Hat góllal legyőzte Szlovákiát a magyar női kézilabda-válogatott a világbajnokság csoportkörének első fordulójában, ennél viszont már csak nehezebb lesz. Védekezésben, elsősorban kettesben és a beálló körül még sokat kell fejlődnünk, ha be akarunk jutni a legjobb nyolc közé.
Csütörtök este a magyar válogatottnak is megkezdődött a spanyolországi női kézilabda-világbajnokság. Golovin Vlagyimir csapata Szlovákia ellen játszott, amely a csoportban papíron a legkönnyebb ellenfélnek mutatkozott. Azonban a valóság ezúttal teljesen mást hozott, mint az elmélet.
Őrült tempóban, gyors gólokkal és gyenge védekezésekkel indult a mérkőzés. A harmadik percre már hét gól esett, nálunk az újra magára találó Háfra Noémi, a szlovákoknál a beállós Nikoleta Trunková kezdett be. Míg támadásban a magyar csapat betörésekből és átlövésekből is eredményes tudott lenni, addig az ellenfél többször is megtalálta beállóját, aki tudatosan a bal oldali hármas és kettes közé helyezkedett.
Már a franciák elleni felkészülési mérkőzéseken is kiütközött, hogy a válogatott védekezésének gyenge pontja a hosszú oldali kettes, ugyanis a kispadtól való távolság miatt azt az oldalt nem tudjuk cserélni.
Ez különösen akkor jelent problémát, amikor a kisebb termetű Klujber Katrin játszik a hosszú oldalon, ellenkező esetben őt mindig cseréltük.
Amikor viszont mégis bennragadt, akkor a hatos falról 5+1-es védekezésre váltottunk.
Az első játékrész során hol itt, hol ott volt az előny, ha nem hibázott volna bele a magyar válogatott ennyiszer, már itt el lehetett volna lépni az ellenféltől. Így viszont a félidő 16–16-os döntetlennel ért véget.
Érdekes módon a szlovák szövetségi kapitány, Pavol Streicher előbb kért időt, mint a magyar fél, ennél az időkérésnél nyugtatta úgy a játékosait Golovin, hogy „türelem, türelem”. Mire utalt ezzel? Egyrészt a magyar csapat néhol a kapkodás miatt hibázott bele, másrészt a kapitány korábban már utalt rá, hogy az ilyen mérkőzések általában a második félidő elején dőlnek el.
Golovinnak igaza lett. Az európai mezőnyben már nagyjából állandósult az a tizenhat csapatos mezőny, amely a kontinensviadalokon részt vesz (2016-ban, 2018-ban és 2020-ban is ugyanazok a csapatok jutottak ki az Európa-bajnokságra), azonban mögöttük van négy-öt olyan válogatott, akik meg tudják nehezíteni a dolgukat. Ilyen csapat például Szlovákia, de ott vannak még a beloruszok, az ukránok vagy az osztrákok is, utóbbiak alanyi jogon kvalifikáltak erre a világbajnokságra a szabadkártyás, egyébként stabil Eb-résztvevő Lengyelország ellen.
Amikor egy közepesen erős (mint például a magyar) válogatott találkozik e csapatok valamelyikével, a gyengébbik fél általában tartja magát az első félidőben, aztán
a második játékrész eleje, esetleg a 45-50. perc környéke dönti el, hogy végig szoros lesz-e az összecsapás.
Általában nem szokott az lenni, bár az Eb-selejtezőkön most az ukránok a horvátokat, a beloruszok pedig a németek kapták el idegenben.
Visszatérve a mérkőzésre: nagyjából arra lehetett számítani, mint a 2018-as Magyarország–Belorusz Eb-selejtezőn. Ott sokáig fej fej mellett haladtak a csapatok, a 45-50. percben még vezettek is a beloruszok, majd beindult a magyar henger, és a vége 30–22 lett ide. Ezúttal a második félidő elején sikerült megtörni az ellenfelet egy 6–0-s rohammal.
Bár ez a játékrész is hajmeresztően indult védekezés szempontjából, a szlovákok többször is belehibáztak, a magyar csapat pedig ezeket a kihagyásokat könyörtelenül kihasználta. Bár a szlovákok egyszer még visszazárkóztak három gólra, a győzelem egy percig nem forgott veszélyben, a vége 35–29-es magyar győzelem lett.
