Október 4-én, a ZTE-től elszenvedett 2–0-s vereség után az MTK Budapest menesztette a vezetőedzőjét, Giovanni Costantinót. A csapat akkor négy ponttal a vonal, azaz a kiesőzóna felett állt a 7. helyen, nyolc fordulóban 10 pontot gyűjtve. Időközben lepergett hat kör, írd és mondd, két pontot szereztek a kék-fehérek, 1–13-as gólkülönbséggel, és már sereghajtók. A szombat délutáni, kisvárdai 5–0-s vereség után hívta fel a továbbra is munkanélküli olasz szakember az Indexet.
Látta a meccset? – érdeklődött Costantino, aki korábban öt évig Marco Rossi egyik segítőjeként dolgozott előbb a Budapest Honvédnál, majd Dunaszerdahelyen, végül a válogatottnál, ahonnan váratlanul az MTK-hoz szerződött röviddel a nyári Európa-bajnokság előtt. Ezzel kiváltva a szövetségi kapitány neheztelését, aki egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy Giovanni Costantino nevű embert nem ismer.
Én láttam, és ön? Hiszen úgy tudom, nem tartózkodik hazánkban.
Láttam, mert ha a magyar mobilom wifijét osztom meg a laptopommal, akkor tudom fogni az m4sport.hu-n a közvetítést. Nagyon elszomorodtam.
Még mindig fáj, hogy kirúgták?
Persze hogy fáj. Már akkor megmondtam, hogy indokolatlan volt a menesztésem, és semmi sem fog megoldódni a távozásommal. És sajnos igazam lett. Most sokkal rosszabb a csapat, mint velem volt. Hat forduló, négy vereség, két döntetlen, ráadásul sima kiesés a Magyar Kupában.
Az eredmények valóban erre engednek következtetni.
Az csak egy dolog. A csapat valóságos katasztrófa. Mármint a játéka. Drljo nem tud szélsőt játszani, nem tudja tartani a lépést a Kisvárda gyors játékosaival. Aztán Palincsár nem tízes, nem erre a posztra való, ráadásul fegyelmezetlenség miatt ki is állították. Nálam Mezei nem volt kezdő, sokan a csapatba követelték, hát tessék, most játszik, no de hogyan?!
Nem volt ajánlata a kirúgása óta eltelt időben, a majdnem két hónap alatt?
Tárgyaltam egy dán és tárgyalok egy ciprusi klubbal, de egyelőre még nincs semmi, munkanélküli vagyok. Igazából azt sem értem, hogy amikor a Kisvárda edző nélkül maradt João Janeiro távozása után, miért nem kerültem szóba. Emlegették Husztit, Borist, Pintért mint lehetséges utódot, én azonban mintha nem is léteznék. Na mindegy, úgy látszik, elfelejtettek engem.
Szívesen dolgozna Magyarországon?
Persze. Ez az az ország, amelynek a futballját a legjobban ismerem, öt évig dolgoztam itt. Otthon, Olaszországban úgysem kapnék munkát, logikus, hogy itt szeretnék dolgozni. Nézze meg! Mezőkövesden, Debrecenben és Kisvárdán az edzőváltást követően vagy javultak az eredmények, vagy nem nagyon változtak, egyedül az MTK lett rosszabb a menesztésem után. Valóban megérte kirúgni engem? Hát nem furcsa, hogy erről még senki sem írt?!
(Borítókép: Giovanni Costantino. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)