Cseh László fantasztikus finálét varázsolt magának a tokiói olimpiai uszodába a 200 méteres vegyesúszás döntőjében; amikor az aranyérmes kínai Vang Sun meghajolt a pályafutását befejező nagy bajnok előtt, az az ötkarikás játékok nagy pillanata volt. Cseh olimpiákon, vb-ken, Eb-ken összesen 42 érmet szerzett, amit még leírni is káprázat. De talán még ő sem tudja, hogy most jön a neheze: hirtelen belecsöppenni a civil életbe. Ez kevés zseniális sportolónak sikerült zökkenőmentesen. Az olimpiai bajnok Gyurta Dániel, a barát és egykori versenyzőtárs gondolatai az Indexnek.
Gyurta Dániel 2018. március 27-én jelentette be, hogy egy olimpiai és három világbajnoki címmel a tarsolyában befejezi versenyzői pályafutását. A mellúszózseni jelenleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként tartózkodik Tokióban, onnan nyilatkozott az Indexnek arról, milyen nehézségekkel jár egy sportolói pályafutás befejezése és a belerázódás a – valljuk be őszintén, a korábbiakhoz képest kevésbé izgalmas és stresszes – civil életbe.
Az átállás nehézségeit nem lehet túldimenzionálni – kezdte a még mindig csak 32 éves, tehát Csehnél majdnem négy évvel fiatalabb Gyurta. – Én már több mint három éve túl vagyok rajta, de még mindig sokszor álmodom azzal, hogy felállok a rajtkőre, belevetem magam a vízbe, és küzdök a győzelemért. Igen, a versenyzés, az adrenalin pezsgése hiányzik, de a napi hat-hét órás edzések cseppet sem. Az már nem hiányzott a pályafutásom vége felé, tulajdonképpen azért is hagytam abba 2018-ban.
Gyurta természetesen ismeri azokat a példákat, történeteket, amelyek a legnagyobb sportemberek visszavonulását kísérték.
Nagy kosárlabda-rajongó vagyok, pontosan tudom, hogy Michael Jordan is mennyit szenvedett, amikor 1998-ban először visszavonult. Nem tudott mit kezdeni magával, hiányoztak a kihívások, a mérkőzések izgalma, hiába volt multimilliomos dollárban. Ilyenkor a pénz az utolsó szempont. És pontosan ezért tért vissza, tett még egy – nem túl sikeres – kísérletet a Washington Wizards játékosaként. De hogy úszásról is beszéljünk, Mark Spitz is megpróbált visszatérni, sőt mostanában olyan hírek is szárnyra keltek, hogy Michael Phelps is kacérkodik a comebackkel. Bár ez utóbbit teljesen valószínűtlennek tartom.
A 200 méteres mellúszás londoni olimpiai bajnoka elárulta, mi a legnehezebb az egész folyamatban.
Meghozni a döntést – szögezte le. – Én is sokat tipródtam ezen, és nyilván Lacinak sem volt egyszerű kitenni a pontot a karrierje végére. Hiszen ott lappang az emberben az érzés, hogy hátha még egyszer ki tudom vágni a rezet. És Laci ki is vágta! Persze egy hetedik helyezést nyilván nem lehet egy éremhez hasonlítani, amiből neki hat van az olimpiákról, de Vang Sun megható gesztusa árulkodott arról, mekkora tisztelet övezi Lacit az uszodák világában. Hiába hiányzik az olimpiai arany a gyűjteményéből, hatalmas bajnok ő, és ezt a társak is elismerik.
Szóval a döntés megszületett, de igazából most jön a neheze: átlényegülni élsportolóból civillé.
Ez bizony nem egyszerű folyamat, és a saját példámból tudom, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra. Értelmes célokat, kihívásokat kell találnia az embernek, nyilván nem fog úgy pezsegni az adrenalin, mint egy-egy nagy verseny döntője előtt vagy közben. És igen, az adrenalin olyan, mint a kábítószer. Ezért azt mondom, talán nem fölösleges igénybe venni sportpszichológus segítségét. Mert ha valaki, én tudom, milyen embert próbáló ünnepelt sporthősből hétköznapi civillé átlényegülni. Még úgy is, hogy nekem azért szerencsém volt azzal, hogy már évekkel ezelőtt bekerültem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba.
(Borítókép: Cseh László 2021. július 30-án. Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)