jövőben, bár egy kis pihenő rám férne, hiszen idén nem volt időm nyaralni. Előbb a válogatott, majd az MTK, közben a készülés a pro licences vizsgámra, szóval volt munkám bőven. Most egy kicsit furcsa, hogy rám szakadt a rengeteg szabadidő. Tíz évig úgysem volt benne részem.

(Borítókép: Giovanni Costantino. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)