A finn dingis Berecz Zsombor megnyerte az éremfutamot a tokiói olimpián, amivel összesítésben második helyen végzett, így ezüstérmet akasztanak a nyakába. Ennek ő úgy örült, mintha aranyat szerzett volna, nem csoda, hogy boldogan nyilatkozott a vegyes zónában, ahol az idáig vezető utat is értékelte, majd gyakorlatilag bejelentette a visszavonulását.

„Szerintem még én sem láttam nálam boldogabb ezüstérmest. Beérett a munka és a sok áldozat, amit a családom és én hoztunk azért, hogy itt lehessek. Örülök magamnak és minden embernek, aki támogatott, bebizonyosodott, hogy jó helyre rakták a támogatásukat” – kezdte fülig érő szájjal, mégis kicsit elérzékenyülve az értékelését a világbajnok és immáron olimpiai ezüstérmes Berecz.

Meg akartam nyerni a futamot, és meglátni, hogy érnek be a többiek; az angol nagyon szépen feljött a végén, és bebiztosította az aranyérmét, de az én tervem is teljesült. Éreztem, hogy az ausztrállal közel vagyunk, láttam mindenkit, az angolt is, aki saját döntéséből rajtolt újra, mert kiderült, hogy nem lógott át a rajtvonalon. Én is elgondolkodtam rajta egy fél másodpercig, de tudtam, hogy akkor elúszik minden esélyem. Általában óvatos vagyok, de ezt a döntést most jól hoztam meg. Alapvetően jól olvastam a pályát, a sebességem annyira nem volt jó, viszont ezt tudtuk a futam előtt is. Kerülnöm kellett a manővereket széllel szemben, hátszélben pedig tudtam, hogy jó leszek.

Beszélt arról is, mennyire figyelte Giles Scottot, akivel az aranyért harcolt.

„Igazából ilyenkor más állapotban van az ember, talán egyszer néztem hátra, de azonnal vissza is tértem a saját versenyemhez, mert ha kihagyok, akkor nem nyerhetem meg a futamot.

Az utóbbi két évben elég komoly mélyponton volt, és lehet, hogy furán fog hangzani, de szerintem ő volt most a meglepetésember. Se vb-n, se Eb-n nem villantott, engem sem vert meg 2,5 éve, viszont erre az olimpiára nagyon komoly sebességet rakott össze. És persze egyébként is jó vitorlázó, amit most tudott érvényesíteni.”

Az Index kérdésére azt is elárulta, mennyire családias a légkör a dingisek között:

A finn a legkülönlegesebb hajóosztály, érett emberek versenyeznek, és fel kell nőnöd ahhoz, ha akarsz valamit ebben az osztályban. Ha nem igazodsz a csapathoz, akkor kicsinálnak, olyan a mezőny, mint egy farkasfalka. Itt nem is volt olyan srác, aki kicsit is antipatikus lenne, úgyhogy ez egy nagyon jó brigád. Ez volt az utolsó táncunk, innentől mindenki megy a maga útján, és ez egy méltó befejezése volt az osztály olimpiai történetének.

Viszont nemcsak a kategóriának, hanem valószínűleg neki is ez volt az utolsó tánc.

Nekem is nagy terveim vannak, a tudásomat frissiben kellene továbbadnom a következő generációnak. Hiszek abban, hogy a magyar vitorlázásnak van jövője, és képesek lehetünk hasonló vagy jobb eredményekre, mint amiket én elértem. Ehhez az kell, hogy rendszerben nőjenek fel a gyerekek, ami nekem elég későn jött el. De egy napot, egy órát, egy percet sem változtatnék meg azon az úton, amin eljutottam idáig. Hiszek a jövőben, és arra fogok fókuszálni. De nincs az az isten, hogy még egy olimpiára felkészüljek versenyzőként, elég sokat nélkülözött a családom, fontos éveket hagytam ki a gyerekeim életéből, úgyhogy itt az idő, hogy velük legyek és élvezzem az életet.