Helyi idő szerint csütörtök este véget ért a tokiói olimpia Hosszú Katinka számára, aki huszadik lett 200 háton, és nem jutott be a középdöntőbe. A háromszoros olimpiai bajnok ezután röviden értékelte a maga mögött hagyott ötkarikás játékokat, akárcsak Késely Ajna. Burián Kata, Milák Kristóf és Szabó Szebasztián pedig a továbbjutásukról beszéltek.
„Az eddigieket figyelembe véve sejteni lehetett, hogy nem ez lesz életem úszása – kezdte Hosszú Katinka. – Harcoltam végig az elejétől kezdve, próbáltam olyan gyorsan kezdeni, ahogy csak tudtam, a vége pedig nagy küzdés volt.
Bár az időből ez nem látszik, de kemény volt. A versenyzés az, ami hiányzott a készülésből, és a versenynaptár. Ami régen megvolt, az most nagyon nem.
Végignyomtam az egészet, de úgy érzem, hogy le tudnám úszni megint, ez most az állóképességre jó volt, és pont az a gyorsasági állóképesség nincs meg, ami eddig megvolt a versenyek miatt. Próbáltunk erre kitalálni dolgokat, de ezek szerint nem volt elég. Most kicsit pihenek, aztán majd meglátom, mi lesz. Úszni fogok még, az biztos, jön az ISL, ahol ott leszek. Azt is át kell gondolni, ami itt történt, a győzelmeket sem szoktam csak úgy lezárni, ezt sem lesz szabad” – összegezte az olimpiáját Hosszú Katinka a 200 hát előfutama után.
Burián Kata továbbjutott ugyanebben a számban, ráadásul nem is adott bele mindent.
Nagyon jólesett, egyáltalán nem úsztam erősen, láttam, hogy az előző futam sem volt olyan gyors, úgyhogy ez egy könnyed tempó volt. A karom egyáltalán nem fáradt el, a lábam sem nagyon, tudtam energiát tartalékolni holnapra. Ott mi kezdünk, jól meg lettünk szívatva… Bízom benne, hogy jól fogok ott úszni, nekünk jobban megy ez, mint a külföldieknek. Most nem az idő érdekes, hanem az eredmény és az, hogy továbbjussak.
A férfi 200 pillangó újdonsült olimpiai bajnoka, Milák Kristóf ezúttal az eggyel rövidebb táv előfutamában ugrott medencébe, és ha már ott volt, megszorongatta az egy nap alatt két olimpiai csúcsot úszó favoritot, Caeleb Dresselt:
Javult a hangulatom, kipihentem magam, jól érzem magam. Volt jobb dolgom, mint az, hogy a zavaró tényezőkkel foglalkozzak. Elégedett vagyok az időmmel, annyira vettem komolyan az első felét, mint Dressel. Én is tudok egy másodperccel jobb kezdést, visszafele pedig jól jöttem, de az ugye nekem jó szokott lenni. A délelőtti olimpiai csúcsa gyorson, na az fáj, azért úszott most lassabbat, a holnap reggel lesz nála érdekes.
Szabó Szebasztián is továbbjutott ebben a számban, de már-már öngyilkos taktikát választott:
„Huhhh... a továbbjutás volt a lényeg.
Talán túl erősen is kezdtem, pedig az volt a cél, hogy nekimegyek, mint a bolond. Úgy is mentem, és 85 méterig nagyon jól jöttem, de ott gyorsan megjelent a fáradtság, és majdnem a víz alatt fejeztem be a versenyt.
Mindig ez van az utolsó 15-ön, dolgozunk rajta, de nem könnyű. Ha meg nem így kezdek, akkor talán valamennyivel erősebben jövök utána, de ugyanennyire végzek. Holnap lehet, hogy így lesz, mert ez majdnem a maximum volt, örülök, hogy 85-ig bírtam. A döntőbe kerülés lesz a legfontosabb.”
Késely Ajna számára is véget ért a tokiói olimpia azzal, hogy nem jutott döntőbe 800 gyorson, de ami talán ennél is fontosabb, hogy vélhetően edzőjétől, a nyugdíjba készülő Turi Györgytől is búcsúzik.
Nem volt túl sok időm pihenni a váltó után, de tudtam, hogy ez a nap ilyen lesz. Nem vagyok csalódott, a jelenlegi formámhoz képest felülmúltam magamat. Édesanyukámért úsztam, aki augusztus 5-én 160 kilométert fog futni, és tudom, mennyire fog neki fájni az utolsó pár kilométer. És Gyuri báért, aki valószínűleg utoljára fogta a kezében a stopperórát mint edzőm, kilenc év van mögöttünk, tízévesen karolt fel, és két olimpiára is elvitt, nagyon sok mindent köszönhetek neki. Büszkén távozom innen, tudván, hogy milyen évem volt, és felül tudtam ezen kerekedni. Rengeteg dolgot kell átgondolnom, hogy mi történt eddig, mi van most és mi lesz a későbbiekben. Nemcsak az úszásról van szó, hanem a magánéletemről is, kezdem az egyetemet, lakástulajdonos is lettem, apró kis dolgok, amikből egyszerre sok lesz. Konkrétabbakat nem tudok mondani, mert úgymond nem köszöntem még el az olimpiától, titkon reménykedtem a döntőben, hiszen vannak csodák, de ez most így sikerült és így távozom. Jön egy kis pihenő, aztán az ISL, de azzal sem tudom, hogy mi lesz, mert szeptemberben kezdem az egyetemet. Furcsa olimpián vagyunk túl, de örüljünk, hogy legalább sikerült megtartani, és nem kell Párizsig várni!