Ha nem is lepett meg mindenkit, mégis felkaptuk rá a fejünket, amikor január 17-én, egy hétfői napon Hajdu Balázs ügyvéd bejelentette, hogy pályázik a Magyar Olimpiai Bizottság december 30-án megüresedett elnöki tisztségére – a másik, már korábban közismertté vált jelölt, Gyulay Zsolt kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, a Hungaroring Zrt. elnök-vezérigazgatója versenytársaként. 

Bár Hajdu nem a Marsról érkezett, régi motoros a magyar és a nemzetközi sportéletben, mégsem lehet tagadni, hogy a két jelölt közül ő a kevésbé ismert.

Pedig a 46 éves, angolul és németül felső fokon beszélő jogász két olimpián, Sydney-ben és Athénban is képviselte színeinket vitorlásversenyzőként finn dingiben, 2005 óta a World Sailing, a Nemzetközi Vitorlásszövetség finndingi-hajóosztályának elnöke, a World Sailing alkotmányügyi bizottságának és a MOB korábban működő sportdiplomáciai bizottságának tagja.

Ahogy a vele készített exkluzív interjúból kiderül, napról napra esélyesebbnek érzi magát a győzelemre, szolgáltató MOB-ot képzel el a jövőben, amelynek a decemberi médiaviharban megtépázott tekintélyét is helyreállítaná.

Egyetértünk abban, hogy Gyulay Zsolt a MOB-elnökválasztás favoritja?

Ha két hete teszi fel nekem ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy mindenképpen, hiszen Zsoltot már december 30-án, a Kulcsár Krisztiánt megbuktató közgyűlés napján beharangozták pályázóként. Sokáig úgy tűnt a közvélemény számára, hogy nem is lesz más pályázó. Zsolt ismert sportoló, kétszeres olimpiai bajnok, a Hungaroring Zrt. elnök-vezérigazgatója.

És hát, gyanítom – ne legyünk naivak –, kormányzati támogatást is élvez feltételezhetően.

Igen, én is olvastam erről. De vissza az eredeti kérdéshez, hogy vajon ő-e az esélyesebb. Nos, ő az úgymond természetes jelölt, elejétől fogva közszájon forgott a neve, és már több mint három hete kijelentette, hogy pályázni fog. Nem beszélve arról, hogy ő a publikum számára is látható módon végzett és végez sport- és cégvezetői tevékenységet, míg rólam csak vitorlásberkekben tudják, hogy a nemzetközi vitorlásszövetség majd hetven éve alapított finndingi-hajóosztályának vagyok 2005 óta az elnöke, és immár tizennégy éve a Nemzetközi Vitorlásszövetség alkotmányügyi bizottságának tagja. De az elmúlt héten – rengeteg egyeztetést folytatva, körbejárva a szövetségeket, illetve a szavazásra jogosult MOB-tagokat – annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy ma már úgy látom, nem vagyok esélytelen.

Mi tagadás, ez kicsiben olyan, mint egy parlamenti választás, itt is korteskedni kell, bele kell tenni azt a munkamennyiséget, amely nélkül nincs sikeres kampány.

A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy a legnagyobbaktól kezdve a legkisebb sportági szövetségekig mindenki megismerje a terveimet. Igen sűrű napokon vagyok túl (nevet). Továbbá úgy gondolom, hogy aki egy ilyen magas presztízsű pozícióra pályázik, annak konkrét ajánlatokat kell letennie a választói elé. Összeállítottam és a MOB tagjainak elküldtem egy hétoldalas, részletes jelölti programot. Ez nyilvános, olvasható a MOB honlapján. Tartózkodtam az általánosságoktól, a lózungoktól, konkrét elképzeléseket és javaslatokat fogalmaztam meg, hogy mit tennék abban az esetben, ha engem választanának meg a MOB elnökének. Minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Már rövid, illetve középtávon is jó esélyt látok az érdemi előrelépésre.

Impozáns. Egyedülálló sportjellegű tudásbázis kialakítása – ami történetesen egybeesik a Testnevelési Egyetemet fenntartó alapítványt vezető Mocsai Lajos és a nemrégiben megválasztott rektor, Sterbenz Tamás koncepciójával –, aktivitás a sportdiplomáciában a fiatalok és a hölgyek bevonásával, sportolói életútprogram, saját tulajdonú MOB-székház, az eddiginél jóval aktívabb részvétel a hazai és nemzetközi pályázatokon, hogy ne csupán az állami támogatásra legyen korlátozva a MOB anyagi háttere. Mind-mind csábító ajánlat. És a végén ott a csattanó: őrizzük meg az olimpiarendezés álmát!

