Azért látogattam ki a tokiói Ariake Urban Sports Parkba, hogy megnézzek egy olyan sportot, aminek sokan megkérdőjelezik az olimpiai létjogosultságát. Teljesen laikusként abban bíztam, hogy meggyőz az egésznek a hangulata, a jellege vagy a verseny izgalma. De nem ezt, hanem döbbenetet, aggodalmat, nyomasztó légkört és borzalmas baleseteket kaptam a BMX-től.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság évekkel ezelőtt nyíltan elkötelezte magát a „fiatalítás” mellett, azaz a régi, tradicionális sportágakon kívül (vagy azok kárára) igyekszik olyan új sportokat is bevenni az ötkarikás játékok programjába, amikkel a tizen- és huszonéves korosztályt is meg tudja szólítani. Az urban sportok felvételével meg is tették a lépéseket, ezeknek a palettája pedig olimpiáról olimpiára bővül.
A BMX-esek már 2008 óta részt vehetnek a nyári játékokon, de amíg eddig csupán egy számban, a versenyben tehették ezt meg, addig idéntől a freestyle-osok is olimpiai éremmel bővíthetik saját rezüméjüket. Sőt, a NOB nem csak az „igazi” verseny „testvérét” adta hozzá a programhoz, bekerült a gördeszka és a falmászás is. A bringások és a deszkások ugyanabban a komplexumban, az Ariake Urban Sports Parkban mérhették össze tudásukat.
A helységnév indikálja azt, hogy szabadtéri placcról van szó, ahol az időjárás korlátlan úr.
Persze az eső önmagában nem elég a halasztáshoz, még úgy sem, hogy a pálya balesetveszélyessé válhat, viszont a villámlás mindent felülír, akárcsak minden létező, szabadtéri sport esetében.
Ez történt pénteken is, a BMX-versenyek zárónapján. A program helyi idő szerint délelőtt 10-kor kezdődött volna, ám a tájfun széle elcsípte Tokiót, és a villámok is megjelentek az égen, még ha nem is pont a város, hanem inkább az öböl fölött. Így hát a versenybizottság 45 perces halasztást rendelt el, a sajtó pedig bemenekült a médiacenterbe, ahol így jelentős tömeg gyűlt össze, a járványügyi előírásokat pedig képtelenség volt betartani. Csak reménykedni tudtunk, hogy a csúsztatás valóban megáll háromnegyed óránál, bár az egyik szervező mutatott nekem egy meglehetősen baljós radarképet: a vihar még csak most érkezik.
Az égiek mégis kegyesek voltak a résztvevőkhöz, 10.46-kor pedig elrajtolhatott a férfiak első elődöntője.
A 16 versenyzőt két csoportra osztották, a nyolcas brigádok pedig háromszor versenyeztek egymás ellen. A fiúk mezőnyében az első kör második elődöntőjét például az a holland Niek Kimmann nyerte, aki néhány nappal ezelőtt gyakorlás közben elütött egy pályamunkást, és térdsérülést szenvedett.
Azt nem lehet állítani, hogy a 495 méter hosszú pálya teljesen felszáradt volna, de legalább az eső elállt. Az egyébként is tumultuózus rajtnál és az éles visszafordítókban még nagyobb kockázata volt az esésnek, a nőknél például Rio ezüstérmese és 2017 világbajnoka, Alise Willoughby is balesetbe keveredett, de be tudta fejezni a futamot.
A második etapok után már kezdett tisztulni az ég és a kép is a döntő mezőnyét illetően (mindkét csoportból az első négy helyezett jut be a 3-3 futam eredményei alapján).
És lehet, hogy az urban sportokat űzőkről olyan kép alakult ki az emberek fejében, hogy ők mennyire lazák, és lazán is vesznek mindent, a férfiak második csoportjának második futama után olyan jelenetnek lettem szemtanúja, ami ezt teljesen megcáfolja.
Ott ugyanis a vb-bronzérmes, svájci David Grafnak tönkrement a hajtása, és így csak a hetedik helyen ért be, amivel szertefoszlottak a fináléról dédelgetett álmai. Később a médiacenter mellett próbálgatta a gépet, közben hangosan káromkodott, majd ráborult a kormányra, és elkezdett zokogni. Az edzője és ellenfelei is próbálták vigasztalni, nem sok sikerrel.
