Az első 15 percben nem találta a ritmust, utána viszont bedarálta Csehország férfi kosárválogatottját a Team USA, ezzel megvan a címvédő második győzelme a tokiói olimpián.
Két meccs alatt mindkét arcát megmutatta a tokiói olimpia legnagyobb presztízzsel bíró csapata, az amerikai kosárválogatott. Franciaország ellen vereséggel kezdett Gregg Popovich alakulata, aztán a következő fordulóban tönkreverte Iránt. A cseh válogatott játékerőben az első két ellenfél közé tehető, viszont az amerikaiak így sem tehették meg, hogy félvállról vegyék őket. Ezzel persze a világsztárok is tisztában vannak, legalábbis rengeteget hangoztatják, hogy a világ többi része mennyit fejlődött, ennek ékes példáját láthattuk két éve a világbajnokságon is.
Márpedig a kezdésnél beragadt a Team USA, és hamar 9–2-es hátrányba került, majd 17–7-re is vezettek a csehek.
A sors fintora, hogy egy honosított amerikai, Blake Schilb volt a fő ponttermelő a meccs elején, míg egyetlen NBA-s játékosuk, Tomás Satoranksy, aki a csehek zászlóját vitte az olimpiai megnyitón, szintén nem tétlenkedett.
Az amerikaiakat legnagyobb sztárjuk, Kevin Durant, valamint a Chicago Bulls dobógépe, Zach LaVine zárkóztatta, Damian Lillard viszont eléggé hideg kézzel kezdett. Ráadásul rengeteg labdát szórtak el, ennek tükrében nem meglepő, hogy mindössze 18 pontra voltak képesek az első negyedben a csehek 25-ével szemben.
Rendkívül bátran kosaraztak a csehek, nem féltek bevinni a labdát a gyűrű alá és akár két amerikaival a nyakukban feltenni azt, és az egy-egy elleni párharcokat is felvállalták.
A Team USA ezzel szemben 1-2 passz után rögtön tüzelt távolról, a csehek pechjére pedig Durantnek elkezdtek beesni a dobásai. Ebben mondjuk semmi meglepő nincs, hiszen a sport történetének egyik legjobb pontgyárosáról beszélünk. Át is vették a vezetést, ezzel párhuzamosan Popovich ráállította legjobb perimétervédőjét, Jrue Holidayt Satoranskyra, a csehek karmesterére. Ezzel némileg megfojtotta a csehek játékát, volt, hogy a támadóidő lejárta előtt még csak kosárra sem tudtak dobni. Aztán Jayson Tatum is megérkezett a meccsbe két triplával, de így sem tudták leszakítani az európaiakat, félidőben négy pont volt az előnyük.
A harmadik negyed elején aztán elsült Lillard keze is, az olló pedig egyre csak nyílt, hiába kért időt Csehország. Az amerikai triplaeső nem akart elállni, a fór 10 pont fölé hízott, bár Draymond Green ekkor is megtalálta a módját, miként hozza azt a formáját, amiért sokan nem szeretik.
Olykor-olykor jött a válasz a csehektől, de a címvédő ekkor már átállt arra, hogy szinte csak kívülről tüzeljen, ráadásul egészen hatékonyan. Durantnek pedig nem számított, hogy üresen hagyták-e, vagy valakit arcon kellett dobni, ugyanúgy behajigálta a hármasokat.
A négypontos előnyből a harmadik tíz perc alatt 22 lett.
A negyedikben Durant leült pihenni, Tatum vette át a stafétát, aki egymás után három triplát is bevert. 32 pontos fórnál Popovich lecserélte a kezdőket, bejött az eddig csak a kispadon ülő Jerami Grant, Keldon Johnson, JaVale McGee trió. Utóbbi rögtön meg is tépte a gyűrűt LaVine gólpasszából, majd berámolt még néhány pontot közelről, míg a többiek továbbra is távolról lőtték szét a gyűrűt. Így a vége kiütéses, 119–84-es győzelem az amerikaiaknak, akik ezzel a sikerrel megszerezték második győzelmüket. A meccs legeredményesebb játékosa Tatum lett 27 ponttal, Durant 23-nál állt meg.
De ez is elég volt neki, hogy első helyre lépjen az amerikai válogatott olimpiai pontlistáján. Jelenleg 339-nél tart, a 336 pontos Carmelo Anthonyt előzte meg.
A találkozó után a csapatba az utolsó pillanatban behívott JaVale McGee beszélgetett az újságírókkal a vegyes zónában. Örömmel mesélt az olimpiai élményről:
Imádom minden percét, próbálom a lehető leginkább megélni. A világ legjobb játékosaival játszhatok, főleg a csapattársaimra gondolok. Szerencsére ismerek mindenkit szinte, annyi csapatban játszottam már az NBA-ben, még a külföldieket is. Ma például itt volt Jan Vesely, akivel még Washingtonban kosaraztam együtt.
De egyáltalán hogy került ide?
Az ügynököm felhívott egy pénteki napon, hogy szombaton már csatlakoznom kell a kerethez Vegasban. Félig-meddig formában voltam, mert már elkezdtem a nyári edzéseket, de így is fel kellett zárkóznom a többiekhez.
Arról is mesélt, hogy az időeltolódás miatt kissé nehézkes naprakésznek lenni az NBA történéseivel kapcsolatban:
Furcsa a világ másik oldaláról követni az otthoni eseményeket, mire itt felkelek, addigra ott már felfordult minden. Lemaradtam a draftról, a Westbrook-cseréről, de boldog vagyok, hogy itt lehetek. Háromszoros NBA-bajnok vagyok, most egy olimpiai arannyal bővíthetem a kollekciómat. Baromi jó játékos vagyok, pontosan tudom magamról, nem érdekel, ki mit gondol rólam. Az egész csapatnak megvan az önbizalma, ami csak nő, ahogy nyerjük a meccseket.
Édesanyja 1984-ben tagja volt a Los Angelesben győztes női kosárválogatottnak, róla is kérdeztük a centert:
Folyamatosan üzenget, kérdezi, hogyan élem meg az olimpiát. Ő is nyert egy aranyat, jó lenne hozzátenni még egyet a családi ereklyékhez. Egyébként csak egyszer láttam azt az érmet, a nagynéném őrzi ezeket. Már értem, mit jelent egy olimpián részt venni, sokkal jobb, mint képzeltem korábban. Szeretnék is, meg nem is a faluban lakni, a szurkolók is hiányoznak, de így is imádom.
Arra is kíváncsiak voltunk, látta-e már Popovich mestert idegesnek.
Talán... persze láttuk, de felnőtt emberek vagyunk, nem félünk egymástól, viszont nyilván tiszteljük őt és odafigyelünk, ha felemeli a hangját.