Örülök, hogy tetszik. A program megfogalmazásával és közzétételével az volt a célom, hogy az elnökjelölti pályázatom egyrészt transzparens, átlátható, másrészt számon is kérhető legyen arra az esetre, ha a tagság nekem szavaz bizalmat a közgyűlésen.

Korteskörútja közben akadt olyan MOB-tag, akinek be kellett mutatkoznia? 

Volt, de azért látásból szinte mindenkivel ismertük egymást. Nyilván Gyulay Zsolt eddig ismertebb volt nálam, de nem hiszem, hogy ezen fog eldőlni a választás sorsa. Egyfelől tényleg be akartam mutatkozni, közvetlen közelről is megismerkedni a tagsággal, de ami ennél fontosabb: kíváncsi voltam arra, hogy ők mit várnak el aktuálisan a MOB-tól és annak elnökétől. Mert szerintem nem csak az a fontos, hogy a MOB elnökjelöltje mit akar, ennél sokkal lényegesebb, hogy az egyes szövetségek mit várnak el tőlem, hol tudnám a munkájukat segíteni. Az én elképzelésem, sőt álmom egy szolgáltató MOB, amely nem felülről szervezni, hanem felmérni és azt követően kiszolgálni akarja a magyar olimpiai mozgalom igényeit. És ezt nagyon jól fogadták a sportszövetségek, mert érzékelik azt a szolgáltatói szemléletet, amelyet képviselni fogok, ha megválasztanak.

Körbejárni a szavazókat a siker szükséges, bár nem feltétlenül elégséges feltétele. Hiszen megismerni, az már-már megszeretni.

Ezt én is vallom, és úgy érzem, sokakat meg tudtam győzni arról, hogy érdemes a pályázatomra – ezen keresztül a személyemre – szavazni. Sokan megemlítették, nem emlékeznek arra, hogy a korábbi elnökök a választás előtt konkrét, részletes programot tettek volna le az asztalra, és annak kifejezetten örültek, hogy én fontosnak és egyben szükségesnek láttam a programom meghirdetését. Tetszett nekik, hogy végre van valaki, aki nemcsak arról ír, miért érzi magát alkalmasnak a feladatra, hanem konkrét elképzelésekkel is előrukkol. Ez ma már egy alap, amiről lehet vitát nyitni. Továbbá lehet, hogy az én programom tartalmaz olyan pontokat is, amelyre egy sportági szövetség magától nem gondolt eddig, ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, a sportági szövetségek hangja, ha lehet, még ennél is fontosabb. 

Árulja el, hogyan fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy pályázni fog a MOB elnöki pozíciójára!

Ez egy hosszabb folyamat eredménye volt. Már nem konkrétan az, hogy beadjam a pályázatomat, hiszen december 30-ig, amikor a közgyűlés megvonta a bizalmat Kulcsár Krisztiántól, egy ilyen pályázatnak nem is lehetett létjogosultsága. Aztán az év végén felpörögtek az események. Rólam azt kell tudni, hogy 2001 óta, több mint húsz éve különböző tisztségekben sportvezető voltam. 2000-ben szerepeltem Sydney-ben az olimpián, és utána rögtön beválasztottak a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségébe, 26 éves fejjel. Amikor Sydney-ből hazajöttem, és megszereztem a jogi diplomámat, azonnal elkezdtem dolgozni egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda, az Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer budapesti partnerénél. Attól kezdve évente csak egy versenyen indultam, a magyar bajnokságon, de azt sikerült majdnem minden évben megnyernem. Athénba a jogászi munka mellett tudtam kvalifikálni a 2004-es olimpiára, aztán 2008-ban bekerültem a World Sailing jogi és alkotmányügyi bizottságába, majd négy évvel később már a bizottság alelnöke voltam. Ezekben az években rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, megismertem megannyi NOB-tagot, és ők is megismertek engem.

