A női kajak négyes sorozatban harmadszor nyert olimpiát 500 méteren, Kozák Danuta mindhárom alkalommal ott ült a hajóban. A 34 évesen kajakozó ezzel hatodik olimpiai aranyérmét nyerte, amivel minden idők legeredményesebb magyar női olimpikonja lett. Erről a diadalról is beszélt az újságírókkal a sajtótájékoztató után.

„Szeretném megköszönni a férjemnek, a családomnak és a lányoknak, akikkel ezeket az érmeket megszereztem. Biztos, hogy ez egy életre szóló diadal. Sok szenvedés és keserűség árán, de sikerült elérni. Az elmúlt napokban a düh és a dac hiányzott, amivel ma beálltam a rajtgépbe" – kezdte Kozák, majd Csipes Tamara is csatlakozott.

Ez az »akkor is megmutatom« érzés, én egyesben is így álltam be. Fel kell szítani a tüzet, van, aki elveszti az önbizalmát, van, akit feltüzelnek ezek.

„Igen. A lányok megöleltek, biztattak, láttam a szemükben a tüzet és azt, hogy mennyire akarják ezt. Eltettem magamban a keserűséget egy dobozba, hogy azzal majd később foglalkozom, most itt van ez a négyes. Négyféle történetünk van, mindegyik értékes, mindegyiket meg kell hallgatni, mindannyian túl tudtuk ezt szárnyalni" – folytatta Kozák.

Én minden rajthoz úgy álltam oda, hogy 32 éves vagyok, ennél gyorsabb már nem leszek, de most itt vagyok és meg kell csinálnom. 21 év tapasztalatából merítkeztem, nem az elmúlt kettőből, ez jött ki az egyesben.

– mondta az egyéniben második helyen végző Csipes.

A páros után csalódott voltam, de nekem több időm volt átértékelni magamban a történteket. Tegnap is úgy jöttem ki, hogy nincs olyan, hogy nem mi nyerünk. Azért jöttem ide, hogy olimpiai bajnok legyek és nem akartam arany nélkül hazamenni 

– fogalmazott Bodonyi Dóra.

Az én lelkivilágom hullámzó volt, nálam egyébként már régóta hiányzott a düh és a dac, amiről a lányok beszéltek. Ma viszont tudtam, hogy mind a négyen ugyanazt akarjuk, teljesen mindegy, hogy milyen belső indíttatásból. És ilyenkor az sem számít, hogy kivel mi történt az elmúlt napokban, mert tudunk egymásnak erőt adni 

– tette hozzá Kárász Anna.

Magát a döntőt is értékelték a győztesek, elsőként Kárász.

„Belülről ez sosem sima, kívülről hiába tűnik úgy. Minden idegszálunkkal koncentráltunk, nagyon kemény volt, de jól összeálltunk. Az biztos, hogy én most fáradtam el a legjobban."

Amikor fent voltunk és elkezdett esni, akkor volt egy olyan pillanatom, hogy »Nem hiszem el, hogy öt évig, vagyis még sokkal többet készülünk, erre kapunk egy szeles pályát.« De aztán úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, mi van, beállunk, lepörgetjük, megcsináljuk, és amúgy is ki kell zárni

 – idézte fel az eseményeket Kozák Danuta.

Az előtte álló (ha még létezik ilyen) célokról Csipes Tamara mesélt.

Már az olimpia előtt is azt kérdezgették, hogy megyek-e Párizsba, de azt mondtam, előbb menjen le ez, aztán kitalálom. Az biztos, hogy a következő pár hétben, hónapban pihenek, bár van még egy vb, azt lehet, hogy kisajtolom magamból. Szeretnék anyukaként létezni, egyébként is első sorban az vagyok, de még fókuszáltabban akarom azt. A lányom most kezdi az ovit, közben meg lesz idő kitalálni, hogy van-e kedvem a folytatáshoz. Amúgy sem egyszerű, gyerekkel meg pláne nem.

„Igen, amikor úgy mész edzésre, hogy a lányod sír, hogy mikor lesz vége a hülye olimpiának, te pedig mondod neki, hogy már csak három, már csak kettő... és úgy érzed, hogy legszívesebben túl lennél rajta"  – helyeselt Kozák.

A győztesek arról is beszéltek, ki milyen élménnyel megy haza Tokióból.

„Én önbecsülést viszek haza" – kezdte Csipes. „Teljesen más fejjel sportol az ember felnőttként vagy anyaként, ami lendületet adott a magánéletben, hogy képes voltam kihozni magamból azt, amit szerettem volna. Ezért dolgoztam és sikerült, ez hatalmas visszaigazolás. És így a sport után is képes leszek bármire."

Én egy kis dorgálással, hogy higgyem már el magamról, hogy jó vagyok. Nagyon mélyre tudom elásni magamat. Mindig jobb akarok lenni magamnál, mindig a hibát keresem, nem tudok elégedett lenni, csak azt nézem, hol lehet fejlődni.

– összegezte egyszerűen saját mentalitását Kozák.

„Én is azzal, hogy tudok olimpiai bajnok lenni! Meg azzal, hogy viszonylag könnyen félre tudom tenni, mi volt velünk"  – tette hozzá Bodonyi.

Nekem az egész futam olyan élményt adott, amilyenben már régen volt részem. Élveztem az egész versenyzést, és külön örültem annak, hogy esik az eső. Egy kis bizonyosságot adott ez az arany arról, hogy ha hiszünk magunkban és mindent megteszünk a célért, akkor képesek vagyunk felérni a csúcsra

 – zárta a beszélgetést Kárász Anna.

(Borítókép: az olimpiai bajnok női kajak négyes. Fotó: Kovács Tamás/MTI.)