Huszonöt éve történt. Nem kell Matuzsálemnek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk: 1996. július 27-én hajnali 1 óra 25 perckor csőbomba robbant az atlantai Olimpiai Parkban. A robbanásban életét vesztette egy fiatal anya és egy török operatőr, akinek a sokkhatás következtében állt meg a szíve. Az olimpiák történetének egyik legbizarrabb tragédiájáról ma sem tudjuk, hogy az elkövetőt mi motiválta.
„Szombat hajnal volt, 1 óra 25 perc, ötvenezer ember tombolt a Centenáriumi Olimpiai Park rockkoncertjén. Nem tudhatták, hogy 18 perccel korábban egy – mint később megállapították – fehér bőrű, akcentus nélküli férfi felhívta az atlantai rendőrséget a 911-es számon, azaz a forródróton, és közölte, fél órán belül bomba robban a parkban.
Éppen a Szívroham nevű banda csapott a húrokba, amikor a szerkezet felrobbant.
Egy nő – aki a kislányát hozta el a koncertre – szörnyethalt a repeszdarabok okozta sérülésektől, egy török operatőr pedig attól, hogy az ijedtségtől szívrohamot kapott.
A Szívroham koncertje alatt… Összesen 111-en sérültek meg a szögektől, amelyek a csőbombából kirepültek.
Harminc órával később, amikor ezeket a sorokat diktálom, a rendőrség már nyomon van. A telefonhívás igen fontos támpontokat ad a rejtélyes férfi kilétét illetően. A szakértőknek a hangszínből nem okozott gondot megállapítani, hogy fehér bőrű, tájszólás vagy idegen akcentus nélküli emberről van szó. Percekkel a robbantás után már azt is tudták, hogy a parktól egysaroknyira, egy nyilvános készülékről érkezett a hívás. Minden szóba jöhető ujjlenyomatot, cipőtalpnyomot rögzített az FBI. Vasárnapi lapértesülések szerint szorul a hurok a merénylő(k) körül. A nyomok feltehetően egy georgiai fegyveres szervezethez vezetnek, amelynek három tagja már április óta letartóztatásban van. Állítólag az sem kizárható, hogy összefüggés van a TWA légitársaságnak a New York-i repülőtér közelében felrobbantott 800-as járata és az atlantai merénylet között.
A robbantás – képletesen szólva – robbanással volt egyenértékű az olimpiai családban is, jóllehet a helyszín szigorúan véve nem tartozik a játékok területéhez, és a bejárás is szabad, az embereknek nem kell átmenniük semmiféle fémdetektoros kapun.
Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke a tragédia hírére azonnal Marriott szállóbeli lakosztályába rendelte a szervezet négy alelnökét – köztük Schmitt Pált is –, és telefonos konferenciabeszélgetést tartott, melynek résztvevője Billy Payne, a szervezőbizottság elnöke, az FBI igazgatója, Atlanta város polgármestere és rendőrfőnöke, valamint Georgia állam kormányzója volt. Hajnali négykor összeült a NOB végrehajtó bizottsága, és meghozta a döntést a továbbiakat illetően is.
Az alapkérdés a következő volt: vállalhatják-e teljes felelősséggel a játékok folytatását? A végkövetkeztetés: The Games will go on! Azaz: A játékok folytatódnak!
Árnyalatnyi hangsúlyeltolódás tapasztalható a híres, 1972-es Avery Brundage-mondathoz képest, melyet az izraeli sportolók ellen a müncheni olimpiai faluban elkövetett palesztin terrorakció után jelentett ki: The Games must go on!, vagyis a játékoknak folytatódniuk kell. Egyidejűleg valamennyi olimpiai létesítményben s helyszínen félárbócra eresztették az ötkarikás olimpiai lobogót. Sokan megkérdezték, vajon Samaranch konzultált-e Bili Clintonnal, az Egyesült Államok elnökével. Az egyik NOB-tagtól kapotti információ szerint igen, de csak a döntés meghozatala után. S miért? „Mert ez az ő olimpiája…”
Pontosan 25 évvel ezelőtt ezekkel a mondatokkal kezdtem az Esti Hírlapnak adott tudósításomat Atlantából, az olimpia helyszínén végrehajtott, két ember életét követelő robbantásról.
A szállásunk nem messze volt az Olimpiai Parktól, magunk is felriadtunk a durranásra – nem egy atombomba volt, csak egy házilag fabrikált úgynevezett csőbomba –, ám utána visszaszenderedtünk, s csak reggel értesültünk a történtekről.
Különben is, azon a reggelen sokkal jobban érdekelt minket Kiss Balázs váratlan, de annál kellemesebb aranyérme a kalapácsvetésben, és még mindig nem hevertük ki vízilabdázóink fatális vereségét és kiesését a spanyolok elleni elődöntőben.
Atlanta azonban gyászban volt.
Frank McGuire, az FBI bombaügyi szakértője szerint az olimpiai parkban alkalmazott robbanószerkezet egy házilag fabrikált úgynevezett csőbomba volt, a lehető legprimitívebb fajtából.
Ezt a bombát amatőrök alkalmazzák, a mi szakzsargonunkban a 101-es nevet viseli – nyilatkozta McGuire. – Az alkatrészek könnyen, olcsón beszerezhetők, ennélfogva szinte kinyomozhatatlan az eredetük. Az összeszerelés még ennél is egyszerűbb, már csak azért is, mert az interneten (1996-ban már volt internet, még ha csak viszonylag kevesen is barangoltak rajta – a szerk.) féltucatnyi receptet olvashatnak a bombát készíteni szándékozók. Ha pedig az illető nem rendelkezik számítógéppel, egyszerűen bemegy egy könyvtárba, és kikölcsönzi az idevágó szakanyagot.