Később a MOB-nak a nemzetközi kapcsolatok és sportdiplomáciai bizottságában is dolgoztam. Ezt követően most decemberben szembesültem azzal, hogy milyen feszültségek kerültek felszínre a MOB-tagságon belül, majd azzal, hogy itt egy új helyzet állt elő, elnökválasztás lesz január 29-én. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogyan tudnám a képességeimmel és a tapasztalatommal a MOB javát szolgálni. Úgy látom, hogy az érdekegyeztetésre, az ellentétek elsimítására, a kompromisszumkeresésre, a mediációra alkatilag és a munkámból kifolyólag is felkészült vagyok. Nem vagyok egy másokat dominálni akaró típus. Letettem egy olyan ajánlatot a tagság elé, amelynek az értékeit jó szívvel képviselni tudom. És fogom is, ha bizalmat kapok. Szerencsére egzisztenciálisan is olyan élethelyzetben vagyok, hogy ha megválasztanak, társadalmi munkában is minden erőmet és energiámat a MOB szolgálatába tudom és fogom is állítani a programom megvalósítása és a szolgáltató MOB kialakítása érdekében.

Elég meggyőzőnek hangzik.

Sokan mondják ugyanezt, és erre alapozom az optimizmusomat. Keményen dolgozom a kampányidőszakban, de ahogy hallom, versenytársam sem tétlenkedik. És ez így is van rendjén. A 127 esztendős MOB hatalmas érték, aki ezt a civil szervezetet vezetni kívánja, az tegyen meg mindent a tagság bizalmának elnyeréséért.

Úgy tűnik, van egy alapvető eltérés a parlamenti választások és a MOB elnökválasztási kampánya között: itt, önöknél nincs karaktergyilkosság – bár rutinos vitorlázóként nyilván viharálló –, nem az ellenfél besározása a cél, hanem a saját erények kidomborítása. 

Jó helyen tapogatózik. Amikor múlt szerdán lezárult a pályázati határidő, felhívtam Zsoltot, akivel addig is ismertük egymást, de csak látásból. Azt mondtam, neked is jó, hogy van ellenfeled, mert sokkal jobb optikája lesz így az esetleges győzelmednek. Másrészt meg hol máshol legyen verseny, ha nem sportolók, sportemberek között? Harmadrészt pedig azt javasoltam, hogy a hátralévő napokban a MOB decemberben megtépázott tekintélyét állítsuk helyre, és tegyük mindezt pozitív üzenetekkel, hogy az emberek értéket lássanak az elnöki posztért folytatott versenyben. És ebben Zsolt maradéktalanul egyetértett velem.

Mint tapasztalt finndingi-versenyző, nem gondolja úgy, hogy helye lenne a magyar vitorlássportnak a kiemelt sportágak között?

A vitorlázástól függetlenül általánosságban is úgy vélem, hogy szélesíteni kell az érdemi támogatást élvező sportágak körét, szolidaritást kell vállalnunk a jelenleg még kevésbé eredményes sportágakkal. Ami pedig a MOB-ot illeti, azt vallom, hogy civil szervezetként nem elsősorban normatív jellegű állami pénzekért kell ácsingóznunk, mert a MOB-nak megvannak a saját finanszírozási lehetőségei. Nagyon erős brand, ha olyan projekteket, olyan tartalmat állítunk össze, olyan szakmaiságú ajánlatot teszünk, amely csábító a szponzorok felé vagy esélyt ad a civil szervezetek számára elérhető állami pályázatokon, akkor ezeken a csatornákon komoly pénzeket tudunk bevonzani. És a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól is el kell nyernünk ösztöndíjakat, pályázatokat, mert ha látják, hogy nemzeti olimpiai bizottsági szinten értékes aktivitás nyilvánul meg, akkor Lausanne-ból is adnak pénzt. Hiszen a MOB a jelenlegi irodát is részben NOB-pályázati pénzből rendezte be, ha jól emlékszem, a NOB százezer dollárt biztosított erre a célra, mert meggyőző volt a magyar pályázat.

Mit tervez a január 29-ig hátralévő szűk egy hétben?

Tovább járom a szövetségeket, igyekszem megismertetni a programomat, de még inkább összegyűjteni azt, hogy ők mire számítanak, mit várnak egy új, a közösség szolgálatát zászlajára tűző MOB-elnöktől. 

(Borítókép: dr. Hajdu Balázs)