Gyönyörű szép antré volt Árontól, az ő dicsősége ez a diadal, neki kell learatnia a babérokat. Igazából nem is hagyott minket izgulni, egyedül a grúz (a georgiai Sandro Bazadze – a szerk.) ellen volt egy kicsit szoros a meccs, de hát a grúzok nagyon kemény legények, négyen vannak Tokióban, és vívni is tudnak – mondta az Indexnek Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány, aki egészségi okokból – szemproblémái miatt – itthon maradt, és televízión követte Szilágyi diadalmenetét.

Udvarhelyi kitért arra is, hogy teljesen átrendeződött a kardvívás élmezőnye a korábbi évekhez, évtizedekhez képest.

Három iráni volt a 32-es táblán, ugyanakkor hol voltak az oroszok?! Én ennek különben örülök, hogy most az oroszok gyengébbek, mert ez jól jön nekünk a csapatban. Amiben egyébként szintén nem vagyunk esélytelenek, ha azt nézzük, hogy a legutóbbi világ- és Európa-bajnokságon csak egy, illetve két tussal maradtunk le az aranyéremről – folytatta a szakember, aki ezek szerint bízik a Szilágyi, Szatmári András, Decsi Tamás, Gémesi Csanád összetételű csapatban. – A szabályok olyanok, hogy ésszerű az alaptrióval, tehát Szilágyival, Szatmárival és Decsivel kezdeni, mert ebben az esetben van lehetőség cserére, Gémesi beszállhat szükség esetén. Ha viszont a tartalék, azaz Csanád kezd, akkor már ennek a hármasnak kell végigvívnia a mérkőzést.

A kapitánnyal arról is beszélgettünk, mérhető-e az immár háromszoros egyéni olimpiai bajnok Szilágyi tudása, klasszisa a nagy elődökéhez.

Gerevichékről, Kárpátiékról, pláne Kabosról, Jekelfalussy-Pillerről, Fuchsról nincsenek személyes élményeim, de Pézsa Tibort már láttam vívni, Szabó Bence meg a kortársam, hogy csak a magyar egyéni olimpiai bajnok kardozókat említsem – idézte fel a közel- és kevésbé közelmúlt magyar kardozó legendáit. – Pézsa óriási vívó volt, nemcsak a tudása, hanem az egyénisége is a többiek fölé emelte, hála istennek, még él is. Jártunk ki a versenyeire, igazi show volt, a fanyar iróniáját csak kevesen értették, sajnos. Bence hasonlóan korszakos vívó volt, de Áron nem marad el tőlük. Azzal, hogy behozták az elektromos találatjelzőt, rettenetesen felgyorsult a kardvívás, sokkal dinamikusabb lett. És nemcsak, hogy gyorsabb lett, hanem gyorsan váltani is meg kellett tanulni, mert – tetszik, nem tetszik – ma már az a cél, hogy becsapjuk az ellenfelet. Aki szintén be akar téged csapni. Ebben a rendszerben a nagy nevek hamar elhullhatnak, ahogy most is történt Áron kivételével. Ő azonban akkora extraklasszis, aki annyira céltudatos, technikailag, taktikailag és fizikailag is annyira felkészült, minden mozdulatánál tudja, hogy mi fog történni, hogy párját ritkítja.

De van még egy tulajdonsága Szilágyinak, amivel kiemelkedik kortársai közül.

A tisztessége, a sportszerűsége. Kicsit olyan ő, mint a régi korok gentlemanjei, úriemberei. Gondolja el, amikor a budapesti vb-n két éve egy tussal elvesztették a csapattdöntőt, voltak fura bírói ítéletek, és ott mindenki elkezdett hőzöngeni, hogy elcsalták, meg minden. Mindenki, kivéve Áront. Ő csak ennyit mondott: „Nem a bíró volt a hibás, mi rontottuk el.” Monacóban kapott is érte fair play-díjat. Ő ebben is példát mutat.

Udvarhelyi persze sajnálja, hogy nem lehet ott Tokióban.

Ez lett volna a hetedik olimpiám, ha tavaly rendezik, akkor ki tudtam volna menni. 1992-ben Barcelonában kezdtem, Tokiót én magam mondtam le. A bizalmat érzem Csampa Zsolt elnök úrtól, talán még Párizs összejön, hiszen addig már csak három év van hátra.

A mester végül szót ejtett öreg cimborájáról, Decsi Istvánról, a Decsi-dinasztia fejéről is.

Panatta (ez Decsi Pista beceneve – a szerk.) most biztosan nagyon boldog, hiszen Andris fia edzőként Rio után már másodszor segítette olimpiai bajnoki címhez Áront. Szilágyi első olimpiai aranyérménél, Londonban az elhunyt Gerevich György helyébe lépő Somlai Béla volt az edzője, majd utána a Szingapúrból kimondottan Szilágyi kedvéért hazatérő Decsi András. A két Decsi fivér apjával, az árpádföldi mesteredzővel, Pistával lassan ötven éve vagyunk jó barátok, együtt szolgáltunk határőrként a seregben, sőt, még Thaiföldön is együtt ültünk elefántháton egy alkalommal!

Reggelig hallgatnánk Fusé (egy újabb becenév, amit Napoleon rendőrminiszteréről, Joseph Fouchéról kapott a kapitány) anekdotáit, amelyek újra és újra visszakanyarodnak a történelem egyik – ha nem a – legnagyobb kardvívójához, az immár háromszoros egyéni olimpiai bajnok Szilágyi Áronhoz.

(Borítókép: Szilágyi Áron ismét megvédte olimpiai bajnoki címét a férfi kardozók egyéni versenyének döntőjében a világméretű koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián a Makuhari Rendezvényközpontban 2021. július 24-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)