Péni István ötödik lett férfi 10 méteres légpuskában a tokiói olimpián. A döntő után nem volt elkeseredve, mert noha éremért jött, még van két versenyszáma, az önbizalma pedig továbbra is egészséges mértékben megvan, akárcsak a motivációja. Nem is lehet azt mondani, hogy elkeseredetten nyilatkozott volna a vegyes zónában.
„Elégedett vagyok az alapversennyel, abban a tudatállapotban voltam, amiben szerettem volna lenni. Jól kezdtem, az első öt lövésem magabiztos volt, az utolsó 10 mondjuk kisebb 10-es volt, de azok is belsők.
Összességében kiválóan sikerült, hoztam azt a szintet, amit eddig, a 629,4 egy nagyon erős eredmény.
Meglepően erős volt a mezőny, fantasztikus eredmények születtek ma, egy hajszál választotta el a versenyzőket egymástól. A döntő előtt próbáltam minél többet meditálni, fókuszált és jókedvű voltam, a mentális résszel is elégedett lehetek.
Sajnálom, hogy a finálé közepén jött néhány kisebb hiba, azzal a 9,8-cal még nem is lett volna baj, de aztán becsúszott egymás után pár 10,2, és volt egy 10,0 is, ami megbüntetett, az vitte el.
Az a legfájóbb, hogy amikor megint 10,8-at lőttem, akkor éreztem, hogy megint összeálltam, és hogy vissza tudok jönni. nem egy versenyen nyertem érmet kieső pozícióból, itt is ezt éreztem, erre a török is pont 10,8-at lőtt.
Az nem volt tudatos, hogy itt már gyorsabban lőttem, de az azért zavarni szokott, ha a többiek már ellőtték, ezért nem szeretek utolsóként tüzelni, a döntőkben jellemző rám, hogy az elsők között lövök.
Összességében persze boldog vagyok, de ha előre ezt mondják, nem írtam volna alá, mert érmet szerettem volna nyerni, viszont ami munkát lehetett, azt beletettem.
Lesz még két versenyem, bizakodó vagyok, megyünk tovább. Nyilván rögtön elkezdtem agyalni, hogy miben lehettem volna még jobb, de arra jutottam, hogy végig koncentrált voltam, talán ott egy kicsit lelassultam, és lekéstem a lövéseket, szóval mégiscsak fájó, de innentől az összetettre és a mixre figyelek.
Önmagában az egy csoda, hogy itt vagyok, amit velem tettek, azt senki nem érdemli. Nekem volt a legnehezebb felkészülésem az egész mezőnyből, sőt az egész magyar csapatból. Mit mondjak? Vannak gonosz emberek, ennyi”
– utalt Péni István arra az ügyre, ami közte és Sidi Péter között húzódik már egy ideje.