Mit szól Kopasz győzelméhez? Több mint egy hajó volt közte és a mezőny között…

Meg vagyok hatódva. Nem véletlenül mondják az ezer egyesre, hogy Königsklasse, ez a kajaksport királykategóriája. Ennek a királyságnak most nemcsak az uralkodója magyar, hanem a rangban utána következő is. Kiváltképp kedves nekem, hogy pont Tokióban született ez a kettős magyar siker.

Miért kiváltképp? Hiszen ön 1968-ban Mexikóvárosban lett olimpiai bajnok.

Ez igaz, de az 1964-es tokiói volt az első olimpiám, ahol ezüstérmet szereztem 21 éves fejjel. Nekem Tokió mágikus helyszín, itt kapott lendületet a karrierem. Most, 57 évvel később Kopasz Bálint ugyanitt győzött. Ráadásul hatalmas fölénnyel, míg nekem 1968-ban, Mexikóvárosban nagyon meg kellett küzdenem az aranyért a szovjet Saparenkóval.

Nyilván a szakértő szemével figyelte Kopasz versenyzését. Milyen volt?

Tanítanivaló. Bálint nem tartozik az óriások közé – nem úgy, mint Ádám –, viszont remekül kihasználta a hátszelet, nagyon szapora csapásszámmal haladt, szemben a magasabb termetű riválisokkal, akik hosszú húzásokkal igyekeztek előre. Bálint fantasztikusan ráérzett arra, hogyan kell versenyeznie, egyértelmű, hogy a legokosabb kajakos nyerte meg az olimpiát a királyszámban. Személyesen is jól ismerem mindkettejüket, Bálintot és Ádámot, meggyőződésem, hogy jó kezekbe került 53 év elteltével a stafétabot. Mármint a kajak egyes stafétabotja.

Miért mondja ezt?

Mert Bálint – és amúgy Ádám is – komoly, derék fiatalember, igazi példaképek. Annyi minden elcsábítja, rossz útra téríti a fiatalokat manapság, az alkohol, a kábítószer meg minden. Úgyhogy bátran kimondhatjuk, a kajakozás csodálatos alternatívája az alkoholizmusnak. Kint van a gyerek a természetben, süti a nap, beszívja a jó levegőt, elfárad a nap végére – mi kell még egy kölyöknek?

Bálintnak az édesanyja az edzője. Találkozott már efféle párosítással a kajaksportban?

Nem nagyon. Az anyák nem mindig jókor és jól szólnak bele a gyermekük életébe, ezzel kapcsolatban nekem is vannak tapasztalataim, de a jelek szerint Kopasz Bálint és édesanyja között tökéletes az összhang, eredményes az együttműködés. Csak azt sajnálom, hogy Bálint és Ádám stílusa, testmagassága annyira különböző, hogy nem alkalmasak a párosra, nem egészítik ki jól egymást. De azt gondolom, Bálintnak Nádas Bencével is jók az esélyei. 

Mikor jön haza Magyarországra?

Két hét múlva. A váci szakosztályban alelnök vagyok, támogatom őket, ha lehet azt mondani, hogy az alma materemet, ahol Babella László annak idején megismertetett a sportággal. Nekem a Dunakanyar marad örökre a szűkebb hazám, még akkor is, ha évtizedek óta Böblingenben élek. Meg kell ismételnem, hogy jó kezekbe került a királykategória arany- és ezüstérme, itt volna már az ideje, hogy Magyarország visszaszerezze azt, ami az övé. 

(Borítókép:  Hesz Mihály olimpiai ezüstérmes kajakos az 1964-es tokiói olimpia ötvenedik évfordulója alkalmából a japán fővárosba utazó magyar sportdelegáció érmes tagja az indulás előtt a Magyar Olimpiai Bizottság Csörsz utcai központjánál 2014. október 8-án. Fotó: Honéczy Barnabás / MTI)