Szomorú, de az egyéniben és csapatban is Eb-győztes Kardos Bencének, bár még csak 23 éves, a párizsi lehet az első és utolsó olimpiája. A TRION SC kétszeres magyar bajnoka szerint halálos sebet ejtettek az öttusán.
Nem hangzik jól, ha egy 23 esztendős válogatott öttusázó, aki 2019-ben és 2020-ban is felnőtt magyar bajnok volt, a tavalyi Európa-bajnokságon pedig egyéniben és csapatban is aranyérmet vett át, borúlátóan úgy nyilatkozik, hogy a párizsi lehet az első, egyben az utolsó olimpiája. Márpedig a figyelemre méltó sikereiért keményen megdolgozó Kardos Bence egyáltalán nem biztos abban, hogy 2024 után, tehát a lovaglás likvidálását követően a megmásított öttusa valaha is kihívást jelenthet még a számára.
Itt tart most a jövő nagy reménysége, akinek elvileg 2028-ban is volna keresnivalója az ötkarikás versenyeken, feltéve, hogy az öttusázók Los Angelesben is összemérhetik az erejüket, Bence pedig időközben nem választ más sportágat magának.
„Büszke vagyok arra, hogy tavaly Európa-bajnok lettem, de ez a siker sem kárpótolt az elúszott olimpiámért, a kimaradt nagy lehetőségért. A világ ugyan nem dőlt össze, de sokáig magam alatt voltam, és csak mostanra tudtam feldolgozni a történteket” –nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Kardos Bence, a TRION SC öttusázója, aki 2015-ben váltott klubot, és lett a csepeli bázist – szavai szerint – „bizonyos félreértések” miatt elhagyva a Gyömrőn bejegyzett klub egyre eredményesebb frontembere. Ahová azért is igazolt át, mert ott Burcsa Szabolcsra, no meg a lovaglás professzorára, Czink Györgyre bízhatta magát.
Új klubjában megbecsült sportolóként teljes biztonságban érzi magát, hasznosnak tartja a személyre szabott edzéseket, szükségesnek a mentális felkészítést, amire tavaly volt csak igazán szüksége. Véleménye szerint az öttusa sohasem tartozott a papírformát menetrendszerűen igazoló sportágak közé. Bukni ugyanis nemcsak a lovaspályán, hanem pontokat veszítve a vívópáston és a lőállásban is lehet. A fejre állás, más szóval a hangulatrontó betli veszélye mostantól még inkább benne van a kalapban, amikor a viadalok forgatókönyve egyre kevésbé hasonlít azoknak a szerethető világversenyeknek a menetére, amikor még hol Fábián László, hol Martinek János, vagy éppen Mizsér Attila léphetett fel a dobogó legfelső fokára.
„A mi sportágunkban, bármerre is sodródunk ezekben a viharos időkben, minden évben újra és újra fel kell építeni magunkat, a felkészülést az új szabályokhoz igazítva. Még nem próbáltam ki a 90 perces öttusát, így csak remélhetem, hogy tartani tudom a helyemet az élvonalban. Jó úszónak és futónak mondanak, valójában a technikai számokban sincs nagy lemaradásom, de a vívással már többször is meggyűlt a bajom. Klubunk szállóigéjét idézve eddig nem a maximális odaadás hiányzott belőlem, hanem a kellő összpontosítás és a határozottság. Az Európa-bajnokságon viszont tényleg kijött a lépés a vívásban is, ennek is köszönhetően nyertem meg az egyéni versenyt, és a csapatommal is az első helyen végeztünk.”
Bence próbált rájönni arra, hogy a vívásban miért nem tud úgy teljesíteni, olyan egyenletesen jó versenyzést bemutatni, hogy aztán a következő számokban ne kelljen üldözőversenybe kezdenie.
„Sokáig az ismétlések számában bíztam, és a mennyiség oldaláról közelítettem meg a vívást. Rengeteg időt töltöttem el a páston, ha egy edzőtárstól kikaptam, azonnal visszavágót kértem, hogy én vihessem be a találatot. Szinte már orrvérzésig küzdöttem, de igazán ez sem segített. Változtatnom kellett, mert ez így nem mehetett tovább. A minőségi vívásra feküdtem rá, hogy a kevesebből is többet tudjak kihozni. A kiengedésre is szükség volt ahhoz, hogy a korábbi halványabb és kiegyensúlyozatlan vívások után az Európa-bajnokságon végre elfogadhatóan jó legyen a bevitt és a kapott találatok aránya. Meg is lett az irányváltás eredménye.”
A TRION élversenyzője idén szeretne harmadszor is magyar bajnok lenni, és egy újabb értékes győzelemmel megvédeni az Európa-bajnoki címét,
a világbajnokságon pedig megközelíteni a dobogóra esélyes ellenfeleit.
„Igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy a nemzetközi szövetség halálos sebet ejtett az öttusán, és éppen azt a számot készül magyarázkodva kiiktatni a versenyprogramból, aminek a bűvöletében választottam sportágat magamnak. Ha nem sikerül visszaforgatni az idő kerekét, és a lovaglás helyett csak a bosszúság marad nekünk, nem én leszek az egyetlen, aki csak 2024-ig tekint előre, és kezd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy vészesen közeledik a pályafutásának vége. Milyen igaz most az a mondás, hogy nem ilyen lovat akartam” – ezzel zárta nyilatkozatát Kardos Bence, akire – bármilyen pesszimista is – szakmai körökben továbbra is a jövő embereként tekintenek.
(Borítókép: Kardos Bence a lovaglás versenyszámban az öttusázók világkupa-sorozatának székesfehérvári döntőjében, a Bregyó Atlétikai Központban 2021. május 15-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)