Bár a Maty-ér már a történelem előtti időkben is itt csörgedezett a későbbi Szeged határában, valójában a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évtized elején ismerte meg az ország – és később a világ – ezt a földrajzi nevet, aminek manapság Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-Kenu Pálya, vagy még hivatalosabban Nemzeti Kajak-Kenu és Evezős Olimpiai Központ a neve. 

De ha le akarjuk fordítani köznyelvre, akkor ez a világelső magyar kajak-kenu sport aranykovács-műhelye, egyszersmind további sportágak – az evezés, a nyílt vízi úszás és a horgászat – otthona.

Mármost, a Maty-éri sportközpont negyven éves, ebből az alkalomból tartottak közös ünnepséget a rokon sportágak vezetői és nagy bajnokai a Szeged melletti létesítményben, az alkalomhoz illő verőfényes, szép őszi időben.

Felütésként az összegyűlt sportvezetők – köztük Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-kenu Szövetség és Pető Tibor, a Magyar Evezős Szövetség elnöke, továbbá Kovács Norbert, a házigazda Nemzeti Sportközpontok főigazgatója, valamint Sárfalvi Péter, az EMMI sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkára – megkoszorúzták a pálya tervezésében és építésében kiemelkedő szerepet játszó, időközben elhunyt szakemberek emléktábláját. 

Harmincöt nagy világverseny otthona ez a pálya, nem kevesebb mint harminc kajak-kenu világbajnoki aranyérem született itt, és akkor még nem beszéltem a nagy evezős és horgász eseményekről – hangsúlyozta Kovács Norbert. – Már 1983-ban, az első itteni nemzetközi viadalon, az Ifjúsági Barátság Versenyen arról beszélt a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Sergio Orsi, hogy lehetne itt világbajnokságot is rendezni. Erre tizenöt évet kellett várni, amikor 1998-ban megrendezték itt az első vb-t, amit a 2006-os, a 2011-es és a 2019-es követett, megannyi magyar diadallal. És közben épült, szépült a létesítmény, összesen több mint nyolcmilliárd forintos beruházással.

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség első embere köszöntötte az ünnepségen megjelent olimpiai bajnokokat: Kovács Katalint, Kárász Annát, Storcz Botondot, Vajda Attilát, Kopasz Bálintot, Darnyi Tamást és Wladár Sándort.

Két évvel a pálya átadása után születtem, a kilencvenes évek vége óta jártam ki ide edzeni – idézte fel az Indexnek Vajda Attila, a pekingi olimpia kenubajnoka, a 2004-es athéni játékok bronzérmese. – Akkor még egészen máshogy nézett ki a pálya, szinte semmi sem volt meg ezekből a csodás építményekből. Tősgyökeres szegediként jó volt végignézni ezt a fejlődést, nyugodtan mondhatom, ez a világ legszebb ilyen pályája. Már Athénra is itt készültem, Pekingről nem is beszélve, úgyhogy nagyon a szívemhez nőtt. Sok verejtéket hullattam itt, sokszor itt éltem gyakorlatilag, nemcsak kenuztam, hanem sokat horgásztam is. Egyszerre élem át most újra a sikereimet és a szenvedéseimet is...

Kopasz Bálint, a tokiói olimpia K–1 1000 méteres versenyének, a királyszámnak a bajnoka algyői, tehát szintén hazai pálya neki a Maty-éri létesítmény.

Természetesen a szívemhez nőzz ez a pálya, hiszen olyan minőségi felkészülést tudtam itt végezni, amit talán sehol máshol nem tudtam volna – mondta lapunknak a „kajakkirály”. – Még nem is számoltam meg, hány éve edzettem itt, de körülbelül tizenhárom éves korom óta járok ide, a tokiói olimpiára is itt készültem fel fantasztikus körülmények között, az édesanyám irányításával. Akár kajakozásról, akár a kiegészítő futásról legyen szó, mindenre alkalmas ez a környezet. Remek konditerem, minden, amire szükség van. Nem akarom tovább ragozni: ez a világ legjobb pályája!

Kárász Anna, a Tokióban aranyérmes női négyes tagja több mint tíz éve szegedi, bár nem itt született.

Részletekben edzettünk itt, együtt kevésbé, mert a négyesünknek igazából a szolnoki volt a hazai pályája – mondta Kárász Anna, aki Kozák Danuta, Csipes Tamara és Bodonyi Dóra társaságában nyert aranyérmet Tokióban a négyessel. – Alapvetően a válogatókig itt készültünk egyesben, plusz nekem tizenegy éve ez a hazai pályám. Imádok itt edzeni, a 2011-es vb-n még nem versenyezhettem itt, csak 2019-ben. 2008-ban innen indult a nemzetközi pályafutásom, akkor még ifjúságiként, szóval, rengeteg szép emléket őrzök a Maty-érről. 

Ahogy a magyar szurkolók is, többek között vajda Attilának, Kopasz Bálintnak és Kárász Annának is köszönhetően. 

(Borítókép: A Maty-éri sportközpont Szegeden 2021. október 19-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)