A robbantás célja két nappal később még mindig ismeretlen volt, s nem tűnt logikusnak, hogyha a merénylő emberéletek kioltását tervezte – ami be is következett –, miért figyelmeztette 18 perccel a detonáció előtt a rendőrséget. Ezt a technikát egyébként – a hatóságok utolsó pillanatban történő értesítését – az Ír Köztársasági Hadsereg merénylői tökéletesítették, a módszer több tekintetben is az IRA-ra vallott.
Valószínűleg meglepte a világot, hogy a CNN eredeti felvétellel rendelkezett a robbanás pillanatáról.
Nos, egy amatőr videós éjjel fél 2 tájban a koncerten tartózkodott, s végig vette a történéseket. Ilyenformán a robbanás is videószalagra került, amely hirtelen különös értéket kapott. A pontos ár nem ismeretes, de a műkedvelő operatőr több tízezer dollárért adta el felvételét egy helyi tévétársaságnak, amely röviddel később tetemes felárral továbbadta a CNN-nek.
Néhány nappal később az FBI őrizetbe vette és vallatni kezdte Richard Jewell biztonsági őrt, aki a koncerten teljesített szolgálatot, ahol egy magára hagyott hátizsákot fedezett fel.
Sikerült idejében kiüríteni a környéket, az FBI azonban úgy gondolta, ő lehetett az elkövető, aki a saját hírnevéért kockáztatta sok ember életét. Ám októberre kiderült, hogy Jewell ártatlan, és szabadon bocsátották. Az ő meghurcolásáról Clint Eastwood 2019-ben forgatott remek filmet Richard Jewell balladája címmel.
Az igazi bűnös kiléte azonban eleinte homályban maradt. 1997. január 16-án újabb bomba robbant egy atlantai abortuszklinika előtt, majd egy órával később, miközben a mentés javában folyt, egy szemeteskukában megint felrobbant egy bomba, hét embert megsebesítve. További öt nap elteltével egy atlantai melegklub előtt negyedszer is robbant egy csőbomba, ugyanolyan, mint június 27-én az Olimpiai Parkban. Ezúttal öten sebesültek meg.
1998. január 29-én az Alabama állambeli Birminghamben, ismét egy abortuszklinika előtt robbant bomba. Ezúttal meghalt egy szolgálaton kívüli rendőr, egy nővér pedig súlyosan megsebesült.
A nyomozók találtak egy elhagyott gépkocsit, közel a georgiai államhatárhoz, az autót pedig összekapcsolták egy bizonyos Eric Robert Rudolph személyével.
Magát Rudolphot öt évig nem találták, míg végül 2003. március 31-én Észak-Karolina nyugati részén, a hegyekben elfogták.
Hogy elkerülje a halálbüntetést, Rudolph bűnösnek vallotta magát, és ezért 2005. július 18-án négyszeres életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Szinte napra pontosan kilenc évvel az Olimpiai Parkban történt robbanás után. Tettének oka a mai napig tisztázatlan, mert az, amit ő maga elővezetett vallomásában – abortuszellenes és homofób nézetei –, nem igazán magyarázzák az atlantai rémtettet.
Rudolphot azóta is a Colorado állambeli Florence-ben, egy maximális biztonságú börtönben tartják fogva.
Mindmáig 24-en haltak meg az olimpiákon, ebből tíz sportoló verseny vagy edzés közben, további tizennégyen pedig a versenyektől függetlenül. Az összes olimpiai halottnak csaknem a fele, tizenegy elhunyt az 1972-es müncheni olimpián, az izraeli sportolókat ért terrortámadás közben vesztette életét.
Közvetlenül a versenyen vesztette életét:
Francisco Lázaro (21 éves) portugál futó 1912-ben a stockholmi olimpián, hőguta következtében.
Knud Enemark Jensen (23) svéd kerékpáros az 1960-as római olimpián, szintén hőgutában.
Paralimpián verseny közben:
Bahman Golbamezhad (48) iráni kerékpáros, akinek egy bukás után leállt a szíve.
Edzés közben vagy nem sokkal a verseny után:
Edmond Brsaart francia vívó, Nicolae Berechet román ökölvívó, Ignaz Stiefsohn osztrák siklórepülő, Ross Milne ausztrál síző, Kazimierz Kay-Skrzypecki brit szánkós, Nicolas Bochatay svájci gyorsasági síző, Hyginus Anugo nigériai atléta, Nodar Kumaritasvili georgiai szánkós.
Egyéb halálok:
Eliska Misáková csehszlovák tornásznő 1948-ban, Londonban gyermekbénulásban betegedett meg, és meghalt; Arrigo Meniocchi olasz evezős 1956-ban, Melbourne-ben autóbalesetben hunyt el.
Tizenegy izraeli sportoló, edző és versenybíró 1972-ben, Münchenben a Fekete Szeptember terroristáinak támadása következtében vesztette életét.
Jörg Oberhammer, az osztrák alpesi sícsapat orvosa az 1988-as calgaryi téli olimpián halt meg, elütötte egy hókotró.
(Borítókép: Jim Davis / The Boston Globe / Getty Images Hungary)