Marosi Ádám 6., Kasza Róbert pedig 26. lett a férfi öttusázók versenyén a tokiói olimpián. A vegyes zónában mindketten értékelték a teljesítményüket, Marosi többek között azt is elárulta, hogy kis híján eltört a nyaka az olimpia előtt, Kasza pedig arról beszélt, hogy fáradásos törése volt a lábában.
„Elégedett vagyok. Ahogy London után, most is azt érzem, hogy ennyi volt ebben a napban" – kezdte az egyéniben kétszeres világbajnok Marosi Ádám.
„A lovaglás ezúttal is jól ment, ráadásul három héttel ezelőtt majdnem meghaltam, ugyanis fejre estünk a lóval, ő pedig átesett rajtam és fejbe is rúgott, kész szerencse, hogy itt lehetek, mivel majdnem eltört a nyakam.
Nem akartam nyilatkozni erről eddig, de ezért is volt rajtam nyakmerevítő, amikor mentünk ki a reptérre. Viszont még így is be tudtam fejezni a munkát, úgyhogy ma tényleg ez volt a maximum. Ez nem kudarc, hanem építkezek belőle, jövőre biztosan belekóstolok az új formációba."
Nagyon úgy fest, hogy nem ez volt az utolsó versenye, legalábbis szeretné megnézni, mit tud majd az új formációban, de persze már most büszkén tekint arra, amit eddig elért.
Sokat tettem az öttusáért és ez fordítva is igaz, rengeteget köszönhetünk egymásnak. 37 elmúltam, ez volt a harmadik olimpiám, jó minden. És az is jólesik, hogy ott vagyok a dicsőségtablón. Azt hittem egyébként, hogy könnyebb lesz a mezőny, mint a vb-n, mert itt nemzetenként csak két ember indulhat, de pokoli kemény volt. Nem tudom, hogy áll a világranglista, de lehet, hogy megnyerem ezzel a hatodik hellyel. Boldog vagyok, na! Egy évig csináltam a kognitív tréninget, tavaly ismét felvettem a kapcsolatot Balassa Levente sportpszichológussal, speciális gyakorlatokat végeztünk a koncentráció, a logika és a gyorsaság fejlesztésére, nagyon sokat hozzáadott. Rengeteget tanultam az elmúlt másfél évben magamról is. Jövőre még biztos, hogy odaállok, csak azért, hogy a fiatalokat bosszantsam!
Kasza Róbert érthető módon jóval csalódottabb volt, és mint kiderült, neki sem volt egyszerű az elmúlt néhány hónapja.
Nagyon nehéz volt ez a nap. Áprilisban nagyon jó formában voltam, egymás után két hétvégén két dobogót hoztam, jól sikerült a felkészülés is, aztán eltört a lábam, fáradásos törést találtak. De fizikailag és mentálisan is fel tudtam készülni, viszont hiszek a sorsban és ez most nem nekem volt megírva sajnos. Szenvedtem a vívóteremben, nehéz lovat kaptam, a pisztoly meg, amivel 16 éve együtt élünk, most romlott el. Ez egy ilyen sport: technikai, fizikai, mentális. Utóbbiban az ellenfelek nagyon erősek voltak, én meg a felkészülés alatt talán szétdarálhattam magam. Ami a jövőt illeti, sajnos nagyon nagy űr van a fiatalok és köztünk, mind eredményben, mind életkorban, és szükség van arra, hogy bemelegedjenek és hogy vezetgessük őket az útjukon. Szeretnék pihenni, hosszú és stresszes időszak áll mögöttem, aztán meglátjuk. Nem ilyen versennyel szeretném abbahagyni, hanem felemelt fejjel.
(Borítókép: Marosi Ádám és Kasza Róbert. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)