A magyar női kézilabda-válogatott 11 gólos vereséget szenvedett Dániától a középdöntő első mérkőzésén. A negyeddöntő elúszott, de jelen állás szerint a 9–12. helyért is nagyot kell majd harcolni.
A vasárnapi, németek elleni találkozó után ismét fontos mérkőzést játszott a negyeddöntőbe jutás szempontjából a magyar női kézilabda-válogatott Dánia ellen. Az összecsapás esélyesének alapvetően sem a magyar csapat számított, erre csak rátett egy lapáttal az, hogy a dánoknak velünk ellentétben nem kellett új helyszínre utazniuk, valamint a skandinávok sokkal könnyebb csoportkörös ellenfelei.
Ebbe azonban könnyen bele lehet aludni egy komolyabb ellenfél elleni mérkőzésen, és a dánok az elején rendesen bele is aludtak. Az első két gólt Márton Gréta és Szöllősi-Zácsik Szandra révén mi szereztük, a védekezés és a kapusteljesítmény Bíró Blanka részéről pedig abszolút rendben volt. A dánok csak a 6. percben tudták megszerezni az első góljukat Rikke Iversen révén, majd ezt követően a 13. percben 7–4-re mi vezettünk. Ekkor azonban megállt a támadójátékunk, a 18. percben pedig Anne Mette Hansen góljával már Dánia vette át a kezdeményezést 8–7-es állásnál.
Az előnyüket még növelni is tudták a félidő végéig, az pedig különösen bosszantó volt, hogy sokszor ugyanabból a figurából szereztek gólt, amikor
az átlövők csináltak egy keresztet, a beállós váltásából és zárásából pedig a balátlövő Hansen vagy a jobbátlövő Louise Burgaard az ellenkező oldali kettes és hármas között simán begyalogolt.
A félidő 15–11 volt oda.
A második játékrész elején szintén volt néhány jó védekezésünk, viszont ezúttal nem jött az extra teljesítmény a szünet után. A kiválóan védő Althea Reinhardt, valamint a hat gólig jutó Kristina Jörgensen és az ötgólos Hansen vezérletével fokozatosan ellépett az ellenfél, és végül fölényesen, 30–19-re megnyerte a találkozót.
Érdekes volt hallgatni a mérkőzés utáni interjúkat. Amellett, hogy Golovin Vlagyimir is nagyon szomorúan nyilatkozott, az is feltűnő volt, hogy Kovács Anett mellett a szövetségi kapitány is
a reményvesztettséget és az akarat hiányát emelte ki mint döntő tényezőt.
Bár nem adtunk el annyi labdát, mint a németek ellen, és többet is lőttünk kapura, mint a dánok, azonban a 39 százalékos lövéshatékonyság elképesztően gyenge. Ehhez egyébként hozzátett az 50 százalékkal védő Reinhardt is, aki eddig valószínűleg élete világversenyét futja.
Ez különösen jól mutatja, hogy mi mindent a németek elleni mérkőzésre tettünk fel taktikailag és fizikálisan is. Az egész mérkőzésen érződött, hogy Jesper Jensen jobban felkészítette csapatát az ellenfélből, mint Golovin. Ez mondjuk nem volt nehéz feladat, hiszen a keret összeállításakor elkövetett hibák miatt a magyar válogatottnak minimális variációs lehetőségei voltak, elsősorban támadásban. A válogatási elvekkel kapcsolatos problémákról ebben a cikkben írtunk korábban.
Ugyanakkor nem szabad az egészet Golovin nyakába varrni, hiszen a játékosok hozzáállása, valamint fizikális állapota is további kérdéseket vet fel. Aggasztó azt látni, hogy
a játékosaink már a harmadik mérkőzésük után kifulladtak a világbajnokságon,
emellett azt is, hogy mentálisan láthatóan semmit sem sikerült előrelépni, hiszen a vasárnapi vereség nagy valószínűséggel még a dánok ellen is ott motoszkált a fejekben. A tavalyi Európa-bajnokságon is egy vereségen, a hollandok ellenin úszott el az egész torna magyar szempontból. Most sem történt ez másképp.
Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy ebben a lebonyolításban nagyon nem is lehetett volna mást csinálni, mint azt, hogy a németek vagy a dánok elleni mérkőzést helyezzük teljes fókuszba. A magyar férfi kézilabda-válogatott stratégiájának is ugyanez volt az alapja a januári világbajnokságon. Azon az ágon szintén az utolsó, németek elleni csoportmérkőzés volt a döntő a nyolc közé kerülés szempontjából, csak ott egy góllal mi győztünk. Később bár simán kikaptunk a spanyoloktól, de így is bejutottunk a negyeddöntőbe, ahol egy hajszálon múlt a legjobb négybe kerülés a franciák ellen, és végül ötödikek lettünk.
Most az az egy gól ellenünk volt, a Dánia elleni összecsapás, valamint a csoportmérkőzések pedig megmutatták ismét, hogy
sokkal közelebb vagyunk a cseh, sőt talán a szlovák válogatotthoz is, mint a közvetlen világelithez.
A célok és a realitások közti különbségről itt írtunk bővebben a torna előtt. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a lányok viszonylag jó mentális állapotban legyenek a hét további részében, hiszen ha Kongó nem is, de a futós Dél-Korea még tartogathat kellemetlen meglepetéseket, főleg egy motiválatlan és fáradt magyar válogatott számára.
Egyébként Dél-Korea nagyon simán megverte a vasárnap szintén nagyot harcoló Csehországot, és a mai vereség tükrében már nem is tűnik annyira soknak az ázsiaiak 12 gólos zakója a dánok ellen. Ráadásul a győri Rju Eun Hi, valamint az irányító Li Mig Gjong alaposan meg tudja szórni szinte bármelyik csapatot a világon.
A negyeddöntő sajnos elúszott, de jelen állás szerint a 9–12. helyért is nagyot kell majd harcolnia a magyar válogatottnak, amihez föl kell állni a padlóról mentálisan és fizikálisan is az elmúlt napok vereségei után.
A magyar válogatott legközelebb pénteken 18.00-kor lép pályára Kongó ellen.
(Borítókép: Szöllősi-Zácsik Szandra, a magyar és Simone Catherine Petersen, a dán válogatott játékosa a spanyolországi női kézilabda-világbajnokság középdöntőjének első fordulójában játszott mérkőzésen, a granollersi sportcsarnokban 2021. december 8-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)