Veres Roland afféle reneszánsz ember, polihisztor. Valaha mindez nem számított különlegességnek, példának okáért Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk úszásban érdemelte ki 1896-ban, Athénban a babérkoszorút, de közben labdarúgásban is válogatott volt, sőt, atletizált és tornászott is. De az, hogy a 22 éves csepeli fiatalember sokszoros kickbox-világbajnok létére szombaton a magyar ökölvívó válogatott tagjaként utazik a belgrádi világbajnokságra, igazi kuriózum.
A Halker-Király Team csepeli edzőtermébe nem könnyű belépni egy átlagos délutánon, akkora a nyüzsgés odabent. A folyosón Masni, az egyéves, szürke francia buldog fogad, és a továbbiakban ellopja a show-t a díjnyertes gyönyörűség, akinek az Exatlon-győztes Busa Gabi – szintén a Halker-Király Team kick-box-versenyzője és Jároszkievicz Krisztián a gazdája – utóbbi annak a fiatalembernek is az edzője, akinek a kedvéért eljöttünk az edzőterembe.
Veres Rolanddal fél ötre beszéltük meg a randevút, addig még van egy kis időnk, nézegetjük a dicsőségtablót a falon, és az a benyomásunk, mintha a Veres család lakásán lennénk. Emitt Mercédesz, amott Richárd és Alex, és legvégül az öt testvér közül a legfiatalabb, de a legsikeresebb, Roland. (A Rolandnál 12 évvel idősebb Beáta is sportol, ő 2005-ben kungfu-világbajnok volt.)
Az öt testvért egyedül nevelte édesanyjuk, Veres Istvánné, nyolcvanezer forintos fizetéséből, ahogy azt egy 2008-as Népszabadság-cikkből megtudhattuk. És nem ám akárhogyan: mind az öten világbajnokok lettek valamelyik küzdősportban.
A legtöbben a kick-boxban, természetesen, hiszen interjúalanyunk, Roland is ötszörös kick-box-világbajnok. Az ötből négy aranyérmet 2017-ben Budapesten szerzett, 18 évesen a felnőttek között!
Hammer Mónika irodavezető kalauzol a teremben, odabent négy-ötéves csöppségek gyakorolják a kick-box alapelemeit, aztán a valamivel nagyobbakat már egy Veres, név szerint Richárd irányítja.
„Rolika is mindjárt itt lesz!” – nyugtat meg Mónika, és amikor elmosolyodok a becézés hallatán, gyorsan magyarázatot is fűz hozzá:
Rolika ötéves kora óta jár ide, annak idején így becéztük, és most már rajta is ragadt.
„Rolikával" az első interjút még 2017-ben készítettem, amikor életében először elindult az ökölvívók országos bajnokságán, de kikapott a jóval rutinosabb Virbán Gábortól. De hát ennek már négy éve, és közben sok víz lefolyt a Dunán.
Pontban fél ötkor meg is érkezik Rolika, a szőke, szikár fiatalember, immár világbajnoki résztvevő – ökölvívásban.
Jogosan kaptam ki, nem éreztem az ütőtávot, nem birtokoltam még istenigazából az ökölvívás technikáit – idézi fel Roli a négy évvel ezelőtti első kirándulást a rokon sportág felségterületére. – Bokszban nincs rúgás, jóval közelebb vagyunk egymáshoz, mint a kick-boxban, és engem akkor még nagyon zavart, hogy Gábor folyton benyomult az aurámba. Ő volt az agresszívabb, rutinosabb bunyós, folyton nyomás alatt tartott, és nekem az még akkor szokatlan volt. De ez akkor volt...
Némiképp a magyar ökölvívás sanyarú helyzetét is jelzi, hogy Roli most gyakorlatilag ellenfél nélkül tudott bekerülni a világbajnoki csapatba. De addig még történt egy s más.
Olyan súlyos sérülést szenvedtem egy K-1 versenyen – ebben a küzdősportban is elindultam –, hogy másfél évet ki kellett hagynom – magyarázza. – Elszakadt a keresztszalag a bal térdemben, amit először nem is vettünk észre, illetve, azt hittünk, porcleválás. Ezért utána elindultam egy versenyen, de egy perc múlva összecsuklottam, nem bírta a térdem. Akkor állapították meg, hogy keresztszalag-szakadás. Idén februárban tértem vissza a tatamira, illetve akkor már a szorítóba, mert elindultam a Bocskai István Emlékversenyen, Debrecenben. Az 57 kilóban indultam, és kikaptam a kazah Talgat Szirimbetovtól. Ez volt életem második hivatalos ökölvívó meccse, ezt is elvesztettem, de mindez cseppet sem szegte kedvemet. A kazah is az agresszivitásával győzött le, nem bírtam megállítani. Én vívó stílusú bokszoló vagyok, ezt még a kick-boxból hoztam magammal, próbáltam kipontozni, de nem sikerült. Mondjuk, igazán nem tudott megütni, sohasem voltam még a padlón, mert nagyon jók a reflexeim, remélem, nem is leszek. Erre a mérkőzésre még Jároszkievicz Krisztián, a kick-box edzőm készített fel, de most már egy vérbeli ökölvívó-trénerrel, Ráth Miklóssal készülök a világbajnokságra, no meg természetesen Bertók Róbert szövetségi kapitánnyal, aki előtt a kick-box sem ismeretlen.
