Amikor megkeressük Bocsák Bencét, még fogalmunk sincs róla, ki ő, hány éves, hol él, csak azt tudjuk, hogy döbbenetesen jól informált a Vancsa Zalán-sztori minden vonatkozásáról. A neve alapján nyilvánvalóan magyar, bár a posztjait angolul írja a Twitteren. Mindegy is, nem kell sokat várakoznunk, pár perc múlva megjelenik a képernyőn a válasz.

Szia, András! Természetesen. Benne vagyok. A telefonszámom: +44... Már tizenhárom éve, tízéves korom óta Angliában élek, akkor költözött ki a családunk, a szüleim és mi hárman, a két öcsém és én

– mondja tökéletes magyarsággal Bence, aki sziklaszilárdan őrzi magyarságát, jóllehet...

A futballnyelv, a szakszövegek megfogalmazása már sokkal jobban megy angolul, de ezen nem is kell csodálkozni. Bevallom, a két öcsém már jobban beszél angolul, mint magyarul, de ez logikus is, mert ők még kicsik voltak, amikor kiköltöztünk Angliába. Amúgy én a szüleimmel magyarul beszélek otthon, sajnos az öcséimmel viszont angolul – szabadkozik.

Vérmes Liverpool-szurkolóként már 12 éves kora óta blogolt futballtémában, eljutott Liverpoolba, közelebbről Melwoodba, a klub akkori edzőközpontjába, ahol találkozott és interjút készített Adorján Krisztiánnal és Polgár Kristóffal, akik sajnos nem futottak be nagy karriert, időközben visszatértek Magyarországra, előbbi a Diósgyőr, utóbbi a Budafoki MTE labdarúgója lett.

Aztán ahogy cseperedett, beiratkozott a Royal Holloway, University of London nevű egyetemre, ahol angol irodalmat és kreatív írást tanult, azaz tudatosan készült az írói hivatásra. 

Az egyetem után elkezdtem egy amerikai médiacégnek dolgozni, elég gyorsan haladtam előre a ranglétrán, íróból (writer) hamarosan szerkesztő (editor) lettem, és a kezdeti, kissé gépies munkát, az átigazolási hírek összegyűjtését kezdték felváltani az interjúk és az úgynevezett feature-ök, a riporthoz hasonló, társadalmi folyamatokkal és jelenségekkel foglalkozó írások – magyarázza.

Bence ma már nem freelancer, azaz nem szabadúszó újságíró, hanem egy óriási konglomerátum, a Reach PLC újság, magazin és digitális kiadó alkalmazottja. Többek között ők adják ki a két „futballváros” emblematikus helyi lapját, a Liverpool Echót és a Manchester Evening Newst, ahol rendszeresen megjelennek Bence írásai, mint ahogy a liverpool.com-on is. 

Egy kicsit letoltak a Reach PLC-nél a főnökeim, amikor a saját Twitteremen publikáltam a Vancsa Zalánnal kapcsolatos friss híreket, azt mondták, gyorsan írjak valamit a Manchester Evening Newsnak is, végtére is Zalán a City Football Group holdudvarába került. Így hát gyorsan oda is megírtam a sztorit –  mosolyodik el Bence.

Elkötelezett Liverpool-drukkerként Bence szoros kapcsolatot tart fenn Farkas Csabával, a két tehetséges Liverpool-növendék, a 15 éves Farkas Patrik és a 12 éves Farkas Erik édesapjával. Ha minden jól megy, a két srác szép karriert futhat be, szebbet, mint például Adorján vagy Polgár, akik sajnos túl későn kerültek ki Angliába. Amikor megjegyezzük, hogy úgy tűnik, addigra már elromlottak az ingoványként lehúzó hazai futballközegben, Bence diplomatikusan csak ennyit fűz hozzá:

Nem én mondtam...

Gyorsan átevezünk örömtelibb témákra. Bence büszkén említi eddigi nagy sztorijait, amelyekkel már hírnevet vívott ki magának a szigetországi futballmédiában. Igazából a még mindig csak 21 éves Alphonso Daviest bemutató „feature” volt a fordulópont. Bence interjút készített az Edmontonból a Bayern Münchenhez szerződő kanadai sztár első edzőjével, iskolatársaival, az ügynökével, és a cikk aznap jelent meg, 2020. augusztus 14-én, amikor a Bayern – többek között Davies káprázatos játékával – 8–2-re kitömte a Barcelonát a Bajnokok Ligájában. Az exkluzív történet The Inside Story of Alphonso Davies: From Edmonton to the Champions League címen bejárta a világsajtót. 

De ez még messze nem minden. Bence rábukkant arra a játékosügynökre, aki felfedezte Erling Haalandot. Az illető elmesélte neki a norvég óriásbébi első U15-ös válogatott mérkőzésének sztoriját, amikor is Norvégia az örök rivális Svédországgal csapott össze. 

Haaland végezte el a kezdőrúgást, de mielőtt a bíró a sípjába fújt volna, észrevette, hogy a svédek kapusa még a frizurája rendezgetésével van elfoglalva, lendített egy nagyot ballal, és csaknem hatvan méterről úgy ívelte a hálóba a labdát, hogy az már a gólvonal után ért földet. Az ügynök azt mondta nekem, abban a pillanatban tudta, hogy csiszolatlan gyémántra lelt, akiből a világ egyik legjobb futballistája lesz. És már most az...

De Bence készített már mélyreható portrét Szoboszlai Dominik korábbi salzburgi játékostársáról, Patson Dakáról, a másik zambiai válogatott játékosról, a brightoni Enock Mwepuról vagy a jamaicai válogatott sztárjáról, Leon Bailey-ről, az Aston Villa kiválóságáról. 

Bailey története nem is cikkbe, még csak nem is könyvbe, hanem filmre kívánkozik – mondja. – Bailey apja a srácot akkor ismerte meg, amikor Leon hatéves volt. De nem ám akárhogyan! Az utcán figyelmes lett egy hajléktalan fiúra, akit megsajnált, hazavitte, és ott derült ki, hogy a saját biológiai gyermeke, ugyanis a felesége felismerte! 

Bence eddigi fő műve egy könyv, amit a Liverpool ikonikus indulójáról, a You'll never walk alone-ról írt, a következő címmel: „The Story of You'll Never Walk Alone: The History of Liverpool Football Club and its Anthem”. Bence a 130 oldalas könyvben elmeséli az induló történetét, amelynek az eredete visszamegy Molnár Ferenc Liliom című művéig, amelyből Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1945-ben megírta a Carousel (Körhinta) című musicalt – ennek a slágere a You'll Never Walk Alone.

Bencével beszélgetve óhatatlanul meg kell kérdezzük, nem rokona-e Bocsák Miklósnak, a neves újságírónak, megannyi sikeres futballkönyv szerzőjének. Kiderül, Bence nagypapája és Bocsák Miklós testvérek voltak.

Hogy is szokták mondani? A vér nem válik vízzé... 

(Borítókép: Bocsák Bence)