A sport, melyről igen keveset tudunk, mégis előszeretettel nézzük. A szinkronúszás az úszás, a balett és a gimnasztika keveréke, amelyben a versenyzők művészien végrehajtott gyakorlatokat mutatnak be zenére a vízben.
Nem véletlenül régebben műúszásnak vagy vízi balettnek is hívták. A verseny célja, hogy a versenyzők egymással, illetve a zenével a lehető legtökéletesebb összhangban mutassák be a gyakorlatukat.
A magyar csapat 2000 és 2012-ben küldött szinkronúszókat az olimpiára, Tokióban nem leszünk érdekeltek ebben a számban.
Az olimpiai éremlistát az oroszok vezetik tíz aranyéremmel megelőzve az Egyesült Államokat és Kanadát.
A 2015-ös úszó világbajnokságon vegyes párosban már férfiak is elindulhattak. Egy szinkronúszó verseny két részből áll:
A medencének 20 méter szélesnek és 30 méter hosszúnak kell lennie és kell, hogy legyen egy 12*12 méteres terület, ahol a vízmélység minimum három méter.
Hangszóróknak a medencén kívül, valamint a medencében is lenniük kell, hogy a versenyzők mindig jól halhassák a zenét, amire a mozdulatokat végzik.
A versenyzőket két ötfős bírói csapat értékeli. A legmagasabb, illetve a legalacsonyabb pontszám kiesik, a többit összeadják, majd elosztják a bírók számával, végezetül pedig megszorozzák a gyakorlat nehézségi fokának értékével.
Mint minden pontozásos sportágnál a szinkronúszásnál is egy bonyolult rendszer határozza meg, hogy a gyakorlatokat hogyan kell értékelni. Az egyik ötfős bírói csoport felel a kivitelezésért a másik pedig művészi összhatást figyeli. A pontok a következőképp alakulhatnak:
Kezdetben a vízi balett célja látvány és a szórakoztatás volt. A mai értelemben is vett szinkronúszás csak a 19. században jelent meg és a nők mellett férfiak is versenyeztek, de az a szakma szerint kevésbé jelentett esztétikus látványt, mint a hölgyeké, ezért a férfiak hamar kiszorultak a sportágból.
Az első jeles képviselő az ausztrál Annette Kellerman volt, aki 1907-ben New Yorkban egy üvegmedencében egy olyan fürdőruhában adta elő műsorát, ami sem a lábát, sem a karjait nem takarta, ezért közszeméremsértésért letartóztatták. De a szinkronúszást már nem lehetett visszaszorítani, egyre népszerűbb lett, majd a Vizes Sportok Nemzetközi Szervezete (FINA) megalakulásával minden akadály elhárult, hogy a sportág szervezett keretek között működhessen.
A szinkronúszás az olimpián 1984-ben debütált, Los Angelesben. Kezdetben csak egyéniben és párosban versenyezhettek a nők, de később törölték az egyéni számot és behozták a csapatokat.
(Borítókép: Martin BUREAU / AFP)