Roli hűséges típus, kisgyermekkora óta a Halker-Király Team versenyzője, és innen nem is menne el soha. A válogatottba a Budapest-bajnokságon került be, szeptember végén, ehhez az egri Danyi Dánielt kellett volna legyőznie most már a 60 kilogrammos súlycsoportban, de Danyi nem tudta hozni a súlyát, így Rolinak tulajdonképpen az ölébe hullott a vb-részvétel. Persze nem érdemtelenül, hiszen korábban a magyar bajnoki ezüstérmes Bundovics Istvánt is legyőzte. Sőt, egy szarajevói viadalon szeptemberben a román James Cherejit is megverte 3:0-ás, egyhangú pontozással, majd ugyanígy a lengyel Pawel Brachot, végül a döntőben a finn Arslan Khataevtől kapott ki, azaz ezüstérmes lett.
Most mentem fel 60 kilóba, mert az 57-et már nem tudtam hozni, amúgy a 62 kiló a természetes súlyom, alig kell így fogyasztanom – folytatja. – Az elmúlt három hétben rengeteget tanultam, folyamatosan lent edzünk Tatán, jobb ökölvívó lettem. Köszönettel tartozom a szövetségnek ezért a remek edzőtáborért, ahol francia és belga válogatott bunyósokkal kesztyűzhettem. Elég jelentős a különbség a két sportág között, az ökölvívás sokkal intenzívebb, folyamatosabb, gyorsabban kell gondolkodni, és észnél kell lenni, mert ha megütöm az ellenfelemet, azonnal visszatámad. Nagyon tetszik nekem a bunyó, a 2024-es párizsi olimpiáig most erre akarok összpontosítani, nem is mentem el most a kick-box világbajnokságra.
Roli nem véletlenül pártolt át most az ökölvíváshoz, ugyanis az olimpiai részvétel a nagy álma, és a párizsi olimpián még nem lesz teljes értékű sportág a kick-box, majd csak 2028-ban, Los Angelesben.
A bátyám, Ricsi hatására jöttem le annak idején ide az edzőterembe – beszél Roli a kezdetekről. – Nem tagadom, mindig is szerettem a verekedős filmeket, volt is egy Bruce Lee-figurám, de az igazi nagy kedvencem Rocky, azaz Sylvester Stallone. Igyekszem nem a szakember szemével nézni ezeket az akciófilmeket, de nem is az a lényeg, hogy szabályosak legyenek az ütések és a rúgások, hanem az izgalom és a dráma. Szerencsére tehetségesnek bizonyultam a kick-boxban, de ez még nem lett volna elég, kellett hozzá a szorgalom is. Abban sem volt hiány, csüggtem az edzőm szavain. Így jutottam el öt felnőtt világbajnoki címig, én lettem tizenhat évesen minden idők legfiatalabb felnőtt világbajnoka.
Rolinak nincsenek gátlásai, nem kishitű, Moldovával szólva minimális célja a maximum, ökölvívásban is világbajnok akar lenni. Ehhez persze megfelelő ellenfelekre lenne szüksége, ezért sokat akar külföldi versenyeken szerepelni. Itthon a 63,5 kilós Kovács Richárddal, a valamivel könnyebb, 54 kilós Csóka Nándorral szpárringol sokat, az olimpia előtt pedig az 57 kilós Gálos Roland felkészülését segítette Baján, a Petőfi-szigeten. Sajnos ő most nem jön a világbajnokságra, mert nem teljesen egészséges, így az 57 kiló üresen marad a válogatottunkban, ahogy a 48 és a 92 kiló is, mert sajnos Kiss Hunor Levente is megsérült.
Roli legjobb barátja a nemzetközi mezőnyben az orosz Albert Batirgazijev, az 57 kilós súlycsoport tokiói aranyérmese. Ha nem is a példaképe, de mindenképpen felnéz rá a tudása miatt.
Alberttel 2016-ban kick-box világbajnoki döntőt vívtam, akkor legyőzött engem 2-1-es megosztott pontozással, az volt az egyetlen világbajnoki döntőm, amit elvesztettem. Aztán átpártolt az ökölvívókhoz, mert úgy érezte, kick-boxban már nem maradt számára meghódítandó csúcs. De a barátságunk megmaradt, és most már mindketten bunyósok vagyunk. Ő egyébként nem indul Belgrádban, mert elment profinak, világbajnok lett a WBO szövetségnél.
Mondjuk, a profiboksz Roli távlati tervei között is szerepel. De előbb még a párizsi olimpia...
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)