Kis túlzással születésnapi góllal robbant be a hét végén a köztudatba, hiszen vasárnap tölti be a huszonegyet. Kitől is kapta az indítást a gólja előtt?

Katona Matyitól. Matyi egy évvel idősebb nálam, ő is az újpesti új hullám képviselője, és az a gólunkban az érdekes, hogy majdnem mi kaptunk gólt a másik oldalon, de Matyi szerelt, és azonnal indított egy hatvan méteres átadással. Azt hiszem, ennél fontosabb gólt még életemben nem rúgtam. Matyival különben annak idején együtt kezdtünk a Vasas Kubala Akadémián.

Ön mikor került Újpestre?

U17-es koromban kerültem ide a Vasasból.

Kibogarászták a statisztikusok, hogy 1988 óta nem volt ilyen idénykezdete az Újpestnek, amikor a tizedik fordulóig kellett várni az első győzelemre. Hogyan élték át és élték meg ezt a rettenetesen hosszú időszakot? Hiszen az Újpest az egyetlen magyar klub, amely 1912 óta megszakítás nélkül mindig NB I-es. Ez így is marad?

Ez biztos. Nem is kérdés, hogy bennmaradunk. De tény, hogy rettenetes volt megélni ezt a vesszőfutást, aminek még mindig nincs vége, hiszen hét ponttal még mindig utolsók vagyunk. Nem mondok nagy meglepetést, amikor azt mondom: nagyon nehéz volt. Fordulóról fordulóra nagyobb volt rajtunk a nyomás, mi is éreztük, hogy ez nagyon nincs rendben. Akár a csapat miatt, de saját magunk, az önbecsülésünk miatt is. Persze külső tényezők is jöttek...

Miféle külső tényezők? Csak nem a játékvezetők?

Nem, nem... A szurkolókra gondolok, meg a médiára...

Nocsak, mi lennénk a hibásak?

Nem ezt mondom, és nem is elsősorban az újságokra gondolok, hanem a közösségi médiára. Mert ahogy szaporodtak a vereségek, egyre több kárörvendő véleményt olvastunk a különféle közösségi platformokon, és ez nagyon rosszulesett. Lehet azt mondani, hogy kinevettek bennünket.

Ne csodálkozzanak, hiszen az Újpest csodás múltjával, a húsz bajnoki címmel, a tizenegy Magyar Kupa-elsőséggel összevetve az évek óta tartó mélyrepülést roppant éles a kontraszt.

Igen, de szerintem igazságtalan a mostani csapatot a régi nagyokhoz, Szuszáékhoz, Benéékhez mérni. Szóval, tényleg nagy nyomás alatt játszottunk, de úgy érzem, az első hat-hét fordulóban ezt még jól kezeltük. Tudtuk azt, hogy jó csapatunk van, tudtuk azt, hogy jó focit játszunk, csak egyszerűen nem jöttek az eredmények. Pechünk is volt, rengeteg oka volt annak, hogy nem sikerült nyernünk, de mindezt próbáltuk félretenni, és mindig a következő meccsre koncentráltuk. Azt hajtogattuk, és ebben bíztunk is, hogy egyszer minden rossz sorozatnak vége lesz, átszakad a gát. De csak nem szakadt át...

Mikor fogtak padlót, mikor jött el a mélypont?

A nyolcadik fordulóban, október másodikán, amikor otthon 3–1-re kikaptunk a szintén nyeretlen Gyirmóttól. Akkor ránk szakadt a szurkolók dühe, amit kaptunk a Facebookon, azt nem kívánom senkinek sem.

Megjegyzem, arra sem lehettek büszkék, amikor a tíz emberrel játszó Kisvárdát sem tudták megverni.

Nem is voltunk, az már a válogatott szünet után történt, de a Kisvárda mégiscsak az éllovas volt, és még mindig az. Egyértelmű, hogy Kisvárdán is nyernünk kellett volna, meg helyzeteket kialakítani, de egyik sem sikerült. Mégis úgy gondolom, hogy az már egy pozitívum, hogy nem kaptunk gólt, még ha maga a meccs csapnivaló is volt. Ha csak az eredményt nézzük, hogy az éllovas otthonában ikszeltünk, az nem rossz, persze a teljesítményre nem lehettünk büszkék. De végre szereztünk egy pontot, amiből tudtunk építkezni.

Azt mondja, Kisvárdán már elindultak felfelé?

Igen. És szerencsére a tizedik fordulóban a Fehérvár ellen ez be is teljesült.

Érezték, hogy ekkor fog megtörni a jég? Vagy önöket is meglepte a győzelem?

Ugyanúgy készültünk, mint az összes többi mérkőzésre, nem vesztettük el az önmagunkba vetett hitet egy pillanatra sem. Ez volt a legfontosabb tényezője a győzelmünknek. Nem úgy futottunk ki a pályára, hogy rágódtunk az addigi kudarcokon, hogy még a Gyirmóttól is kikaptunk otthon, hogy emberelőnyben nem tudtuk megverni a Kisvárdát, hogy nem nyertünk még egy meccset sem, hogy kezd elég rossz lenni a szituáció, jócskán leszakadva sereghajtók vagyunk. Hanem úgy mentünk ki, hogy történt, ami történt eddig, de mi vagyunk az Újpest, jó játékosaink vannak, jó a csapatunk, és ezt meg is kell mutatnunk. Bárki lehet az ellenfél, nekünk győznünk kell. Ezzel a mentalitással kezdtük a meccset.

