Egyre több sportágban alkalmaznak videotechnológiát a játékvezetők munkájának segítésére, a helyes ítéletek meghozatalának támogatására. A tokiói olimpia vízilabdatornáján több mérkőzésen is megnéztük akció közben a videobírót, ami némiképp másként működik, mint mondjuk a labdarúgásban. Előbbi sportágban általános az elfogadottsága, utóbbiban megosztó. A VAR szerepe, helyzete a sportban.
A tokiói olimpián több vízilabdameccshez is volt szerencsém, a magyar válogatott mérkőzései közül a helyszínen néztem a Japán, a Dél-Afrika, valamint az Egyesült Államok ellen aratott győzelmet is. A mieink összecsapásai mellett a tribünről figyeltem többek között az Ausztrália–Horvátország, valamint a Szerbia–Horvátország találkozót – utóbbi kettő igen parázs meccs lett, a videobírónak volt dolga bőven.
Az eddigi tapasztalatokból kiindulva két esetben használják legtöbbször a videobírót:
A bíró játékmegszakításnál jelzi, hogy videózásra kerül sor, ám itt jön a lényeges különbség a labdarúgáshoz (bővebben lentebb) képest: az uszodában amellett, hogy kiírják a VAR használatát, a kivetítőn vissza is lassítják a vizsgált esetet. Többször, több kameraállásból, így a szurkolók is tudják, mi történik.
A másik fontos különbség, hogy míg a futballban a visszajátszásnál meghúzzák a vonalat (legyen szó lesről vagy gólról), addig vízilabdában nem. A lassítást láthatjuk az uszodában, de szabad szemmel szinte lehetetlen megállapítani, hogy a labda áthaladt-e teljes terjedelmével a képzeletbeli gólvonalon.
Az olimpián két, a kamerát figyelő játékvezető is van, nekik csak ez a feladatuk, és bármikor közbeavatkozhatnak mérkőzés közben. Ide komoly, elismert bírókat ültetnek a szervezők, hiszen ez egy pluszkontrollt jelent a meccs fölött. A vízilabdában alkalmazott videobíróról és annak megítéléséről Märcz Tamást, a magyar válogatott szövetségi kapitányát kérdeztük Tokióban.
„Összeségében inkább pozitív a tapasztalatom. Sok olyan kétes eset volt az elmúlt időszakban, amit láttam még az olimpia előtt, ahol használták a VAR-t, és jó ítélet született. Ezek sokszor meccseket eldöntő momentumok. Minden ilyen esetet megnéz 3-4 ember, és megpróbálják a legjobb döntést meghozni.
Lényeges, hogy nem állítják meg a játékot olyankor, hanem a passzív helyzettől tekintik vissza, még akkor is, ha eltelt az eset óta akár fél perc vagy egy perc.
Miért ne alkalmazhatnánk technikai dolgokat? Az már más kérdés, hogy a közönség számára is jó volna megmutatni, hogy mi alapján hoznak meg egy bizonyos döntést, szerintem szórakoztató lenne. Biztos, hogy hosszú távon ez egy jó dolog lesz. Fejlődhetünk még ebben. Vannak ebben élen járó sportágak, mint a labdarúgás, úgyhogy ha szeretne a FINA, akkor előre fog lépni ebben. Szerintem fontos és jó lépés, hogy van ilyen, és használják. Nemcsak a kétes eseteknél, hanem például az idő lejártakor is kérhetik, esetleg zsűrihibáknál is közbe lehet avatkozni” – mondta az Index kérdésére Märcz Tamás.
Vannak sportágak, amelyekben már hosszú évek óta élnek a technológia adta lehetőségekkel. Széles körben az Egyesült Államokban kezdték el használni elsőként, a major ligák némelyikében már évtizedekkel ezelőtt megjelent a videós technika.
Az NFL-ben már 1986-ban bevezették a visszajátszások rendszerét, aztán 1999-ben kiegészítették a challenge-dzsel, ami az edzők számára is lehetőséget ad arra, hogy különböző szituációkat visszanézessenek a játékvezetőkkel. Természetesen nem lehet mindenre bedobni a piros zászlót (a szakvezetők ezzel jelzik, hogy szeretnék kérni a videobíró bevonását), továbbra is létezik olyan eleme a játéknak, amire nem lehet használni.
Az NBA-ben nem sokkal az ezredforduló után debütált a review, azóta pedig folyamatosan bővítik a listát, amikre használható, sőt 2019-ben az edzői challenge-et is hozzáadták. Az NHL-ben is régóta alkalmaznak gólbírót, aki a gólszerzés körülményeit hivatott tüzetesen megvizsgálni: időben és szabályosan esett-e a találat, a korong pedig átjutott-e a gólvonalon. Ezt egyébként a torontói központban az ún. szituációs szobában hajtják végre, ahol az összes meccs összes jelenetét elemezni tudják, a kérdéses jelenetek átnézése közben pedig telefonos kapcsolatban vannak az adott meccs főbírójával. 2015 óta pedig az edzők itt is kérhetnek visszajátszást. Egy dolog közös az amerikai ligák és a videós technológia kapcsolatában:
szinte minden szezonban változik, hogyan és mire használják.
A különböző szervezetek egyetértésben vannak abban, hogy szükség van a technológiára, és folyamatos felülvizsgálattal igyekeznek azt tökéletesíteni.
A futballszurkolók körében az egyik legfőbb beszédtéma a videobíró lett. A VAR ötlete a 2010-es évek elején fogalmazódott meg a sportág elöljáróinak fejében, majd 2014-ben már el is kezdték tesztelni. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kongresszusa jóváhagyta a használatát 2018-ban, az oroszországi világbajnokság volt az első nagy nemzetközi torna, ahol már végig alkalmazták.
Az idei szezonban már az NB I-ben is használt technológia révén pozitív irányba változott a tényeken alapuló döntések meghozatala – lesállások vagy személyek felismerése esetén, vagy ha a játékvezető rossz játékosnak adott lapot –, ám az úgynevezett szubjektív ítéletek – büntetők és színes lapok – a nemzetközi sportsajtó szerint rossz irányt vettek. A döntések egyértelműsége és következetessége terén még van fejlesztenivaló, a Guardian szerint ez a két terület, amelyben leginkább le van maradva a labdarúgásban alkalmazott VAR.
Minden pozitív hozadéka mellett az is vitatott a videobíróval kapcsolatban, hogy több esetben a pályán lévő játékosok és az edzők sem tudják, épp melyik szituációt vizsgálják, hiszen csak játékmegszakításnál van rá lehetőség, hogy a mérkőzést vezető bíró – miután jelezték neki a VAR-szobávól – kimenjen az oldalvonal melletti monitorhoz visszanézni az eseményeket. Emellett a stadionban ülők is homályban vannak, ugyanis a kivetítőkön – különböző okokból – csak annyit írnak ki, hogy mit vizsgálnak éppen, de a lassítást csak a televíziónézők láthatják.
(Borítókép: Munkában a VAR a Spanyolország–Elefántcsontpart negyeddöntőn a tokiói olimpián. Fotó: Koki Nagahama / Getty Images Hungary)