A kézilabda a 19. század végén jelent meg, ráadásul eleinte több különböző formában. A játék célja, az volt, hogy a túlságosan is agresszív labdarúgás és rögbi mellett legyen egy olyan játék, amely nem durva és nők is játszhatják.
A 19. század elejére három változata jelent meg a kézilabdának. A haandbold egy dán tanár nevéhez fűződik, aki látva, hogy tanítványainak lábbal nem ment a játék, inkább a kezükbe adta a játékszert, és a rúgás helyett a dobásra fektette a hangsúlyt.
Németországban hasonló kezdeményezés volt kialakulóban, csak torball néven, míg Csehországban hazena néven vált ismertté a sport. A játék hamar hódító útjára indult, de mivel három különféle formája is létezett, ki kellett találni egy új, egységes rendszert, amellyel lehet terjeszkedni. Így jött létre a nagypályás kézilabda, amely nemcsak a pálya méretében hasonlított a futballra, hanem abban is, hogy itt is 11–11 játékos próbált gólt szerezni.
A játék olyannyira sikeres lett, hogy 1936-ban Berlinben már az olimpián is szerepelt a nagypályás kézilabda, amelyet a szabadban játszottak, de a játék fejlődése ezek után megtorpant, és az olimpiai programról is lekerült.
Az észak-európai országokban az időjárási viszontagságok miatt lehetetlen volt a szabadban játszani, így bevitték a terembe, ahol a kisebb pályán már a létszám is csökkent, és lényegében megalakult a játék ma is ismert változata. Rájöttek, hogy kis pályán sokkal gyorsabb, élvezetesebb, több a gól, így a nagypályás kézilabda feledésbe is merült.
Innen nem volt megállás, és a kézilabda 1972-ben a müncheni olimpián a ma is használt formájában bemutatkozott, négy évre rá Montrealban pedig már a nők is elindulhattak a tornán.
A magyar kézilabda-válogatott éveken keresztül meghatározó tagja volt a mezőnynek. A férfiak az 1936-os, az 1980-as, az 1988-as, a 2004-es és a 2012-es olimpián is a negyedik helyen végeztek. A nők mérlege ennél is szebb, hiszen bár 1980-ban és 2008-ban lecsúsztak a dobogóról, negyedikek lettek, 1976-ban és 1996-ban bronz-, 2000-ben pedig ezüstéremmel zárták a tornát. A női csapat a tokiói olimpiára is kijutott.
A férfiaknál eddig négy válogatott nyerte meg kétszer az olimpiát – Franciaország, Szovjetunió, Horvátország, Jugoszlávia –, míg a nőknél Dánia a legsikeresebb, eddig háromszor szerzett aranyérmet.
Kézilabda Tokióban
Időpont: július 24.–augusztus 8.
Helyszín: Jojogi Nemzeti Sportcsarnok (Tokió)
Résztvevők száma: 24 válogatott
Versenyek száma: 2
A magyar csapat Tokióban
Bíró Blanka
Bordás Réka
Hárfa Noémi
Janurik Kinga
Kisfaludy Anett
Kiss Nikoletta
Klujber Katrin
Kovacsics Anikó
Lukács Viktória
Márton Gréta
Tomori Zsuzsanna
Szöllősi-Zácsik Szandra
Schatzl Nadine
Szucsánszki Zita
Vámos Petra
Szövetségi kapitány: Elek Gábor
Csoportbeosztás
Férfiak
A csoport: Argentína, Brazília, Franciaország, Németország, Norvégia, Spanyolország
B csoport: Bahrein, Dánia, Egyiptom, Japán, Portugália, Svédország
Nők
A csoport: Angola, Dél-Korea, Hollandia, Japán, Montenegró, Norvégia
B csoport: Brazília, Franciaország, Magyarország, Orosz csapat, Spanyolország, Svédország