Az a bizonyos sorsfordító pénteki gól...

A média és a szurkolók is elkezdtek élcelődni a Fradi elleni meccs előtt. Hogy ez már nem is derbi, csak ráhúzzák ezt a jelzőt, és az Újpest már nem méltó arra, hogy derbirésztvevőnek nevezzék. Ezt hogyan élte meg?

Csak a magam nevében tudok beszélni, de engem ez borzasztóan zavart. Ez a derbi már nem is derbi?! Ez ostobaság, a derbi mindig derbi marad, a pillanatnyi helyezéstől függetlenül. Még úgy is, hogy időtlen idők óta nem tudott nyerni az Újpest. A Fradi elleni összecsapás sohasem arról szól, hogy mi hányadik helyen vagyunk, a derbi az egészen másról szól.

Önnek ez hányadik derbije volt?

Úgy, hogy kezdőként léptem pályára, és végigjátszottam a meccset, a harmadik, de különben az ötödik.

Önnek mit jelent az Újpest? Nem itt kezdett futballozni, de már évek óta itt játszik.

Nagyon sokat jelent. Egyértelmű, hogy itt adták meg nekem azt a lehetőséget, ami mindig is az álmom volt, hogy NB I-es futballista legyek. Amiért egész életemben dolgoztam. Az egész karrieremet erre építettem fel, hogy egy felnőttcsapatban profi futballista lehessek az élvonalban. Nekem az Újpest volt a vágyaim beteljesülése. Nagyon nagy köszönettel tartozom ennek a klubnak. Pontosan emiatt számít nekem rengeteget egy ilyen mérkőzés, amelyet emberhátrányból az én gólommal nyerünk meg. Még úgy is, hogy egyáltalán nem menekültünk még meg, hogy még mindig utolsók vagyunk, és nagyon nehéz mérkőzések várnak ránk. A hozzáállással és az akaraterővel sosem volt probléma nálunk.

Gyerekkorában is Újpest-drukker volt?

Amióta itt játszom, igen.

Még szép... De nem úgy született.

Nem. A mi családunkban különben sem volt központi kérdés a futball, nem származom focista családból.

Milyen a viszonyuk a szurkolókkal? Tudjuk, hogy az újpesti drukkerek nem könnyű eset.

Hát ez egy jó kérdés. Úgy gondolom, hogy egy Újpest szintű csapatnál a szurkolók rengeteget jelentenek, óriási támogatást tudnak nyújtani. És mi igyekszünk is mindent megadni nekik. Nagyon sokat számít nekünk a véleményük. De ezt viszonozva is érezzük. A kemény mag mindig ott van, mindig kiáll a csapat mellett, bármennyire is gyengék az eredmények. Akik igazán szeretik Újpestet és a klubot.

Mi történt a Vidi-meccs lefújása után?

Nem voltak nagyon sokan...

Egészen pontosan 1508 néző volt.

Igen, de jó hangulatot teremtettek, aki kint volt, az szurkolt nekünk, megtapsoltak, éltettek a végén, zúgott végre a „Hajrá, lilák!”, végre azt éreztük, hogy szeretnek minket, buzdítanak minket, és végre elindultunk a jó irányban.

Úgy érzi, hogy tényleg elindultak?

Én mindenképpen. Nekem ez olyan lökést adott, és remélem, a többieknek is, aminek szerintem újabb győzelem lesz a folytatása. Szerdán Magyar Kupa-mérkőzés Budafokon, szombaton pedig utazunk Mezőkövesdre. Egyik sem lesz könnyű, Budafokon új edző van, a Mezőkövesd pedig legutóbb emberhátrányban nyert Kispesten.

Hogyan teltek a Vidi elleni győzelem utáni órák, napok?

Bulit nem csaptunk, végtére is utolsók vagyunk, de fontos győzelmet szereztünk. Jó volt a hangulat az öltözőben, átbeszéltük a dolgokat, végre nem a sebeinket kellett nyalogatni.

Mennyivel jobb győzni, mint kikapni!

Még szép... A következő edzések hangulata is egészen más volt, mint azelőtt, sokkal motiváltabbnak érezzük magunkat, és alig várjuk a következő meccseket. Lehet, hogy sablonduma, de ebből a győzelemből építkeznünk kell, és fogunk is.

(Borítókép:  Az újpesti Csongvai Áron gólöröme a labdarúgó OTP Bank Liga 10. fordulójában játszott Újpest FC-MOL Fehérvár FC mérkőzésen Budapesten, a Szusza Ferenc Stadionban 2021. október 22-én.  Fotó:  Szigetváry Zsolt / MTI)