Kilenc évvel ezelőtt letette a névjegyét, amikor U17-es Európa-bajnoki selejtezőn duplázott az olaszok ellen, kiharcolt egy tizenegyest, a Pisont István irányította csapat pedig 3–2-re nyert. Ennyi év távlatából hogyan látja, ott tart most a pályafutása, ahol akkor elképzelte?

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, játszottam a Szombathelyi Haladásban és Újpesten is, közel száz mérkőzésen léptem pályára az NB I-ben, azonban már 16 évesen is arra vágytam, hogy kipróbáljam magamat külföldön. Ez most sikerült, a célom, hogy folytassam.

Ígéretesen indult a profi karrierje, 20 évesen az élvonalban szereplő Haladás alapembere lett, ráadásul szombathelyi fiatalemberként. Aligha képzelhet el jobb rajtot egy helybéli srác. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

Mindig jó szívvel emlékszem vissza a Szombathelyen töltött időszakra. Ott nőttem fel, ott jártam végig a ranglétrát, és ott is mutatkoztam be az NB I-ben. Voltam kölcsönben Sopronban, utána sikerült visszakerülnöm, és beverekedtem magam a felnőttcsapatba. Michal Hipp vezetőedzővel megtaláltuk a közös hangot, abban a másfél szezonban nem nyújtottunk rossz teljesítményt, függetlenül attól, hogy a kiesés ellen harcoltunk. Olyan meccseket tudtunk megnyerni – főleg hazai közönség előtt –, amelyek mindig maradandó élmények lesznek.

Az egyik ilyen meccsen még szaltózott is. Utána úgy nyilatkozott, reméli, nem ez volt az utolsó. Azóta bemutatta az akrobatikus mozdulatot?

Tétmeccsen éppen múlt szombaton, az Excelsior elleni bajnokin. Egy góllal, 4–3-ra nyertünk, én szereztem a találkozó harmadik gólját.

(Rácz Barnabás gólja 5:35-nél.)

2019 elején került Újpestre. A fővárosban azonnal alapember lett, aztán szinte egyik pillanatról a másikra megtört a pályafutása. Mi történt?

Sok minden. Télen kerültem Újpestre, egy fél szezont pedig végigjátszottam. Tudtam fejlődni, bár nem olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna. A nyári felkészülés nem sikerült olyan jól, vagy nem velem képzelték el a folytatást, igazából nem is tudom a konkrét indokokat. Aztán jött egy edzőváltás, és az együttes sem azért a pozícióért küzdött, amit eredetileg terveztünk. Végül közös megállapodással bontottunk szerződést, hiszen nem játszottam, nem kaptam játéklehetőséget, én pedig hétről hétre pályára szerettem volna lépni.

Mi történt utána?

Úgy döntöttem, nem szeretnék Magyarországon maradni, hanem kipróbálok egy másik utat, ami lehet, hogy nehezebb, lehet, hogy könnyebb, de az enyém, és én hittem abban, hogy jó döntést hozok. Most egyelőre úgy érzem, jó útra léptem.

Mennyi idő alatt tűzte ki az új céljait, milyen hamar döntötte el, hogy búcsút int a hazai labdarúgásnak?

Gyerekként is mindig külföldön szerettem volna játszani, így az elhatározás, hogy légiósnak álljak, viszonylag gyorsan megszületett. Inkább a hogyan kérdése volt nehezebb, és a szerződésbontás előtti időszak, hiszen akkor már nem az első csapattal készültem. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy ha lesz rá lehetőségem, akkor mindenképp külföldre igazolok. Még fiatal vagyok, de már mégsem tizennyolc. Úgy voltam vele, hogy ha most kapok egy esélyt, azt meg kell ragadnom.

Miért szeretne külföldre igazolni egy fiatal magyar labdarúgó? Úgy érzi, jobban lehet ott fejlődni, mint itt, Magyarországon?

Igen. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más. Akiben van egy kis kalandvágy, vagy csak meg szeretne tapasztalni mást is, az menni fog, és ez így is van rendjén. Ez mindenkinek a saját döntése. Van, akinek az az álma, hogy 500 meccsen pályára lépjen a magyar élvonalban. A legfontosabb, hogy mindenki az álmaiért dolgozzon, így teszek én is.

Akkor egy itteni kérőnek esélye sem volt?

Volt megkeresésem, de kitartottam amellett, hogy elmegyek. Az álmok mindig messze mutatnak, és nem tudjuk, hol fognak befejeződni, ezért azt nem tudom állítani, hogy elcseréltem-e bármit is, hanem inkább azt mondom, hogy továbbra is követem az álmaimat.

Idén januárban szakított az Újpesttel. Mikor ment ki Hollandiába?

Egyből a szerződésbontás után, még januárban.

A koronavírus-járvány kellős közepén? Legalább volt csapat, ahova ment?

Nem volt. A The Intelligent Predators ügynökség, illetve Szolga Máté menedzser segített. Ők már korábban is itt éltek Hollandiában, így csak annyit tudtam, hol fogok lakni, de azt nem tudtam, hogy hol fogok játszani. Egy dologban voltam biztos, hogy menni akarok. Bíztam abban, hogy januárban találok magamnak egy csapatot.

Ez viszont nem így történt.

Nem bizony. Összességében fél évig voltam kint csapat nélkül. Két-három hónap után egy negyedosztályú csapathoz kerültem, velük készülhettem. Továbbra is sokat kellett egyedül tréningeznem, hiszen az amatőr ligákban a vírus miatt szünetelt a bajnokság, mérkőzéseket nem játszottunk.

Az megfordult a fejében, hogy mi lesz, ha ez a kaland a karrierjének a végállomása?