Néhány perccel később a nőknél hasonló jelenet játszódott le, a holland Laura Smulders az első futamban bukott, és be sem tudta azt fejezni, míg a másodikban utolsó lett, ami után eltörött nála a mécses. Húga, a másik csoportban versenyző Merel igyekezett lelket önteni belé.
A harmadik körben pedig már nem csak személyes és belső drámáról volt szó.
A férfiak első futamában a címvédő és a szám fő esélyese, az amerikai Connor Fields első és a francia Romain Mathieu hátsó kereke összeért, aminek következtében előbbi hatalmasat bukott az első kanyarban.
Percekig feküdt az aszfalton, miközben mindenki feszülten figyelte az eseményeket. Még a visszajátszást sem mutatták meg, az NBC-s kollégák is csak annyit tudtak, hogy fejjel előre esett a betonra. Végül sikerült hordágyra tenni az eszméletét visszanyerő klasszist, majd egy mentőautó kórházba szállította.
Nyomasztó csend lett úrrá a lelátón és a második csoport tagjain is, akik a futamra készültek. Körülbelül negyedórát állt a verseny, hiszen így senki sem tudott volna nyeregbe ülni. Az embereket sokkolta a kirajzó orvosok és a Fieldset körbeálló emberek látványa, akiknek ott helyben kellett ellátniuk a sérült olimpiai bajnokot. Később aztán jött az információ, hogy „megúszta” egy kulcscsonttöréssel.
De még fel sem ocsúdhattunk a történtekből, amikor a nők harmadik futamában az ausztrál Saya Sakakibara is hatalmasat esett. A japán származású lány vezetett a versenyben, amikor a harmadik egyenesben Willoughby érthetetlen módon fellökte, ő pedig elterült az aszfalton. Újabb döbbenet, senki sem akart hinni a szemének.
Sayának egyébként a bátyja ott lehetne a férfiak mezőnyében, Kai azonban 2020 elején olyan súlyos balesetet szenvedett egy világkupaversenyen, hogy utána két hónapig kómában volt, az agyát pedig akkora trauma érte, hogy újra kellett tanulnia járni.
Aztán az NBC-sek arra is felhívták a figyelmemet, hogy Kai egy nappal ezelőtt töltötte be a 25-öt, Saya pedig érmet szeretett volna neki adni születésnapjára, most pedig azt nézte végig, ahogy a húga mozdulatlanul fekszik a földön. Ekkor már sokan azt keresték, hogy ki vág hagymát a közelben, sok volt egyszerre a szörnyűség.
Aztán Sayáról is megnyugtató hírmorzsák érkeztek, eszméleténél volt, és a végtagjait is tudta mozgatni, sőt később olyan képet is mutattak, amelyen megölelte a barátját.
Megúszta a nagyobb bajt, az orvosi sátorban agyrázkódást állapítottak meg nála, de nem tört el semmije. Később már nyilatkozni is tudott, elmondta, mennyire sajnálja, hogy cserben hagyott mindenkit, főleg a bátyját.
Ezek után már mellékes volt, hogy kik jutottak döntőbe. A pontszámok alapján Fields is ott lehetett volna, de értelemszerűen nélküle rendezték meg a hétfős finálét, amit a már említett Kimmann nyert. A nőknél Willoughby és Sakakibara is bejutó helyen állt a baleset előtt, az amerikai manővere után viszont mindketten kiestek. Ott angol győzelem született, az egész nap kirobbanó formában tekerő Bethany Shriever 9 századmásodperccel előzte meg a célban a kétszeres címvédő, kolumbiai Mariana Pajónt.
Óriási szerencse, hogy nagyobb tragédia nélkül ért véget a tokiói BMX-verseny. A győztesek is visszafogottan ünnepeltek, miközben az amerikai és ausztrál újságírók és tévések üveges tekintettel bámultak ki a fejükből. Peches események sorozata árnyékolta be a sport ünnepét, ami aligha fogja meggyőzni a szkeptikusokat arról, hogy ennek helye van az olimpián. Pedig baleset nélkül rendkívül látványos és izgalmas lenne.