A súlyemelés az egyik legősibb nehézatlétikai sportág. Az emberek mindig is próbálkoztak különböző formájú és nehézségű tárgyakat a fejük fölé emelni, ezzel is bizonyítva, hogy ki a legerősebb. Az újkori olimpiák történetében már az 1896-os athéni olimpián is szerepelt a súlyemelés, amely egykaros és kétkaros versenyszámként szerepelt. Ekkor egy súlygolyót kellett a versenyzőknek a fejük fölé emelniük, amelyen két fogantyú biztosította a megfelelő fogást. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) 1905-ben alakult.
Az IWF megalakulásától kezdve váltak rendszeressé a világ- és Európa-bajnokságok, de nők olimpián először csak 2000-ben, Sydneyben indulhattak.
Később a súlygolyókat forgórudas, tárcsás súlyzókkal helyettesítették, eltörölték az egykezes lökést és kialakult a mai rendszer, vagyis a kétkaros szakítás és a kétkaros lökés. A ma is használt súlyzórudak rendkívül rugalmasak, így a legnehezebb súlyokat is elbírják. Kezdetben testsúlymegkötés nélkül indultak a versenyzők, de ma már itt is több súlycsoportot különböztetünk meg.
A tokiói olimpián is marad borítékolhatóan az ázsiai uralom, mivel a hét-hét olimpiai súlycsoportból a férfiaknál az első ötöt kínai sportolók nyerték meg a legutóbbi, 2019-es vb-n.
Magyarország eddig 20 érmet szerzett súlyemelésből, köztük két aranyat, Földi Imre (1972) és Baczakó Péter (1980) révén, továbbá kilenc ezüst és ugyanennyi bronzérmet.
Egyetlen magyar sportoló indul súlyemelésben Tokióban, Nagy Péternek a +109 kg kategóriában szoríthatunk.
Súlyemelés Tokióban
Időpont: július 24.-augusztus 4.
Helyszín: Tokiói Nemzetközi Fórum
Résztvevők száma: 196 sportoló
Versenyek száma: 14
Magyar résztvevők Tokióban
Nagy Péter – +109 kg
(Borítókép: Nagy Péter. Fotó: Robert Ghement / MTI / EPA)