Az 1996-os atlantai olimpia óta szerepel az ötkarikás játékok programjában a strandröplabda. Magyar páros még nem tudott kvalifikálni, a legeredményesebb nemzet a sportágban az Egyesült Államok hat elsőséggel, a legtöbb érmet (szám szerint 13-at) Brazília gyűjtötte eddig. Rajtuk kívül egyébként csak Ausztrália és Németország szerzett eddig olimpiai bajnoki címet.

Tokióban sem szerepelt magyar páros, magyar játékos ellenben volt a mezőnyben: az olasz színekben versenyző Örsi Tóth Viktória Marta Menegattival az oldalán játszott. Felkerekedtem, és a sajtóközponttól 45 perc sétára található Siokaze Park felé vettem az irányt, ahol a strandröplabdaversenyeket rendezik a tokiói olimpián. Útközben megcsodáltam a kikötőt madártávlatból, az óriáskereket, valamint az egyik helyi bevásárlóközpontot, amely előtt egy 15 méter magas robot várja a látogatókat.

A parkot ideiglenesen versenyhelyszínné alakították, 12 ezer férőhelyes arénát húzták fel – az eredeti tervek szerint nézők előtt rendezték volna a játékokat, ám a koronavírus-járvány mindezt felülírta. A bejáratnál a szokásos biztonsági procedúra – kézfertőtlenítés, hőmérés, akkreditáció-ellenőrzés, táskaátvilágítás – után a médiaközpont felé vettem az irányt, ahol többen is rácsodálkoztak, hogy magyar újságíróként mit keresek itt. Érthető, gondoltam magamban.

Nem hagyományos magyar sportág – főként homokos tengerpart hiányában – lévén a honi médiaérdeklődésre alig lehetett számítani. A harmadik csoportmeccsét is lejátszó Örsi Tóth Viktória is meglepődött, amikor előbb az M4 Sport stábja, majd az Index is magyarul kérdezte a vegyes zónában. A 30 éves strandröplabdázó elmondta, már 25 éve Olaszországban él családjával, ennek ellenére bátran vállalta, hogy magyarul nyilatkozik. Attól eltekintve, hogy egy-egy kifejezés nem jut eszébe – ami persze betudható a fáradtságnak és az elveszített mérkőzés utáni keserűségnek is –, gördülékenyen tudunk beszélgetni.

Nagyon őszinte leszek, ez most rosszul esett. Az utolsó egy-másfél évben folyamatosan sérült voltam, gyakorlatilag mindenemet összetörtem, egyik doktortól mentem a másikhoz. Elég nehéz volt így játszani, edzeni, egyáltalán folytatni az egészet. Fizikailag nagyon fárasztó volt, mentálisan pedig még annál is jobban. Kicsit jobban esett volna, ha jobban meg tudtam volna élni az olimpiai hangulatot, szomorúan megyek haza

– kezdte elsőként az olimpia értékelését az Index kérdésére Örsi Tóth Viktória. Az olasz színekben versenyző kettős mindhárom csoportmeccsét elveszítette, így búcsúzott a játékoktól. 

A magyar strandröplabdázóval kapcsolatban lényegében csak egy hír járta be a honi sajtót, amikor a 2016-os riói olimpia előtt pozitív doppingmintát produkált. Ki kellett hagynia a játékokat, két évre eltiltották, hiába bizonygatta ártatlanságát. Az eltiltás és a koronavírus is rányomta bélyegét a tokiói felkészülésére.

Olaszországban nagyon rossz volt a helyzet, de a válogatott sportolókat hagyták edzeni. Sajnos a sérülések miatt keveset tudtam edzeni és versenyezni is, Dohában is összeszedtem egy kisebb sérülést. Rio után két évet kihagytam, mentálisan és fizikálisan sem jött össze most ez az olimpiai ciklus. Még van egy Eb és egy torna, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

A budapesti születésű Örsi Tóth Viktória teremröplabdával kezdett (feladóátló volt), 2007 és 2009 között két idényt lehúzott az Európa egyik (hanem a) legerősebb bajnokságának számító olasz élvonalban (Serie A1), majd a Serie B1-ben is játszott. A strandröplabdára 2011-ben tért át teljesen. Természetesen Magyarországról is kérdeztük.

A magyar strandröpis fiúkat ismerem, ők több versenyen is ott vannak, valamint követem a World Tour-tornákat. Egyet-kettőt már kinéztem magamnak, hogy hová megyek, de nem tudtam elmenni. Jólesne Magyarországon játszani. Én úgy mondom, hogy hazamegyek, még akkor is, ha már 25 éve Olaszországban élek. Legutóbb otthon talán két éve voltam, a koronavírus és az edzések miatt sem volt egyszerű az elmúlt időszakban, de a szüleim például voltak otthon nem is olyan régen.

Az olasz olimpiai csapat press attachéja már szúrós szemmel nézte az interjút, így rövidre kellett zárnunk, de a magyar olimpikonokra még volt időnk kitérni Örsi Tóth Viktóriával.

Követtem az úszókat, Hosszú Katinkát és Cseh Lászlót is ismerem, tudom, hogy Lacinak ez volt az utolsó versenye. A többieket nem igazán, de eddig időm sem volt rá a meccseim miatt, talán most már több mindenre lesz időm

– zárta gondolatait Örsi Tóth Viktória.

(Borítókép: Örsi Tóth Viktória a tokiói olimpián. Fotó: Sean M. Haffey / Getty Images Hungary)