Nem mindennapi kuriózum, ha egy sportoló 21 éven át kitart a mestere mellett, más szemszögből nézve az edző ilyen hosszú idő után sem fordít hátat a tanítványának. Az olimpiai bronzérmes Márton Anita magától értetődőnek tartja, hogy annak az edzőnek az oldalán kell a jövőben is maradnia, aki 2001-ben, kislánykorában megszerettette vele a súlylökést.

A február végi nyíregyházi fedett pályás országos bajnokságon elért eredményétől teszi függővé a súlylökő Márton Anita, hogy elindul-e a belgrádi „tető alatti” világbajnokságon, vagy ezt a lehetőséget kihagyva inkább a szabadtéri idény kihívásainak igyekszik megfelelni. A szereplés alapvető feltétele a 18,30 méteres nevezési szint elérése, nem kevésbé az is, hogy mennyire érzi magát „harcra késznek” a címvédő, aki 2018-ban 19,62 méteres országos csúccsal lett aranyérmes Birminghamben, és ezzel a magyar atlétika első világbajnoka.

Dupla halasztás

A sportágat kevésbé ismerők csak sejthetik, hogy miért telt el a szokásos kettő helyett öt esztendő a legutóbbi és a soron következő fedettpályás világbajnokság között. Két évvel a magyar dobóatléta felejthetetlen sikere után a kínai Nanking vette volna át a váltóbotot, de nem tehette. A koronavírus világjárvány gyors terjedése miatt 2020 januárjában az a kényszerű döntés született, hogy a márciusra tervezett fedett pályás vb-t, ahogy más nagyszabású világversenyekkel együtt a tokiói olimpiát is, egy évvel elhalasztják. Még véget sem ért a 2020-as esztendő, amikor változatlan ok miatt Nanking előtt másodszor is leereszkedett a sorompó. Mivel arról már korábban döntöttek, hogy 2022-ben Belgrád a leendő házigazda, a kínai rendezés terve legközelebb csak 2023-ban valósulhat meg. Amit a dupla halasztás után csak kívánni lehet a kitartóan várakozó ázsiaiaknak.

Hazai pályán Belgrádban

„Nagy kihívást jelentene számomra, ha Belgrádba visszatérve abban a városban versenyezhetnék, ahol 2017-ben fedettpályás Európa-bajnok lettem, megvédve a két évvel korábban Prágában kiharcolt első helyemet. Úgy éreztem magamat a belgrádi küzdőtéren, mint hogy ha hazai pályán versenyeztem volna. Ott volt velem szinte az egész családom, Szegedről és Békéscsabáról még szurkolói buszt is indítottak, de még abból is profitáltam, hogy Eperjesi László, az edzőm kettős szerb-magyar állampolgár, akinek a helyi barátai is engem biztattak. Ha valami is meggátolhat a visszatérésben, az a műtött térdem, aminek az állapotára azt kell mondanom, hogy még mindig nem az igazi. Speciális erősítő gyakorlatokkal és gyógytornával igyekszünk ezen változtatni, ennek a hatékonyságától függ, hogy címvédőként elindulhatok-e az idei téli világbajnokságon. A végső szót a február végi nyíregyházi országos bajnokság után szeretném kimondani, ha addigra az eredményeim is arra ösztökélnek, hogy hajrá előre, szíves-örömest bevállalom a vb-t” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a kismama-világbajnoknő.

Elválaszthatatlanok

Tavaly, alig több mint fél évvel kislányának a világrahozatala után Anita nagy bátorságot tanúsítva dobókörbe állt a tokiói olimpián, ahol tulajdonképpen az történt, amire a debreceni országos bajnokság után számítani lehetett. A 21. hellyel kellett beérnie a riói bronzérmesnek, aki végtelenül sportszerűen nem arra hivatkozott, hogy a balesetet szenvedő edzője hosszú hetekre kórházba került, és csak az onnan küldött üzeneteivel segíthette az atlétanőt.

„Hallani lehetett olyan hangokat, hogy ez a valóban nehéz időszak talán még tőréspróba is lehet a két évtizedes munkánkban, de bennem fel sem merült a váltás gondolata. Tagadhatatlan, hogy olykor voltak nézeteltéréseink, de melyik az a kapcsolat, legyen az sportolói, családi, vagy munkahelyi, ahol nincsenek surlódások, durcáskodások, vagy haragszomrádok. Szerencsénknek mondhatjuk, hogy mi mindig és mindent tisztázni tudtunk egymással, kibeszéltük magunkból a rosszat, nem hagytuk, hogy a viták elmérgesedjenek.”

Célkeresztben a müncheni Európa-bajnokság

Függetlenül a fedettpályás idény fejleményeitől, a magyar atlétika első és egyben egyedüli világbajnoka az olimpia utáni esztendőben a müncheni Európa-bajnokságon szeretne a döntőbe jutni és megharcolni egy dobogós helyért.

 „Az elmúlt két esztendőben kizárólag a globális járványveszély miatt a világversenyek időpontján és olykor még a helyszínén is gyakran kellett változtatni – folytatta a 33. életévét a bő egy hete betöltő Márton Anita. – Idén aztán kapaszkodhatunk, mert szabadtéren világ-és Európa-bajnokságot is rendeznek, ráadásul időben olyan közel egymáshoz, hogy atléta legyen a talpán, aki mind a két kihívásnak jól meg tud felelni. Nem szeretnék lemaradni a eugene-i vb-ről, mert sokat szeretnék versenyezni és gyakran találkozni a súlylökés legjobbjaival, de mégis a világbajnokság utáni müncheni Európa-bajnokság jelenti számomra azt a versenyt, amit a célkeresztbe állítok. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vb utolsó napját az En első versenynapjától mindössze három hét választja el. Amire persze azt is lehet mondani, hogy az atlétika végre új erőre kapott, és nem azon kell keseregni, hogy mi mindenről kell lemondanunk” – mondta befejezésül Anita, aki a férjével már most azon töri a fejét, hogy január 31-én milyen születésnapi tortával és ajándékkal lepjék meg Lucát, az egyéves kislányukat.

(Borítókép: Márton Anita a női súlylökés selejtezőjében a világméretű koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián az Olimpiai Stadionban 2021. július 30-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)