A hatgólos győzelem ellenére a 29 kapott gól a szlovák válogatottól kifejezetten sok. Mint ahogy az már korábban is felvetődött, a hármas védők hibái mellett a kettes védekezés a magyar csapat leggyengébb pontja. Ennek orvoslására több lehetőség is adódik, csak nem biztos, hogy van még rá elég idő.
Az egyik lehetőség az egyesben nemzetközi szinten teljesítő Márton Gréta kettesben való kipróbálása. A másik Klujber hosszú oldali játéka esetén a jobb átlövő zavaró védekezése, bár az 5+1-es felállás a gyorsabb csapatok ellen, mint a koreai, a dán vagy a német kellemetlen helyzetbe hozhatja a belső embereinket. A csehek ellen viszont mindenképpen érdemes lenne hosszabb időn keresztül is kipróbálni.
Ami még sok problémát okozott, hogy
a szlovákok 44 kaput eltaláló lövéséből 29 érkezett hat méterről,
ez pedig elképesztően kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kapusokat. Tekintve hogy a támadásban kezdőlövőink gyengébbek védekezésben, viszont gyorsabbak. Ezért érdemesebb lenne építeni a magasabb kettes kilépésekre, hogy kevesebb legyen az átlövés, amivel különösen Bíró Blankának szokott meggyűlni a baja.
Természetesen így nagyobb területek maradnak, és a dinamikus mozgású átlövők biztos hogy többször is megverik a védőinket. Ha viszont ez megtörténik, akkor is lehet arra törekedni, hogy ha már elment a kettes mellett az ellenfél játékosa, legalább kifelé tegye meg úgy, hogy kiszorított helyzetből kelljen lőnie. Kim Rasmussen korábbi szövetségi kapitány például inkább az egyes és kettes közötti területről hagyta a lövéseket, mint szélről.
Ennek a védekezési taktikának egyébként az is az előnye, hogy
jó esetben középre tereli az ellenfél átlövőit, ahol 190 centiméter átlagmagasságú hármasaink fogadják őket.
Az átlövéseket pedig ezzel nagy számban ki lehet szűrni. Ez volt a siker kulcsa az olimpia utolsó két csoportmérkőzésén is.
A győzelem megvan, és természetesen ez a lényeg. Akik támadásban pályára léptek, szinte mindannyian dicsérhetők, közülük is kiemelkedik azonban Háfra Noémi. Háfra esete azért is érdekes, mert eddig az volt az alaptézis a magyar kézilabdában, hogy akkor jó a válogatottnak, ha a kulcsemberei minél többet játszanak a klubcsapatukban.
Egy mérkőzésből természetesen nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, azonban Háfra kifejezetten keveset játszott a Győri ETO-ban, mégis a válogatott legjobbja volt a szlovákok elleni találkozón. A játékpercek mellett felvetődik, hogy legalább olyan fontos az őt körülvevő közeg, valamint az is érdekes egybeesés, hogy az elmúlt egy-két, gyengébben sikerült világverseny előtt panaszkodott arra, hogy fáradt a sok klubmérkőzés miatt.
Lehet, hogy a kevesebb játékperc és a jó közeg pozitívabb hatással van a válogatottban nyújtott teljesítményére, mint amikor rengeteget játszott a Ferencvárosban?
Az elkövetkező két (remélhetőleg) hétben kiderül.
Háfra mellett kiemelendő még Klujber, aki előbbihez hasonlóan hét gólt szerzett, valamint az öt találatot jegyző Vámos Petra. A beállósaink közül az elmúlt időszakban már stabilan a legjobb teljesítményt nyújtja Bordás Réka, aki három remek góllal járult hozzá a 35–29-es győzelemhez.
Ha viszont a nyolc közé akar kerülni a válogatott, rengeteget kell még fejlődnie, főleg elnézve a mieink összecsapása előtti Németország–Csehország-mérkőzést, ahol előbbi 10 góllal, 31–21-re verte meg az általában kifejezetten veszélyes cseh csapatot.
Golovin Vlagyimir együttese legközelebb szombaton 20.30-tól lép pályára Csehország ellen.
(Borítókép: Lukács Viktória [j], valamint a szlovák Marianna Rebicová [b] és Nikoleta Trúnková a spanyolországi női kézilabda-világbajnokság E csoportjának első fordulójában a Magyarország–Szlovákia-mérkőzésen a llíriai sportcsarnokban 2021. december 2-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)