Bajkai István napra pontosan két éve a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke. A vele készített interjú elején felütésképpen arra kértük az elnököt, vonja meg ennek az új érát nyitó nehéz időszaknak a mérlegét.

Szervezeti és sportszakmai megújulás, valamint az ezeknek az alapját képező pénzügyi stabilizáció lebegett a szemem előtt, amikor 2019. december 15-én megválasztottak a szövetség elnökének. Mindezt megvalósítani emberes feladat, hát még úgy, hogy 2020 – mintha mindez nem lett volna elég – elején jön a koronavírus-világjárvány, mint nehezítő körülmény. Lehetetlen vagy nagyon komplikált lett edzeni, versenyezni, versenyeket rendezni. Ezzel együtt sikerült anyagilag stabilizálni a szövetséget, a magyar ökölvívást, egyetlen kifizetetlen számlánk sincs. Bertók Róbert szövetségi kapitányi kinevezésével pedig sportszakmai értelemben is nagyot léptünk előre, jó úton járunk – kezdte az elnök.

Ez mind dicséretes, de ha azt nézzük, hogy az 1997-es budapesti világbajnokság óta, amikor Kovács István és Erdei Zsolt személyében két aranyérmesünk volt, a nemzetközi eredményességünk szakadatlanul romlik, illetve alacsony szinten stagnál, akkor nem rózsás a kép. Hogyan lehetne megfordítani ezt a tendenciát?

Kétségtelen, az anyagi gondokat megfelelő támogatással meg lehet oldani, az edzőképzés és a sikeres versenyzők nevelése azonban hosszadalmas folyamat. A leépülés nyolc-tíz, adott esetben tizenöt éves folyamat volt, hosszú évek késedelmei és hibái vezettek ide, ahol most tartunk. Ebből a helyzetből kell felállnunk. Alapfeltétel a kiváló edzők képzése, nem véletlen, hogy ezt a kérdést kiemelten kezeljük. Ezért is kötöttünk együttműködési megállapodást a Testnevelési Egyetemmel, nagyszabású programba kezdtünk az edzőkkel, mert pontosan tudjuk, hogy jó edzők nélkül nem lesznek jó ökölvívóink.

A másik súlyos gond, hogy kevés a fiatal – és nem csak a fiatal – ökölvívó. Bár a mostani bajnokság indulói létszáma, a 101 versenyző némi növekedés a 2020-as adathoz – 86 induló – képest, de ha ezt 13 súlycsoportra osztjuk el, akkor alacsony szám jön ki.

Részben a sportág támogatásával, részben a népszerűsítésével vonhatunk be nagyobb tömegeket, azzal, hogy levittük az ökölvívás alsó korhatárát 12 évre, azaz bevezettük az U12-es korosztályt, szélesíteni szándékozunk az ökölvívás bázisát. A létszámnövekedésnek már határozott jelei mutatkoznak. Másfelől pedig anyagilag is igyekszünk megbecsülni a sportolókat, és ez is vonzó a fiataloknak.

Egyetlen tokiói olimpikonunk, Gálos Roland profinak állt – nem vagyok biztos benne, így több pénzhez jut, mint amatőrként... –, s a jobb megbecsülés irányába mutat, hogy pénzdíjas lesz a bajnokság.

Valóban, az aranyérmesek százezer, az ezüstérmesek ötvenezer, a bronzérmesek huszonötezer forintot kapnak, ezért már megéri szorítóba lépni. Igyekszünk így is megbecsülni a sportolóinkat. Nekik is meg kell élni valamiből, ott van még a Gerevich-ösztöndíj is, szóval, segítünk, ahol tudunk.

Az ökölvívás egyelőre kiemelt sportág, az is marad?

Úgy gondolom, hogy meg tudjuk oldani ezt a nehéz helyzetet is, nem fenyegeti veszély a kiemelt státusunkat, nyilván nemzetközi szinten akad még bőven tennivaló, és sok együttműködésre lesz szükség.

A veszélyt az jelentené, ha a sportág lekerülne a 2028-as olimpia műsoráról.

Erre nincs ráhatásunk, de az IBA-nak magyar főtitkára van Kovács Kokó István személyében, és ő intenzíven dolgozik a sportág megmentéséért, mint ahogy mi is ezt tesszük a magunk eszközeivel. A megújulás programja, amit Umar Kremljov IBA-elnök és csapata lerakott az asztalra, sikerrel kecsegtet, mint ahogy a pénzügyi stabilitás és a szervezeti rekonstrukció is biztató. Nagyon is érezhető a rendcsinálás szándéka.

Mit vár a bajnokságtól?

Izgalmas mérkőzéseket, és azt, hogy mindig győzzön a legjobb. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a sportág nemzetközi megítélésének nem tettek jót a riói olimpia és az azt követő viadalok pontozói csalásai, most ennek a levét issza a sportág, és ezért is döntött egyelőre úgy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy nem szerepelteti a 2028-as los Angeles-i játékok programján az ökölvívást. Ez azonban legkésőbb 2023-ig megváltozhat, és ha a most már IBA néven futó nemzetközi szövetség, az egykori AIBA céljai megvalósulnak, akkor az ökölvívás a jövőben is olimpiai sportág marad. Győrben egyébként 13 súlycsoportban rendezünk küzdelmeket, sajnos a járványhelyzet miatt és szövetségi orvosunk, dr. Somogyi Péter ajánlására zárt kapuk mögött. Mindennap gyorstesztet kell végezniük a versenyzőknek, akik az arcmaszkot csak közvetlenül a szorítóba lépés előtt vehetik le.

Melyek a távlati tervek?

Hosszú távon szeretnénk visszakerülni a nemzetközi élvonalba, hogy a 2024-es párizsi olimpián már éremreményekkel léphessenek ringbe a kvalifikált versenyzőink. Az első lépést a májusi, jereváni Európa-bajnokságon kell megtenni bokszolóinknak ezen az úton, illetve még azt megelőzően februárban a Bocskai István Emlékversenyen, Debrecenben.

Amelynek rangja még tovább emelkedik, ha minden igaz.

Az IBA  Európából eddig két versenynek adott minősítést. Az egyik a Bocskai Emlékverseny, amely a „Silver Gloves Tournament” része lesz. Rendkívül nagy elismerés a magyar ökölvívás számára, hogy egy ilyen rangos versenysorozat egyik fontos állomását rendezhetjük meg. A sportág legnagyobb egyéniségei léphetnek szorítóba Debrecenben. Ez annak visszaigazolása, hogy a Magyar Ökölvívó Szakszövetség jó úton halad a sportág hazai megújításában. A pénzdíjnak, valamint a megszerezhető ranglistapontoknak köszönhetően az eddigieknél is színvonalasabb versenyre számíthatunk. Távlati terveink között szerepel, Bolla Szilárd és Nagy Zoltán szervezőkkel karöltve, hogy februári kezdettel visszatér a BoxingOne nemzetközi ökölvívó csapatbajnokság. Részvételi szándékát jelezte Szlovákia, Ausztria, Szerbia, Horvátország és Magyarország két csapata.

(Borítókép: Kiss Hunor Levente, az egyik esélyes a szupernehézsúlyban.  Fotó:Bodnár Patrícia / Index)