Elhatároztam, hogy fél évig mindenképp Hollandiában maradok. Nyáron volt bennem egy nagyobb kérdőjel, hiszen akkor még mindig nem volt csapatom. A tavaszi időszakban teljesen másra koncentráltam, arra, hogy odafigyeljek magamra, készüljek, ne sérüljek meg, hiszen orvos sem volt mögöttem. Nehéz félév volt, de nyáron sem adtam fel.

Mint utólag kiderült, jól is tette, hiszen szerződtette az FC Eindhoven.

Megfeleltem a próbajátékon, és egy plusz egy egyéves szerződést kötöttünk.

Tavasszal a HSC' 21 Haaksbergen edzéseit látogatta. Pontosan hogyan került a csapathoz?

A menedzserirodám segítségével. Szolga Máté régebben kint játszott, sőt ennél a negyedosztályú klubnál is volt játékos. Rajta keresztül kerestük meg őket. Nagyon rendesek voltak, azonnal mondták, hogy nyugodtan csatlakozzak hozzájuk. A játékostársak is jól fogadtak, pozitív volt a légkör, még úgy is, hogy a járványhelyzet miatt felszerelésben mentünk edzeni, és amikor véget ért a tréning, egyből mennünk is kellett haza.

Szóba került a szerződtetése?

Nyártól szerződtettek volna, csak időközben bejelentkezett a másodosztályú Eindhoven. Egyébként a HSC-nél is boldogok voltak, hogy egy ilyen klub lehetőséget kínált nekem.

Hogyan teltek a bizonytalanság hónapjai?

Arra fókuszáltam, hogy felépítsem magamat. Megtanultam, hogy az első mindig a teljesítmény, erre lehet építkezni. Szakemberek segítségét kértem, hogy jobb legyek a pályán és azon kívül is. Kőszegi András márkatanácsadóval komoly elemzéseket végeztünk motivációról, viselkedésről, önazonosságról. Ezek mellett pedig külön figyeltem a táplálkozásra, az egészséges étkezésre. Apró Attila edző és karakterfejlesztővel videoelemzésekbe kezdtünk, ebben már az egyéni képzéssel is foglalkozó Neofutball is segítségemre van, illetve rendszeresen konzultálok azóta is sportpszichológussal.

Jelenlegi egyesületénél mit szólnak hozzá, hogy külön elemzi a játékát klubhoz nem köthető szakemberrel?

Teljes mértékben támogatják, ha valaki pluszt csinál, és komplexen gondolkodik az egész futballról. Van, hogy az edzéseket is felvesszük videóra, és azokat is átbeszéljük, hogy tanuljunk belőle.

Arról mert volna álmodni, hogy ilyen jól kezdődik a hollandiai pályafutása? Jelenleg 13 mérkőzésen kettő gólnál és öt gólpassznál jár a szezonban, alapember a csapatban.

Mindennap azért dolgoztam, hogy meg tudjam mutatni magam, és hogy csapatként is sikeresek legyünk. Amikor nem volt csapatom, napról napra gondolkodtam, ugyanezt csinálom most is; hiszem, ma lehet elvégezni azt, ami a holnap sikerét hozza.

Mik a hosszú távú céljai? Mennyire gondolkodik előre?

Az álmom mindenképpen az, hogy az élvonalban futballozzak. Akár itt, akár egy még erősebb bajnokságban. Ez egy álom, a rövid távú célom viszont az, hogy sikeresen zárjam az idényt, és azt mondhassam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.

Tizenöt éves korától huszonegy éves koráig szerepelt a magyar utánpótlás-válogatottakban. Mennyire érzi távolinak, hogy bekerüljön Marco Rossi keretébe?

Természetesen szeretném újra felhúzni a címeres mezt, de egyelőre nem ezen gondolkodom. Az én dolgom, hogy mindig száz százalékot nyújtsak, és ha ez felkelti valakinek az érdeklődését, akkor annak külön örülök. Egy út elején járok, olyan helyen vagyok, ahol minden szempontból tudok fejlődni, és most ezt szeretném kiaknázni.

Hogyan látja, mi a különbség a holland és a magyar stílus között? Össze lehet hasonlítani a két közeget?

Ahogy már említettem, Hollandiában nem rosszabb vagy jobb, hanem más. Amit tapasztalok, hogy a mérkőzéseken folyamatosan kezdeményeznek a játékosok, ezáltal a támadófutball van előtérben. Gyorsabb, lüktetőbb a játék, több helyzet alakul ki, eseménydúsabbak a találkozók. Egy-egy pozícióban pedig megkapjuk a szabadságot, hogy az adott pozícióba belevigyük azt a kreativitást, ami bennünk van. Az idényt négy részre osztottuk fel, minden rész kilenc-tíz meccset foglal magába. Megvannak a célkitűzések, aztán amikor lezárul egy szakasz, akkor közösen megbeszéljük, hogy mit értünk el, mit nem, és min lehetne még javítani.

Ha télen kapna egy ajánlatot egy élvonalbeli klubtól, megfontolná?

Természetesen megfontolnám, de most másfelé tartok.

Van önben valamiféle tüske, hogy itthon nem sikerült nagy karriert befutnia?

Tüske nincs bennem, de lépnem kellett. Közel száz NB I-es meccsel nem lehetek boldogtalan. Én azonban másra vágytam, játszani akartam, és mindenképpen olyan helyen, ahol a támadófutballt részesítik előnyben, és kreatívan lehet játszani. Sok mindent kaptam a magyar focitól, de az álmom egyelőre kint van.

(Borítókép: Jeem Sportsphotography)