Tóth Krisztián aranyponttal legyőzte orosz ellenfelét a bronzmérkőzésen a dzsúdósok 90kg-os súlycsoportjában, így harmadik helyen végzett az olimpián.
Tóth Krisztinán az orosz óriással, Mihail Igolnyikovval csapott össze a második bronzmérkőzésen a dzsúdócsarnokban szerda délután. Ellenfele kétszeres Európa-bajnok, de Tóthnak sem rossz a pedigréje: Eb- és vb-ezüstje is van, most az olimpiai bronzra fájt a foga.
A darmstadti születésű magyar kezdett aktívabban, de Igolnyikov sem maradt adós az akciókkal. Amikor Tóth neve mellett már két sidó vagyis intés is sorakozott, az orosz csinált egy vazarit, de a mérkőzésvezető visszavonta videózás után.
Az első négy percben senki sem csinált pontot, jöhetett az aranypont. Tóthnál is láttak egy vazarit, de a videózással tőle is elvették. Nem sokra rá Igolnyikovot is megintették, ám ez még nem lett volna elég.
Tóth Krisztián aztán indított egy támadást, amely felől már nem volt kétség, vazarival, 1–0-ra nyerte a bronzmérkőzést a magyar cselgáncsos.
A másik ágon az üzbég Bobonov szerezte meg a bronzot.
Tóth Krisztián szerdán a menekültcsapattal érkező Popole Misenga ellen kezdett, és nem jelentett túl nagy falatot, ipponnal verte a magyar. A japán Mukai Soicsiro ellen a 16 között már jobban megizzadt: aranyponttal, egy újabb ipponal jutott a negyeddöntőbe, ahol a dohai Mastersen bronzérmet szerzett német Trippellel csapott össze. A német nagy lendülettel cselgáncsozott, és egy vazarival a vigaszágra küldte Tóthot. Ő azonban vidáman nyilatkozott a mérkőzést követően, pozitívan vágott neki a bronzérem felé vezető útnak. A német végül az ezüstérmet szerezte meg.
A vigaszág első állomása a 2 éve épp Tokióban világbajnoki címet szerző Noël van 't End volt. A földharcban erős holland ellen az első négy percben sikerült csinálni egy vazarit, s a meccs végét már csak ki kellett védekeznie, így jutott el a bronzcsatáig, ahol győzött.
Az újdonsült olimpiai bronzérmes könnyeivel küszködve nyilatkozott az M4 Sportnak.
Elmondhatatlan, leírhatatlan, amit most érzek. Mindenkinek köszönöm, aki segített ezen a hosszú úton révbe érni, egyedül nem tudtam volna végigmenni rajta. Rengeteget dolgoztunk, elképesztő munkát tettem ebbe az évbe és úgy érzem, az olimpián minden összeállt erre a napra, kimondani is sok, de 21 év után végre megvan az érmem a nyári játékokról is.
Ha valaki azt mondja azután, hogy a pandémia teljesen leszedált, mégis három világversenyen három érmet nyerek, biztos, hogy kinevetem. Az emberek csak annyit látnak, hogy legyőztem egy oroszt, megvan a dobogó, de nem tudják, micsoda erőfeszítések vannak mögöttem. Ezután viszont egyértelműen kijelentem, minden egyes perc szenvedés megérte. Biztos, hogy egy-két könnycseppet akkor is elhullajtok, ha a nyakamba akasztják a medáliát, de üzenem édesapámnak, hogy boldog születésnapot és viszem neki az érmet!