Plavec Péter sosem gondolta, hogy a jeges úszás egyik kiválósága válik belőle. A felvidéki fiú egy arany- és két ezüstéremmel tért vissza a február elejei lengyelországi, głogówi világbajnokságról.
Bevallása szerint pusztán stresszoldó módszert, terápiát keresett, amivel a munkájával járó feszültséget szerette volna csökkenteni, ám mostanra nem tudja elképzelni az életét úszás nélkül.
Egy szlovákiai faluban, a Révkomáromhoz közeli Ifjúságfalván nőtt fel a sportolóvá lett férfi, aki gyerekként – mint a legtöbb korabeli srác – a haverokkal rúgta a bőrt, emellett belekóstolt a dzsúdóba, majd egy kis gördeszkázás és görkorcsolyázás következett, de mindez csak hobbi volt versenyzés nélkül.
Semmi sem utalt arra, hogy bármilyen emlékezetes sportteljesítmény áll majd a neve mögött, hacsak a bulizást nem vesszük annak, mert abban nagyon odatette magát.
Nem volt otthon ülő típus, és munkának sem az íróasztal mögötti mindennapokat választotta, hiszen folyami hajókon kereste a kenyerét, míg végül Bécsben egy igencsak előkelő szállodában találta meg a számítását. A dolgos hétköznapok azonban nála is egyre növekvő fizikai és lelki problémákat okoztak, ezekre keresett megoldást.
Olvastam egy holland férfiről, Wim Hofról, akinek elég nehéz élete volt, mert depressziós volt a felesége, aki később öngyilkosságot követett el, és emiatt ő maga is rendkívül rossz állapotba került, azonban a hidegterápia segített rajta. Arra gondoltam, ez a módszer nálam is működne
– idézi fel a kezdeti lépéseket a 34 éves világbajnok, aki a világhálón keresett valakit, aki ezzel foglalkozik a lakóhelye közelében is, és átadhatja neki a tapasztalatait. Így jutott el a pozsonyi Martin Thámhoz, aki Wim Hof tanítványa. Ő volt az első, aki beavatta Pétert a hidegterápiába, megtanította neki, hogyan kell testileg és lelkileg felkészülni arra, hogy az ember megmártózzon a jeges vízben.
„Léket vágtunk egy folyó jegén, a külső hőmérséklet mínusz 10 °C fok, a víz 1 °C fokos volt. Nagyjából két percig bírtam a vízben, de utána mégis valami hihetetlenül jó érzés is eluralkodott a szervezetemen. Ilyenkor tömegével szabadul fel az endorfin az emberben. Ekkor tudtam, hogy ezt újra és újra át akarom élni” – mesélte az úszó, aki mindezek után eljutott az osztrák fővárosban Josef Köberlhez, akiről annyi információja volt, hogy gyakorlott a hidegmerülésben, és akinek elmondta, hogy most barátkozik a módszerrel, de nem szeretné egyedül folytatni.
Találkoztunk, és elvitt egy edzésére. Azt hittem, hogy csak egy laza mártózással indítunk, azonban amikor a vízbe ugrott mellém, elkezdett úszni, én pedig nagyon megijedtemben, hogy egyedül maradok a hullámokba, így követtem. Huszonöt-harminc méter tempózás után szó szerint kiküzdöttem magamat a vízből, azt hittem, azonnal megfagyok
– emlékszik vissza az első jeges úszásra Péter, aki elmondta, hogy Josef csak ezek után mesélte el neki, hogy ő gyakorlott jeges vizes úszó, és gyakran indul ilyen versenyeken, többszörös osztrák bajnok, ráadásul ezzel beutazta a világot, illetve gleccsertavakban, hegyi folyókban, valamint mindenféle hasonló extrém környezetben sportolt már.
Ez annyira megtetszett a fiatalembernek, hogy közös edzésbe kezdtek. Egyre hosszabb távokat teljesített, ahogy ő fogalmazott, „strandolós” módon – mellúszásban, víz feletti fejtartással. Később, hogy fejlődhessen, egy úszásoktatóhoz, edzőhöz fordult, hogy csiszoljon a technikáján és a fizikai állóképességén, emellett sok szakirodalmat olvasott, hogy jobb és jobb lehessen.
A nulláról öt év alatt jutottam el a világbajnoki aranyig. Még néha én sem hiszem el, mert ahogy mondtam, lényegében úszni sem nagyon tudtam korábban. Azt különösen nagy dolognak tartom, hogy hazai pályáján tudtam legyőzni a legnagyobb riválisomat, Leszek Zawadzkit, akit nagy előnnyel vertem meg 500 méteren, bár másnap ő nyert 1000 méteren, de ott csak jobb benyúlással lett övé az elsőség. Én másnap még egy ezüstöt is begyűjtöttem, így nem volt okom panaszkodni
– foglalta össze a világbajnokságot Péter, aki elmondta, hogy 3 °C fok körüli vízhőmérsékletben, 5 °C fokos időben, illetve zuhogó esőben és hideg szélben versenyeztek Głogówban, az Odera folyó mellékágában.
A sportember aranyérmével korántsem dől hátra, mert tagja egy dunaszerdahelyi extrémúszó-csapatnak, a Sportfanaticnak, amellyel tavaly júliusban sikerült megdöntenie a Guinness-rekordot, és 24 óra 56 perc alatt 79,9 kilométert tettek meg egy négytagú váltóval oda-vissza az Észak-Írország és Skócia közti Északi-csatornában.
Ugyanezzel a gárdával idén azt tervezik, hogy nyáron előbb az Alcatraz-szigetről – ahol korábban a híres börtön is működött – átúsznak San Franciscóba, majd továbbutaznak a Hawaii-szigetekre, ahol a O’hau és Moloka’i sziget közötti távon akarják megdönteni a Guinness-rekordot. Mindkét helyszínen az erős hullámzás és az áramlatok mellett a cápák is nehezítik a távok teljesítését. Mindezek mellett a 2023-as franciaországi jeges vizes világbajnokságon is szeretné megvédeni a címét, amelyet egy Alpokban lévő tóban rendeznek majd, amelynek híresen hideg a vize.
Sikereinek hátterében a jeges vizes úszó a feleségét, Vivient emelte ki, aki mindenben támogatja és maximálisan segíti őt.
Péternek sok követője van az Instagramon is, így sikerült már sportszergyártó támogatót is szereznie, azonban az olcsónak nem nevezhető utazásaira maga teremti elő a költségeket.
(Borítókép: Plavec Péter. Fotó: Orosz András)